A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-29 / 48. szám

Csajkovszkijról, az egyik legnagyobb oiosi ze­neszerzőről mindmáig nem készült film a Szovjet­unióban. Senki nem mert belevágni, mart hihe­tetlenül nehéz ez a feladat. Csajkovszkij életében kevés a látványos esemény, cselekményes fordulat. Életrajzában nincsenek érdekfeszitő elemek. Az ő életét nem szövik át páratlan kalandok és hirte­len sorsfordulatok, mint Liszt Ferencét, vagy meg­rázó események, mint Chopinét. Csajkovszkij nyu­godtan élt, ahol csak megjelent, figyeltek rá, anyagi gondjai sem voltak. Talán ezért is mellőz­ték az életrajzfilm kialakult receptjeit a Moszfilm gyár művészei, akik Igor Talanliin rendező vezető sével három évig dolgoztak a Csajkovszkij-fil­­men. Ök más utat választottak: a zenéből indultak ki. Ebben a filmben a muzsika nem betét csupán az életrajz egyes mozzanatai kozott, hanem a dramaturgia szerves része. Talankin filmje azt mu­tatja be, milyen eseményeket, milyen érzelmeket, a léleknek milyen hullámzásait közvetíti a zene. A zeneművek kiválasztása és e müvek szoros egybe­kapcsolása határozza meg a film szerkezetét, a forgatókönyv képi anyagát. A főhőst Innokentyij Szmoktunovszkij alakítja, mély átéléssel, feltárva a zeneszerző jellemét, fe­szült leiki életét. Kollégái tudják, milyen őröm­mel és alapossággal készül Szmoktunovszkij egy­­egy szerepére. Csajkovszkij alakjának megformá­lásával megint nagyon nehéz feladatott vállalt. Csajkovszkij ugyanis rendkívül zárkózott, de mély életet élő ember volt, érzékeny, ideges természe­tű, aki sokat szenvedett a hiúságán esett sérel­mektől. Meglehetősen magányosan élt. Magánya gyötöite, de ugyanakkor boldoggá is tette, mert Így vált lehetővé, hogy egészen a munkának szen­telje magát. A zenéie bízta minden titkát. A film nem ismerteti Csajkovszkij életrajzai, de érzékelteti a lényeget - a lelkében dúló szenve­délyeket, reagálását az élet valamennyi hangjára. Csajkovszkij csodálatosan szép, áradó zenéje és az ennek megfelelő képek révén a néző látja és éizi a kort és annak konfliktusait, a népélet jele­neteit, az emberek élményeit, a korszak tragiku­mát, az önkény és elnyomás légkörében élt be­csületes orosz értelmiségi drámáját, mindent, ami körülvette, foglalkoztatta a zeneszerzőt. Maiomszázhuszonhat órán át szólna a zene, ha felhasználtak volna minden müvet, amit Csaj­kovszkij alkotott. A film zenei rendezője, az orosz származású amerikai zeneszerző, Dmitrij Tyomkin, kétórás zenei anyagot válaszott ki ebből. Fel­­rangzik a IV., V. és VI. Szimfónia, az Anyegin és a Pique Dame c. opera néhány áriája, részlete­ket hallunk A hatyúk tava c. balettból, az I. Zon­­goiaverseny zenekarral c. műből, románcokból, dalokból. vásznon A zeneszerzők életét bemutató más filmektől eltérően a Csajkovszkij-film alkotói nem próbálták meg, hogy filmre vigyék egyik-másik mű születé­sének folyamatát, mivel megértették, hogy ez le­hetetlen, hogy a zene és születése mindig csoda. Az alkotás nem mint esemény, hanem mint az ember legbensöbb lényegének kifejeződése érde­kelte őket A film beszél o halhatatlanság áráról, arról, hogy az embereknek oly sok gyönyörűséget szerző muzsika mindig kínban, gyötrelemben, fáj­dalmak közepette születik, hisz ez a zeneszerző életenek egész értelme, s hog yarn űvesre csodá­ja a lelki és erkölcsi erők koncentróciójo árán jön csak letre. A „Csajkovszkij" nem csupán a zenekedvelő nézőknek készült, hanem mindenkinek, azoknak is, akik sohasem voltak még hangversenyen. Csaj­kovszkij müvei világszerte népszerűek. A róla szó­ló film nemcsak a zeneértőknek, hanem minden mozilátogatónak élményt jelent majd. Nagy része van ebben a színészek játékának, az elsőrendű­­zenei megszólaltatásnak, az események hiteles színterének is, amelyet kitünően örökített meg Margarita Pilihino operatőr Moszkva környékén, Leningrádban, Moszkvában, Cambrtdge-ben és Fianciaorszagban, A Szovjet Kultúra Napjainak ke­retében lett iparművészeti kiállí­tás nyílt a Csehszlovák—Szovjet Barátság Házában. A kiállításon bőrdíszművek (könyvborítók, bőr­rel bevont ékszerdobozok, gyönyö­rűen díszített emlékkönyvek, nap­lók stb), borostyánkővel ékesített ezüst ékszerek, íaliszőnyegek, go­belinek, modern vonalú virágvázák, kerámia figurák és díszkorsók lát­hatók. A kiállítás anyaga sokrétű és mégis harmonikus egységet alkot. A népi kultúra gazdag formavilá­gának felhasználása, a megmunkált anyag tökéletes ismerete, a túlzá­sokat kerülő modernség ötvözete teszi meghitté, korszerűvé ezt a kiállítást. A faliszőnyegek, gobelinek, bati­­kok pompás színei összhangban állnak az ábrázolt mesék naív bá­jával, balladisztikus tömörségével. A tenger megdermedt könnye: a borostyán Lettország egyik termé­szeti kincse. A bemutatott nyak­ékek szépségét még fokozza a megmunkálás módja, ugyanis a fi­noman cizellált ezüst láncokon ős a díszes keretben a borostyánkő csak félig csiszolva, természetes alakban foglal helyet. Az anyagkorsók, virágvázák, ke­rámiafigurák térkitöltő, hangulat­teremtő szerepükkel a mai modern lakás elengedhetetlen tartozékai. Az itt kiállított tárgyak Is e cél szolgálatában állnak, a korszerű lakáskultúra kialakítása területén van mit tanulnunk a lett iparmű­­vészeitől.- d — Heimrats Rudolfs: Emlék Grisle Vita: Könyvborító /disz- Romults Georg: borostyánkő Martinsons Peterts: Elmélkedés Ikerámia-figura/ (selyem-butik, faltszönyeg] nóbőr-vászon/ nyakék Prandl Sándor felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom