A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
Kígyóisten Óceánia számunkra kétségkívül a legkevésbé ismert és legtávolabbi része a világnak, A politikai fejlődés is lénye* gesen lassabban haladt itt, mint Földünk más tájain. Óceániának politikailag, szociális és kulturális téren legkevésbé A nakamakami emberevők unokáinak meglátogatása után, nagy táncünnepélyük befejeztével, a Rewa folyón utaztam lefelé, majd az „északi országúton" folytattam utamat Suvába, a Fidzsi szigetek-fővárosába. Az egész Viti Levu szigetet ugyanis - melanéz viszonyokhoz képest - kitűnő úthálózat szövi be. Két fő útja von a szigetnek: az északi parton húzódó Kings Road — Királyát, és a déli parton a Queens Road — a Királynő-út. Miután az északi úton visszatértem a fővárosba, most a déli úton utazom tovább, isméi: fidzsi táncosok, a fidzsi múlt emlé• kei után. Mítoszok után kutatok, olyasmi után, ami még állítólag az özönvíz előtti korból maradt meg Fidzsin. De várjunk csak ... özönvíz? Itt, a Fidzsi-szigeteken? - A nagy özönvízről szóló regékkel, amit mi a Bibliából ismerünk, világkörüli utam során a legkülönbözőbb népcsoportoknál találkoztam. Itt — Fidzsin is. Fidzsi melanéz lakói mesélik, hogy valamikor az ő földjüket is - egészen a hegyek csúcsáig - hatalmas víztömegek önötték el. S itt sem csak úgy „magától" jött az özönvíz, hanem egy isten ellen való vétek büntetéseként. Két fidzsi fiú - a nevüket nem őrizte meg a szájhagyomány — megölte e barnabőrű emberek legfőbb istenségének, Ndegei kígyóistennek szent madarát. Szemet szemért, fogot fogért. És életet életért. így volt ez ezeken a kannibálok lakta szigeteken, mióta világ a világ. S így aztán nem lehet csodálkozni, hogy a fidzsik elképzelései szerint a kígyóisten egyetlen madár megölését tömeggyilkossóggal, valamennyi szigetlakó megölésével boszszulta meg. De s ezt sem új a törénelemben - azok, akik mindezért vétkesek voltak, végül egyedül menekültek meg az istenség bosszújától. Amikor emelkedni kezdett a víz, építettek - figyelem! — egy mogas tornyot, s itt összegyűjtötték a Fidzsin élő valamennyi nyelvcsoport, valamennyi törzs képviselőit: férfiakat és nőket. Tehát nemcsak az özönvízzel találkozunk a fidzsi népregékben, hanem a bábeli toronnyal is. De a Fidzsin épült babiloni torony nem tudott elientállni az egyre emelkedő árnak. S így aztán a vétkeseknek és társaiknak nem maradt más hátra, mint/hogy tutajt eszkábáljanak és így keressenek valahol egy helyet a szigeteken, amelyet talán megkímélt az özönvíz. Nem a Viti Levun — Nagy Szigeten, hanem az ettől keletre fekvő Bega szigetén, az itteni hegység legmagasabb csúcsán, amit nem borított el a víz. így aztán az emberek megmenekültek. S megmentették, megőrizték itt, a kozmosznak ezen az egyetlen pontján, mindazt, amit tudtak és ismertek a vízözönelőtti korban. A szent sziget lakói különleges képességeinek egyik bizonyítéka a vilavilaireve - a tűzön járás. Nem hittem, hogy nekem — a fidzsik szemében pogánynak - sikerül részt vennem ezen a különleges szertartáson. De amikor visszatértem a Rewa folyón tett utómról, Suvában ott várt a hír, hogy Korolevba, egy Tholo tartományban levő falucskába férfiak érkeznek Begából, hogy bemutassák tűz-táncukat az akkor ott járt idegen államférfiak előtt. Amikor Korolevba érkeztem, már minden előkészület megtörtént. A beelőrehaladott része Melanézía — itt vannak az „emberevők szigetei“. Ezzel a névvel a régi utazók a Melanéztához tartozó Fidzsi-szigeteket illették. S a Melanéz-szigetek közül éppen a Fidzsi-szigetcsoport nyerte el elsőként teljes függetlenségét, s lett — százhuszonhetedik — tagállama az ENSZ-nek. S Fidxsi, mint önálló állam, ugyancsak további tagja lett a Brit ViiágkózÖsségnek. Fidzsi politikai függetlensége azonban még önmagában nem oldja meg azokat a bonyolult problémákat, amelyekkel az új állam kormánya küzd. Említsük meg ezek közül talán a legfontosabbat: a szigetcsoport ültetvényeire néhány évtizeddel ezelőtt a világ egy másik részéből, Indiából telepítettek mezőgazdasági munkásokat. A két fajilag és kultúráját tekintve erősen eltérő csoport: a fidzsik és a ma már valamivel nagyobb lélekszámú indiaiak között nagy a feszültség. Remélhető azonban, hogy a szabad Fidzsi rendezi a lakosság két nagy csoportjának kapcsolatait is, az egész ország javára. A Csendes-óceánban, Melanézia délkeleti részében fekvő szigetcsoport összesen 322 szigetéből csak kb. 106 lakott. Az új állam teljes területe oz északra fekvő, 1881-ben Fidzsihez csatolt Rotuma szigetével együtt 18 345 km2. A szigeteket Tasman fedezte fel 1643-ban. J. Cook 1774-ben ismét rájuk talált. 1874 óta ez év őszéig brit gyarmat volt. Lakásainak száma alig valamivel több 300 000-nél, vannak köztük európaiak, fidzsik, indiaiak, kínaiak, téivérek, rotumaiak, polinézek, melanézek és mikronézek. Fidzsi gazdaságilag legértékesebb terménye a cukor. Sok koprát, kókuszolajot és anonászt is termelnek. Jelentősebb mennyiségű aranyat és kevés ezüstöt bányásznak. Viszonylag gazdag az állatállománya (szarvasmarha, kecske, sertés). Főbb kiviteli cikkek a kákuszolaj, cukor, vaj, biscuit-félék és ananászkonzerv, arany, bőrök, Behozatala: járművek, üzemanyag, gépek, textiláruk, iparcikkek, dohány, liszt.
