A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-06 / 49. szám

kMtacsi&k Ma Mosonyi Árpád érsekújvári olvasónk írja: úgy hallottam, hogy a párizsi Eiffel-torony utódját, a Fényoszlopot magyar származású művész tervezte. Szeretném, ha lapjuk hasábjain bemutatnák. A KÉPZŐMŰVÉSZEK egyre gyakrabban használják fel müveikhez az elektrotech­nikát és a kibernetikát. E törekvések egyik vezéralakja Schöffer Miklós, aki Kalocsán született, s 1930 óta Párizsban él 1968-ban megkapta a velencei Biennálé szobrászati nagydiját, mégsem tartja magát szobrásznak. Ö maga a második világháború végéig fes­tett, befutván a szokásos utat az expresszioniz­­mustól a szürrealizmuson át az absztrakcióig, de hamarosan a fémkonstrukciók és plasztikák problémájához,, majd 1948-ban a „térdinamika gondolatának megvalósításához fogott hozzá és 1954-ben felállította 50 méter magas, térdtra­­míkus, kibernetikus vezérlésű tornyát, mely egyben „muzsikál“ is, a St. Cloud-parkban. Ezt követte a „fénydinamika“ és az „idődinamika társítása, ami hallatlan változutosságot terem­tett alkotásaiban. Ezek a művek előbb külön­böző kiállításokon jelentek meg, fény- és hang­­játékokal ebben a kibernetikus mozgatású to­ronyban óriási hatást váltottak ki. Schöffer a montmartre-1 temető falának futó kis utcában lakik, ahol egy sereg műterem so­rakozik egymás mellett és fölött. Ezeket még a múlt században, sőt ’előbb építették, valami­féle müvészkolónia létesítésének céljából (Munkácsy Mihálynak is itt volt műterme). Műterme a földszinten van, és az udvarról kö­zelíthető meg, de inkább laboratóriumoknak nevezhető, mert jórészt karcsú, vertikális fém­­építmény sorakozik benne, mégpedig igen ha­tásos elrendezésben, szinte kiállításszerüen. Az alkotás jórészt papíron történik és komoly technikai apparátus kell hozzá. A müszerrend különböző elektromos impulzusok bekapcsolá­sával életre kel, lassabban-gyorsabban mozog­ni, színes fényeket villantani, sugározni, vá­szonra, üvegekre, tükrökre vetíteni, csilingel­ni, kattogni, búgni kezd. A természetből szár­mazó világ bontakozik ki szemünk előtt lenyű­göző hatással. Ebből a világból elsőnek a „mu­­siscop“-ot kell bemutatni. Ez egy vetítővászon­ból, mögötte egy fém szerkezetű, mozgó és fényeket kibocsátó szerkezetből és egy ehhez kapcsolt harmőniumf.éiéből áll. Schöffer leül ehhez a harmőniumhoz és játszik rajta. Ujjai alól azonban nem valamilyen „hang“-muzsika száll a magasba, hanem egyfajta „fény“-játék, mert a fehér billentyűk sokféle színes fényt képviselnek, a feketék pedig különböző moz­gásváltozatokat, így az Improvizált harmónium­­játék nyomán a vetítővászon a színes fények­nek és mozgásoknak olyan gomolygása, tánca és „muzsikája" alakul ki, amilyet maga a ter­mészet sem tud produkálni, bár a „mű“ vetek­szik a természet szlnjátékaival. Schöffer újabban televízióra is emlékeztető szerkezeteket konstruál, melyeknek képernyő­je mögött három korong — a készülék konnek­torba kapcsolása után — forogni kezd, és a képernyőre a színes fények és formák játékát vetíti. A készülékbs különböző, átlyuggatott le­mezek csúsztathatok, s ezekkel változik, bo­nyolódik, variálódik a színjáték. Ebből a ké­szülékből a Philips konszern most -egymillió darabot fog legyártani és piacra dobni. Mindeme újítások között leggrandtózusabb a SCWOFFER-'fORONY. Az Eiffel-torony veszít attraktív erejéből, mint műemléket természetesen megtartják, de szerepét új, friss, mai műnek kall átvennie, mondja Schöffer és ezt az újat ő tervezte még 1966—1987-ben. 347 méter magas lesz, csak­nem 50 méterrel magasabb, mint elődje, rozs­damentes acélból fog épülni, 5200-nál több kék, vörös, sárgu, narancs, lila és fehér szint vetítő fényszóróval fogják felszerelni, melyek automatikus irányítással mozognak majd és 330 tükör fogja fényjátékukat megsokszorozniI A torony különböző szintjein éttermek, sző-Bölények paradicsoma LENGYELORSZÁGBAN a bialowiezai ős­erdő már a történelmi kor előtt bölények ott­hona volt. Az ország keleti részén, 58 000 hek­táron terül el e rengeteg, minden erdei állat igazi paradicsoma, de a bólénycsaládok mégis megkülönböztetett tiszteletben részesülnek. Az I. világháború előtt kb. 700 bölény élt e vi­déken és az európai állatkertek innét sze­rezték be péidányaikat. A háború éveiben az itt harcoló katonák és az elszaporodó orrva­dászok kiirtották őket, úgyhogy 1919-ben mór hírmondó sem maradt belőlük. 