A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-15 / 46. szám

egyszer kételkedik benne, hogy ezt a sok mindent el lehet-e vajon adni, van-e valami gyakorlati hasz­na az itt kínált árucikkeknek, azon kívül, hogy a műgyűjtők, furcsasá­gokat kedvelők nagy örömmel tur­kálnak bennük. Az indusok nyilván különös örömüket találják abban a tevé­kenységben, amit hazai kifejezés­sel élve „kupeckedésnek“ lehetne nevezni. Különösen a Csehszlová­kiából jött, utas — aki sajnos már megszokta a boltokban az elárusí­tók unott arcát s azt, hogy a leg­jobb esetben leereszkedőleg keze­lik a „szerencsétlen fogyasztót“ — nem győz eleget csodálkozni azon, hogy milyen találékonysággal és „rámenősen“ kínálja az indiai ke­reskedő az áruját. Jó pszichológus­ként mindjárt az elején jól fel tud­ja becsülni a látogatót, lehetősé­geit és igazi szándékát, hogy való­ban akar-e venni valamit és van-e rá pénze, vagy csak úgy unalomból tévedt be a boltba ős kíváncsiság­ból mustrálgatja az árut. Mníden elképzelhető színben pompáznak a piacon vagy az ut­cán felhalmozott gyümőlcshegyek: van itt pörköletlen zöld kávé, dinnye és mangógyümölcs, grape­fruit nagyságú narancs és manda­rin s nálunk teljesen ismeretlen bogyók, gyümölcsféleségek. S a gyümölcspiramisok között ott ül a földön, keresztbe tett lábakkal, ún. lótuszvirág helyzetben az árus. Lassan, szertartásosan rágja a hé­téit (ami itt nyilván a rágógumit helyettesíti), és nagy élvezettel köpköd maga köré. A járókelők lába között kis sovány fekete disz­nók furakodnak át: hulladékokra vadásznak, s ha sikerül olyasmit találniok, amit az ember nem tud elfogyasztani, gyorsan felfalják, nagy röfögés közepette. Míg a sok gyümölcs színpompá­jával, az illatszerboltok a szaglá­sára hatva csalogatják az embert. Kapható itt minden: különböző arc- és szemfestékek, illatszerek, füs­tölők s a jóisten tudja, még mi minden, amivel a templomban füst­áldozatot lehet bemutatni Sivának és Krisnának, Buddhának és Krisz­tusnak ... A szantálfából és mindenféle más faféleségekből készült vékony füs­tölőpálcikáknak valóban kellemes az illata, s Így nem csoda, hogy egyre gyakrabban használják őket nemcsak a templomokban kultikus célokra, hanem az üzletekben, az éttermekben, vagyis mindenütt, ahol nagy a félforgalom s ahol érdemes kellemes környezetet te­remteni. Szerettem volna megtudni, hány­fajta illatú füstölőt árulnak itt s ezért kerestem egy speciális bol­tot. Találtam is Ilyet Delhiben, a Circus-ön, ahol valamennyi indiai államnak van kereskedelmi képvi­selete. Az eladó 40 féle füstölő­­pálcikát kínált, sajnálkozva, hogy nem teljes a készlet. Délelőtt, mint mondta, sokat eladott utcai áru­soknak, s a tegnapra jelzett szál­lítmány elakadt valahol Jainuma körül, ahol megrongálta a hidat az árvíz. Udvariasan elkérte a címe­met azzal, hogy másnap elküldi .a szállodámba az illatos faféleségek teljes választékát. Közöltem vele, hogy másnap tovább kell utaznom, és vásároltam hat csomag füstölő­pálcikát ... — bgd — Felvételek: P. HAVRAN A magányról PÁSZTOR László szövege és zenéje Copyright by Zeneműkiadó Vállalót, Budapest Moderato És nyug • tálán 7 8m“ Am é - je - ken Mindig ar- ról ál - modom; D7 Gm Nekem is van va - la * kim, Dm G7 De ez csak á -hogy ez fáj! S ha el-jön majd, a- kit még Talán nem is is- merek, Am7 D7 Gm Nagyon jó lesz az nekem, Mert el - fe - lejt - hetem, ÉSÜ Hogy milyen nagyon vár - tam rég.

Next

/
Oldalképek
Tartalom