A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-19 / 29. szám
Valóság és lehetőség m A Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozata 1970. május elsején — iskolaügyünk fejlesztésének terve értelmében — kísérleti kabinetet létesített, egyelőre két tudományos dolgozóval, ezeknek száma majd a további években 12—18 főre bővül. A valóság egyelőre szerény, de a lehetőség b'ztató. Nem csupán azért, mert három-négy éven belül a tudományos kutatással foglalkozók száma így 12—18 dolgozóval nő, hanem elsősorban azért, mert ebben az intézetben az iskolai szükségletek kielégítését szolgáló kutatások kerülhetnek majd az előtérbe. A Pedagógiai Kutató Intézet és a pedagógiai intézetek nyolc, a Pedagógiai Fakultás több mint harminc dolgozója pedig a jövőben egy egyeztetett, hosszabb időre szóló, átgondolt tudománypolitikai elgondolás alapján dolgozhat majd. Ez mindezideig hiányzott, s ez is egyik oka, hogy a pedagógia terén nem tudtuk intellektuális kapacitásunkat megközelítő teljességgel felhasználni. Iskolai gyakorlatunk minden vonatkozásban rengeteg segítséget, iránymutatást igényel a tudománytól. Mindezen igény kielégítése messze meghaladná reális lehetőségeinket és szerény képességeinket. Ki kell tehát választani azokat az igényeket, amelyeknek kielégítése a leginkább segíti iskoláink mindennapos feladatainak sikeres megoldását. Képtelenek lennénk azonban akárcsak a legfontosabb és legsürgősebb igényeket is saját, csehszlovákiai magyar kutatással kielégíteni — de nem is lenne okos dolog ezt tenni. Amit csak lehet, át kell venni a cseh, a szlovák, a magyar és általában a külföldi eredményekből, és ezeket a mi viszonyainkra kell alkalmazni. Persze ez nem is olyan egyszerű dolog, mert a ]ő adaptálás feltétele egyrészt a tudományág, másrészt meg a mi viszonyaink biztos ismerete, ami megköveteli, hogy szinte minden területen folyjék kutatás. Ezért a kidolgozandó problémák időszerűsége, illetve jelentősége, de sürgőssége tekintetében is. És ez a nehéz feladatok közé tartozik, pedig éppen ettől a fontossági sorrendtől függ nagy mértékben a hazai pedagógia tudományos fejlődése és részben az iskolaügyben meglévő feszültségok feloldása is. A csehszlovákiai magyar pedagógia fejlődésének előmozdítása egymással ellentétes igények kielégítését követeli meg. Komoly gondot fog okozni az olyan ellentétek egyeztetése, mint például a tudomány fejlődésének belső törvényeiből adódó témaválasztás, ami a pedagógia fejlődése szempontjából fontos, valamint az iskola mai gyakorlatának kérdéseiből adódó témák. Hasonló, nehezen feloldható ellentét van például a kutatók szabad témaválasztása és a témák felsőbb szinten kidolgozott koncepciók szerinti kiválasztása között Az előbbi az alkotó síel lem szabad érvényesülése érdekében áll, az utóbbi pedig a gyakorlat egyes ágainak zavartalan fejlődése miatt fontos. Ezek az ellentétek nem valamiféle hiba vagy mulasztás következményei és nem is mondva csináltak, hanem helyzetünkből adódnak, a dolgok lényegéből folynak. A tudománypolitika feladata lesz, hogy megtalálja közöttük a helyes utat. A szabadabb témaválasztás valószínűleg a főiskolák dolgozóinak lesz a kiváltsága. A társadalom rohamos fejlődése azonban parancsolóan megköveteli, legalább néhány fontos területen, a jól átgondolt fejlesztési koncepciók kidolgozását. A tapasztalat azt mutatja, hogy erre a központi szervekben dolgozók a legalkalmasabbak, mert ők rendelkeznek kellő áttekintéssel és elegendő információval az igények és a lehetőségek, a ma és a perspektíva tekintetében egyaránt. A csehszlovákiai magyar pedagógia fejlesztésének ilyen tervén éppen most dolgozunk s annak egy részét — a témák kijelölését — pedagógiai folyóiratunk, a Szocialista Nevelés 1970. júniusi száma közli. Persze ahhoz, hogy a pedagógiai kutatás a mi esetünkben optimálisan szolgálhassa a csehszlovákiai magyar oktatásnyelvű iskolák gyakorlatát, különböző tudományágaknak bizonyos mértékig összehangoltan kellene végezniük kutatásaikat. Ezt egyrészt a már említett adaptáció teszi szükségessé meg az, hogy ma már sok az olyan probléma, amelynek megoldásához több tudományágazat együttműködésére van szükség, ilyen terület például