1929-ben, tehát 10 év múlva, három bölényt vásároltak a póz­nám állatkertből, különben ezeknek az ősei is a bialowiezai őserdőből származtak. Az eddig fogságban tartott állatok hamar meg­szokták a szabad életet, a kellemes környe­zetet. 1939-ben számuk mar tekintélyes csor­dát tett ki. De jött a II. világháború ... Ti­zenhét darab maradt belőlük. Ez lett a hábo­rú utáni tenyészet alapja. Először rezervátu­mokban tartották őket, de mikor bebizonyoso­rakozóhélyek és főlag kilátók lesznek, melyek egyszerre 15 000 embert Is befogadnak. A to­ronyban lesz egy kibernetikus központ, melybe állandóan betáplálódnak Párizs életének vál­tozó adatai, s miután a kibernetikus vezérlés lassúbb vagy gyorsabb, nyugodtabb vagy izga­­tottabb mozgásra készteti a fényjátékot, .a to­ronyról leolvashatók lesznek .a metropol s f,közérzet“-ének változásai. Ha pedig netán igen vészes esemény következik be (természeti vagy társadalmi katasztrófa rontja meg a köz­érzetet), a torony valamiféle ködöt bocsát ki magából, és eltűnik a párizsiak szeme elől. A tornyot ugyancsak a Philips konszern épít­teti, és Franciaország legnagyobb tervezővál­lalatának negyven mérnöke és kibernetikusa dolgozik rajta. 1972 végére már állni fog a Rond Point de la Défense-on, mert a hatalmas építkezés már folyik. Egy magasház már áll Is, a többin dolgoznak, de mér kibontakozik a nagyszabású városépítészeti koncepció. Párizs legjellegzetesebb épülete, az Eiffel torony, idestova elveszti jelentőségét Nemcsak azért, mert a francia főváros polgármestere szerint teljesen elmarta a rozsda és le kell bon­tani, hanem azért is, mert a metropolis képe az Eiffel-torony felépítése óta eltelt 82 év alatt teljesen megváltozott és a mai embernek már Izgalmasabb látvány kell, mint ez az acélkon strukció, melyről már annak idején megmond­ták a legjelesebb művészek, hogy „haszonta­lan és szörnyűséges“ alkotmány. dott, hogy a szabad természet ölén, minden emberi segítség nélkül is meg tudnak élni, széteresztették a bölényeket az őserdőben. Csak a kemény téli időkben, nagy havazás­kor hordanak szénát az állatoknak. Különben ősztől tavaszig nagy csordában zavartalanul élnek. Tavasszal pedig kisebb csoportokban kóborolnak. Számuk ma már eléri a kétszá­zat. Lengyelországban azonban még számos helyen található bölény, így például a Mazuri­­tavak partján, a borecki őserdőben és a Besz­edekben is. xv!i sói m/OsuiRűi'x B.mtixsAii BÉLYEGSAROK-----------­Mai számunkban egy magyar bélysget mutatunk be, mából adtak ki. Mint ismeretes, a Magyar Posta nem csát. Ez utóbbiakat igen kis példányszámban, úgyhogy Az újdonságok közül még a következőket említjük m Albánia: a tiranai művészeti galéria festményei, hat állatok, kilenc címlet. - Bulgária: aranykincsek, hat bé lója, bélyegpár. - Falkland szigetek: gőzhajók, öt bély Diana című festményének ábrájával t, c. bélyeg. - Ka bia: latin-amerikai szinhazi egyetem, 30 c. - Koreai Né Lesotho: turizmus, öt érték. - Madagaszkár: kagylók, érték. - Spanyolország: népviselet 6 peseta. amelyet a XVII. Női Evezős Európa Bajnokság alkat­­csak fogazott, hanem vágott szélŐ bélyegeket is kibo­­ezek nagyon értékesei«. eg: , érték. — Andorra: freskók, három bélyeg. — Bhutan: lyeg. - Dahomey: Beethoven születésének 200. évfordu­­eg. - Franciaország: Francois Boucher (1703-1770) merun: két Rembrandt-festmény reprodukciója. — Kolum­­pi Demokratikus Köztársaság: újságírók konferenciája. — három bélyeg. — Norvégia: norvég zoológusok, négy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom