A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-15 / 46. szám
Hmtj URiVI} Q" t i India — több mint 500 millió lakosával — Földünk második legnépesebb országa. Az Indiai Unióhoz 17 szövetségi állam és 10 territórium tartozik. Mindegyik tagállamnak saját parlamentje és kormánya van; az államfőt és a központi kormányt a kormányzó képviseli. A tagállamok legtöbbje területi kiterjedésre nézve van akkora, mint például Anglia, Olaszország vagy Németország ... Lakosainak számát tekint, ve azonban nem egy nagyhatalomnak számítana Európában. Uttar Pradeshnak például 74 millió, Biharnak több mint 47 millió és Maharashtrának csaknem 45 millió lakosa van. Hivatalos nyelv — 1985 óta — a hindi, emellett csaknem 150 különböző — közte 14 hivatalosan elismert — nyelv és dialektus használatos.; A nemzeti nyelvi szétforgácsoltság mellett jelentékenyek a vallási különbségek is. A lakosság túlnyomó többsége (kb. háromnegyed része) hindu vallásü, kisebb része (10 százaléka) mohamedán, a fennmaradó tizenöt százalék mindenféle más elképzelhető vallásfelekezethez és szaktához tartozik. India hasznos ásványokban rendkívül gazdag: jelentős feketeszén, mangán-, vas-, réz-, és krómérc, magnezit, grafit, csillám és aranykészletekkel rendelkezik, ezeket azonban egyelőre csak csekély mértékben aknázzák ki. Ősi kultúrájú ország, már időszámításunk előtt fejlett földműveléssel és kézműiparral bíró országok voltak ezen a területen. Az indiai áruk (szövetek, fegyverek, dísztárgyak) keresett cikkek voltak az ókori és középkori Európában. Rendkívül gazdag természeti szépségekben és ősi kulturális emlékekben.- közelről Nemrég tértem vissza ebből a csodálatos országból, mely teli van ellentmondásokkal, de merész tervekkel is, hogy évszázadokat hi dalva át felzárkózzék a huszadik század világához. Az élet — víz India sok más egyéb súlyos problémája közül is elsőnek kell említeni a víz kérdését. S ráadásul ez a probléma kettős: egyszer túl ■" van a vízből, máskor katasztrofálisan kevés. A csapadék eloszlása igen egyenlőtlen. A májustól szeptember közepéig ciklikusan ismétlődő nyári monszunesőzések idején elegendő, sőt legtöbbször túl sok a csapadék. Utána nyolc-kilenc hónapig könyörtelenül tűz a nap. Ha tehát a monszunesőzések idején kevés a csapadék, ez egészen biztosan aszályiyal és igen rossz terméssel jár, minek következtében milliókat fenyeget katasztrofális éhínség. Ha viszont sok az eső — egyes területeken (a Khasi-hegységben, Cherrapunjiban) tíz hét alatt 11000 mm csapadék is hull akkir meg katasztrofális árvíz fenyeget, ami nemcsak hogy elpusztítja a vetést, tehát ugyanazzal a következménynyel jár, mint az aszály, hanem azonkívül hidakat sodor el, utakat tesz tönkre, kioldja a tápanyagokat az amúgy is szegényes talajból, lerombolja a falusi lakosság nyomorúságos viskóit, s az árterületeken emberek, háziállatok pusztulnak el, A monszunesőzések „kényénekkedvének“ kitett országrészek azonban zömmel kívül esnek a lakott területeken. Az alföldek folyóit a H’malája hatalmas gleccserei táplálják. Legjelentősebbek a Gangesz, a Brahmaputra, az Indus és mellékfolyóik. A szárazabb nyugati tájak és a Dekkan belseje szavanna és bozótos sztyeppt . öék. Ma a szavannák nagy része művelés alatt áll. Így például az indiai szubkontinens északnyugati része, ahol a Thar-sivatag is elterül. Ez a világ csapadékban egyik legszegényebb vidéke, ahol olykor évekig sem hull egyetlen csepp eső sem. Peremein azonban oázisszerű vidékek vannak, buja vegetációval. A vizet itt mély kutakból nyerik; kezdetleges módon reggeltől estig bakö'ött szemű tevék körbe-körbe járva húzzák fel literről literre az életet adó vizet, mely a kiszáradt földet — évi háromszoros termést adó termékeny talajjá változtatja, A legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy mire képes az emberi ügyesség és szorgalom ebben a napfényes országban, a fővárostól, Delhitől északra fekvő mezőgazdasági terület, ahol főképp szikhek laknak. Több millió hektár területet öntöznek itt a világ egyik legnagyobb duzzasztógátjának, a Bhagra Nangalnak vizével. Hála ennek a kiterjedt öntözőrendszernek, itt érik el a legnagyobb terméseredményeket Indiában. Ha az indiai parasztok ugyanilyen gondosan művelnék meg a hasznosító területeknek legalább ötven százalékát és ha megvalósítanák a Himalájában eredő folyďk hatalmas vízkészletének kihasználásán alapuló nagyszabású öntözési tervet, akkor India a világ legnagyobb gabona-éléstárává lehetne. Ezt állítják legalábbis — éspedig igen józan számításokra támaszkodva — az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szakemberei. E terv megvalósítása azonban — a bonyolult belpolitikai fejlődés miatt — egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. S így a „világ éléskamrájára“ vonatkozó egészen reális terv szertefoszlik s marad a szomorú valóság: emberek millióinak elégtelen táplálkozása és az a tény, hogy India több millió tonna gabonát kénytelen importálni évente. A keleti ember életeleme — a kereskedés Az indiai boltokban és boltocskákban vásárolni a legfelejthetetlenebb élmények közé tartozik. Állami üzletek és a nagy kereskedelmi társaságok áruházai mellett — amelyek klímaberendezésükkel, exkluzív kivitelű áruk hatalmas választékával a legmodernebb európai és amerikai szupermarketokra emlékeztetnek — India minden nagyobb városéban százszámra találunk apró boltokat, bazársorokat, ahol minden lehető és lehetetlen dolgot lehet kapni. Az ember nem