a szlovák—magyar kapcsolattörténeti kutatás, mert enélkül a történelem, az irodalom és például a zeneirodalom tanításának csehszlovákiai magyar koncepcióját is nehéz kidolgozni. De talán még ennél is jellemzőbb példa a dél szlovákiai szociológiai vagy a szlovák nyelvtudományi (pl. szó és nyelvtant jelenségek frekvenciája) kutatások anyaga, mely éppen azokban a diszciplínákban hiányos, amelyekre nekünk szükségünk van. Az amatör helyettesítés itt nem lenne célra vezető, ezért szükséges, hogy a későbbiekben a kutatómunkának egy komplexebb távlati tervét is elkészítsük, felvázolta azt, hogy milyen adatokra lenne szükségünk pl. a szociológiai, a nyelvtudományi stb. intézetektől. Ez — a mai igényeknek megfelelően — spontán módon nem valósul meg. Ebből az is kitűnik, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógiának szervesen be kell épülnie hazánk tudományos életébe, tudnia kell, hogy mit, honnan meríthet, illetve rendelhet meg. Ugyanakkor a fejlesztési tervek — legalábbis részben — prognót zisokon alapulnak. Prognózis jellegüknél fogva csak valószínűség jellegűek és nem biztosak. Ezért a fejlesztési koncepciók sem lehetnek merevek, hanem megvalósításuk folyamán — mintegy menetközben — szakadatlanul korrigálni kell őket. A munka közben szerzett tapasztalatok alapján fáradhatatlanul kell módosításukon, továbbfejlesztésükön dolgozni. Ez részben azt is jelenti, hogy például egy-egy társadalmi szempontból fontos feladat megoldását végre pontosabban kell tervezni, a végzett munkát pedig nyilvánosan is értékelni kell. Mert lehetetlen szemet hunyni például afelett, hogy a magyar nyelv és irodalom, valamint a szlovák nyelv és irodalom párhuzamos tanítása mellett még mindig nem dolgozták ki az illetékesek a szükséges tananyag koordinációjának kérdéseit. A kérdés ugyanis így alakul: Mit kell nálunk a magyar nyelv tanítása során részletesebben tanítanunk, mint amit a homogén etnikumban élő magyarországi tanulónak tanítanak. A magyar irodalom tanításéban mi az, aminek például mind a magyarországi, mind pedig az itteni szlovák iskolák irodalomtanításához viszonyítva másnak, specifikusnak kellene lennie. Miért tanítjuk a csehszlovákiai magyar irodalmat elenyésző óraszámban függelékként, viszont miért az a sok kolízió (átfedés) a magyar és a szlovák irodalom tanításában s ugyanakkor miért nem szentelünk több figyelmet a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatoknak. Azonban nem célunk felsorolni a megoldatlan kérdések özönét, döngetni a magyar, szlovák, orosz, történelem, zene és más tantárgyak tantervi, didaktikai problémáinak mindezideig fölöslegesen nyitott kapuit. Kezdetben a problémák pontosabb körvonalazása lesz a feladata a Pedagógiai Fakultás most induló intézetének. Alapozó munkát kell végezniük az ott dolgozóknak, hogy ezzel olyan problémák megoldására irányítsák a figyelmet, melyekre a csehszlovákiai magyar iskolaügynek a legnagyobb szüksége van, illetve az elkövetkező 10—15 évben előreláthatóan lesz. Fontos, hogy ez az intézet koncentrálja a meglevő erőket. Egyes tárgykörökön belül, ahol a munka meghaladja erőinket és lehetőségeinket, a kutatásba be kellene vonni a Szlovák Tudományos Intézet egyes munkahelyeinek, illetve a főiskolák tanszékeinek dolgozóit, szerződéses kutatási feladatokkal bízva meg őket. A most induló intézet mérföldkövet jelenthet a csehszlovákiai magyar pedagógiai kutatásban. Nem azért, mintha ezentúl mindent másképpen kellene tennünk, mint eddig, hanem abban az értelemben, hogy az intézet dolgozói rámutathatnak: a fejlődés hol, milyen módosításokat tesz időszerűvé eddigi tevékenységünkben. Rámutathatnak, hogy milyen irányban kell tovább haladni, és ezzel nagy segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a csehszlovákiai pedagógia magyar kutatói és iskolapolitikusai — eligazodjanak az eléjük tornyosuló problémák és igények rengetegében, valamint — megtalálják azt a tevékenységet, amellyel legjobban szolgálhatják a csehszlovákiai magyar oktatásnyelvű iskolák további fejlődését. Ismét egy lépéssel előbbre léphetünk, s hogy ez a lépés mekkora lesz, az elsősorban az ott dolgozók képzettségén és ügyszeretetén múlik majd. MÚZS1 FERENC