A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-20 / 51. szám
I Az évszázad katasztrófája HULLÁK A HULLÁMOKON szigeten. Bhola szigetén, amelyen 700 000 ember lakott, elvétve fedezte fel az életnek némi jelét. Egyelőre csak vázlatos képet lehet alkotni a borzalmas tragédiáról, hiszen minden távközlési kapcsolat megszakadt a Bengáll-öböl környékével. Nem hivatalos jelentések arról számolnak be, hogy november 12-én késő este óránként 250 kilométeres sebességgel száguldó trópusi ciklon rontott az öböl partjainak, a Ganges deltavidékének, s a rettenetes erejű széllökések nyomában húszméteres hullámok söpörtek el mindent, ami az útjukban volt. A víz helyfanként 9—10 méter magasan öntötte el a parti sávot s a tengerből alig kiemelkedő, lapos szigeteket — egész erdőket, falvakat hurcolva magával. Egyes források szerint 7000, másik szerint 25 000 négyzetkilométernyi területet borított el a tomboló áradat (Kelet- Pakisztán összterülete 141000 négyzetkilométer). Ez az országrész Pakisztán legsűrűbben lakott területe (négyzetkilométerenként 354 fő). Következésképpen annál nagyobb arányú volt a pusztulás. A negyedik napig az érintett terüloteken megszámlált halottak száma túlhaladta a 41000-et. Hivatalos körök véleménye szerint legalább négy szigeten gyakorlatilag senki sem maradt életben. A legutóbbi becslések 200 000 — 300 000 áldozatról szólnak, de vannak, akik a félmilliós számol sem tartják túlzottnak. Egyetlen éjszaka aratása ez. (A második világháború öt éve alatt összesen mintegy 50 millió ember veszett el.) S még nem említettük, .hogy a feltevések- szerint 2—3 millió ember maradt hajléktalan, egész falvak és városrészek tűntek el nyomAz évszázad legnagyobb természeti katasztrófája — ezt a szomorú epiteton ornanst gyakran használták a lapok az utolsó évtizedben is. Ám ami Kelet-Pakisztán partvidékén történt, minden eddigi szörnyűségre rálicitál, és minden képzeletet felülmúl. Üjságírók, akik repülőutat tettek a part fölött, azt jelentették, hogy mérföldeken át holttestek úsznak a hullámokon. A segítségül küldött, tengeri leszállásra Is alkalmas repülőgépek napokig nem tudtak a vízre ereszkedni a tetemek tömege miatt. Egy pilóta, aki elszállt Hatia fölött, egyetlen életben maradottat sem látott az egész talanul a föld színéről. A tengeren pedig óceánjárók törtek darabokra, elsüllyedt egy 5000 tonnás Indiai teherhajó, egy másik meg zátonyra futott. A halászhajók százai merültek hullámsfrba a partok előtt. A pakisztáni rádió 40— 50 millió font sterlingre teszi az anyagi károkat. Rögtönzött statisztikák szerint 1887 óta nem sújtotta hasonló méretű természeti csapás a világot. Akkor Kínában a Huangho folyó áradása következtében 900 000 ember pusztult el. De maradjunk csak a hurrikánok és szökőárak „bűnlajstrománál“, s annak is csupán az utolsó lapjainál, 1957- ben az Audrey nevű hurrikán a Mexikói-öbölben több száz halottat hagyott maga után. 1903 májusában a Ganges torkolatvidékén — ahol a legújabb tömegkatasztrófa is bekövetkezett — tízezren vesztek el egy ciklon, illetve szökőár rohamában. 1904 augusztusában és szeptemberében a Karib-tengef térségében alakult ki két hurrikáncentrum. Minden lehetséges védelmi rendszabály ellenére a Cleo hurrikán 100 millió, a Dora pedig közel 200 millió dollárnyi kárt okozott, s a halottak száma meghaladta a százat. 1905-ben a Betsy tarolt le hatalmas területet Louisiana és a Mississippi partjainál, de a halottak száma itt sem volt különösebben nagy. 1968 természeti csapásainak krónikájából: április 12: hurrikán Kelet-Pakisztán körzetében, 70 halott, 700 sebesült; április 13: tájfun Guamtól északra, Saipan szigetén a földdel egyenlővé tette a lakóházakat; április 19: tornádó az Arkansas állambeli Greenwood környékén, 26 halott; május 10: trópusi ciklon a Kelet-Paklsztánn.al határos Burma partvidékén, az áldozatok száma 837; június 23: szökőár Burma partjainál, százezrek váltak hajléktalanná; augusztus 23: szökőár a Celebesz közelében fekvő Tuguan-szigeten, 500 személy nyomtalanul eltűnt. 1969-ben a Camille nevű hurrikán jutott „headlinekhez“ a világsajtóban. Augusztus 17-én söpört végig a Mississippi deltáján, Biloxi és Gulfport környékén. Az első jelentések 100, a későbbiek mintegy 200 halottról szóltak, azután már nem is közöltek adatot. Az állam kormányzója közölte: „Lehetetlen a halottak számát megállapítani“ Kisebb városok, települések nyomtalanul odavesztek, mintegy 15 000 otthon pusztult el. Az anyagi kárt másfél milliárd dollárra becsülték. Nixon elnök az évszázad legré.nesebb természeti csapásának nevezte a Camille-t. Dr. Robert H. Simpson, a Miamiban székelő National Hurricane Center igazgatója: „A legnagyobb vihar volt, ami az amerikai földet valaha sújtotta.“ De mi ez a kelet-pakisztáni ciklonhoz képest, amelynek még neve sincs? Nem is számítva, hogy szeptember óta itt már egy egész sor hurrikán semmisített meg mérhetetlen értékeket és sok száz életet. A forró égövi ciklonok főképp az 5—20 földrajzi szélességek között pusztítanak (a Ganges deltája a 22 szélességi fok körül terül el), Észak-Amerikában, hurrikánnak (indián eredetű szó, jelentése nagy szél), a Fülüp-szigetek környékén baguiónak, Kelet-Ázsiában tájfunnak, az Indiai szubkontinens táján mauritiusi orkánnak nevezik ezeket. Mindez voltaképp egy és ugyanaz: trópusi ciklon. (Az egyes hurrikánokat női nevekkel szokták jelölni fellépésük
