A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-06 / 49. szám
Huszonöt esztendő telt el azóta, hogy a köztársasági elnök aláírta az állami nép művelésről szóló dekrétumot (törvény erejű rendeletet), mely megvetette a rendszeres népművelési tevékenységnek és egyáltalán a szocialista népművelésnek az alapjait. Olyan időszakban történt ez, mely nemcsak a háladó erőknek a párt köré való tömörítését és a kultúrpolitika céljainak fokozatos kialakítását követelte meg, hanem a művelődés- és népművelésügyi intézményes bázisának megteremtését, kiépítését is. Bonyolult, ellentmondásos fejlődésen men tünk át. Nehéz időket éltünk meg. A büszkeség érzésével ’indultunk el a Marx és Lenin által megjelölt úton, hogy magasztos eszméiket kő vetve megvalósítsuk azokat a merész- célokat, melyek a munkásmozgalom előtt álltak. Persze, korántsem állíthatjuk, hogy utunkon mindig a marxista—leninista tanítások szellemében haladtunk. A hatalmi szubjektivizmus lebecsülte az eszmei nevelőmunka szerepét. Az az antimarxista elképzelés, hogy a társadalom a termelőerők fejlődése alapján, adminisztratív intézkedések segítségével automatikusan eljut a szocializmusba, szükségszerűen meggyengítette az állam kulturális-népnevelő szerepét. Meggyöke resedett egy olyan nézet, hogy a szocialista gazdaság; alap önmagától teremti meg a szocialista tudatot, a társadalom eszmei és erkölcsi-politikai egységét. Ez együtt járt a nép-Új tartalmat a népművelésnek művelés szerepének és küldetésének helytelen értelmezésével. Fokozatosan, főleg az SZKP XX. kongresszu sa után kialakultak a kulturális-népművelési munka fellendítésének előfeltételei. Több, központilag kidolgozott irányelv született, s ezek a megfelelő pártdokumentumokba is bekerültek. A CSKP KB 1958-ban határozatot hozott a népművelési munka fejlesztéséről, eszmei hatékonyságának fokozásáról, mely alapvetően meghatározta a népművelésnek a társadalomban betöltött helyét és szerepét. Ebben az időszakban jöttek létre a népművelési munka továbbfejlesztésének anyagi feltételei is, amit komplex kulturális-népnevelő intézmények létrehozása jelzett, az eszmei pangás azonban megakadályozta azok tökéletes kihasználását. A népművelés helyes orientációjának kialaki fását és társadalmi szerepének értelmezését új alapra helyezte a CSKP XIII. kongresszusán a szocialista kultúra továbbfejlődésével kapcsolatos időszerű kérdésekről hozott határozat. Ennek alapján irányelvek Is készültek, de realizálásukra 1968 januárja után nem került sor. 1968 januárja után a népművelési dolgozók többsége abban reménykedett, hogy a népművelésügy kellő társadalmi elismerést nyer, azonban a jobboldali opportunista és antlszocialista erők áltál előidézett eszmei zűrzavar kedvezőtlenül befolyásolta a népművelés fejlődését. A széles körijén elterjedt káros illúziók közé tartozott a kultúra és a népművelés osztályjellegének tagadása és az ideológiai tartalomtól * való megfosztásukra irányuló, szükségszerűnek kikiáltott törekvés. A tájékoztató eszközök legkülönbözőbb csatornáin keresztül terjedt az a nézet, hogy a kultúra az ideológiától független, autonóm terület. Eltűntek — úgymond — a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek, s a két rendszer kölcsönös viszonyát a békés harmónia jellemzi. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a jobboldali revizonizmus nálunk nem egyszerre és nem 1968 januárja után alakult ki. Jellegzetes megnyilvánulásait az ún. alkotó marxisták 1960 után megjelent, sót már 1956 után írt munkáiban is megfigyel hetjiik. A mély politikai-társadalmi válság súlyos megrázkódtatást idézett elő, s ebbői csak fokozatosan tudunk kikerülni, de már ez önmagában is sikernek tekinthető. E siker, melyet 1969 óta a pártvezetés marxista—leninista irányvonala alapján értünk el, nem lehetne tartós, ha nem épülne a marxista—leninista elméletnek a kultúra és a művészet szakaszán végbemenő megújulására. Tapasztalataink arra tanítanak bennünket, hogy marxizmus—leninizmus nélkül nincs biztonságos előrehaladás. Az idő lépésről lépésre eloszlatja előttünk a különböző illúziókat s meggyőz bennünket arról, hogy káros bárminemű eltérés a marxista-leninista alapvelvektől. Magától értetődik, hogy a múltba visszanyúló minden értékelésnek meg kell hogy legyen a pozitív, előrelenditő szerepe. A hibák és a tévedések leleplezésére irányuló állandó bírálat és tagadás nem biztosíthatja tartósan a szocialista népművelésügy továbbfejlesztését. A negáció nem korlátozódhat az elavult módszerek és formák puszta tagadására, új utakat nyitó új szemlélet kialakításával kell párosulnia. A kiút keresése olyan értékek felfedezését jelenti, me lyekre bátran építhetjük felismeréseinket és döntéseinket. Az összes felvázolt probléma megoldásának kulcsa a kultúrpolitika marxista—leninista értelmezésében rejlik. Ennek alapelveit a XIIÍ. kongresszusnak a kultúráról szőlő határozata, valamint a CSKP KB által 1969 áprilisa óta módosított határozatai rögzítik. A Szlovák Szocialista Köztársaság Művelő désügyi Minisztériuma elvi és irányító munkájában ezeket az elveket érvényesítve igyek szik a társadalmi mozgás objektív törvényszerűségeit a művelődés és a népművelés szaka szán is tiszteletben tartani. Hatáskörünkön belül szükségszerűségként jelentkezik a kultúra fejlesztését célzó feladatoknak a társadalmi fejlődés általános célkitűzéseivel való összekapcsolása olymódon, hogy a kultúra sajátszerűsége és törvényszerűségei se szenvedjenek csorbát. Szándékainkat konkrétan tükrözi a művelő dési-népművelési munka hosszú lejáratú koncepciója, mely részét képezi a szlovákiai művelődésügy —' 1985-ig szóló távlati fejlesztési tervének. A népművelési munka legfontosabb területei közé tartozik az állampulgári neve lés. E téren igyekszünk kedvező feltételeket teremteni a Művelődésügyi Minisztérium által kialakított koncepció érvényesítéséhez. Ez a koncepció külön súlyt helyez a világnézeti ne ■velősre, a politikai öntudat elmélyítésére és a haladó hagyományok ápolására. Céljuk az, hogy világos eszmei vonalvezetéssel és megfelelő program kialakításával hozzájáruljunk a kulturális-népművelő munka politikai hatékony ságának fokozásához. A népművelő munkának egyik sajátos szaka sza a felnőttek iskolán kívüli művelődése. A tu dományos-technikai fejlődés ma sokkal gyak rabban állítja változások és fordulatok elé a társadalmat és az egyes embert, mint bármi kor a múltban. Ezek, a főleg termelési szférával kapcsolatos változások nemcsak új műszaki és technológiai eljárások bevezetését kívánják meg, hanem új foglalkozási ágak kialakítását és az azokra való felkészülés módszerének kidolgozását is. Amíg a múltban elegendőnek bizonyult az intézményes iskolai képzés, mert az iskola képes volt a tanulókat az egyes tevékenységi ágakhoz kapcsolódó, egész életre szóló ismeretrendszerrel felruházni, a permanens, egész életen át tartó művelődés ma már szükségszerűség. E téren az a feladat áll előttünk, hogy a fel nőttek iskolán kívüli művelődését fokozatosan önálló rendszerré fejlesszük. Ez feltételezi az eddig elért elméleti és gyakorlati eredmé nyék felhasználását, s ezzel szoros összefüg gésben az állam irányító szerepének érvényes! tését, az egyes tevékenységi területek szabályozott összehangolását, a partnerek közötti munka megosztását, egységes tervezést és el lenörzést, specializált intézmények bekapcsolá-Fulyfatás a 10. oldalira
