A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

Madarak Színvonal kérdése az egész? Annyi bizonyos, hogy az énekes madárka félve rebbent meg a fa ágat kö­zött és szerényen röppent beljebb a lomb védelmébe. Körülötte fecskék cikáztak. Bámulatos, bravúros mű­vészettel és nagyvonalúság­gal. A cinke mozgása lassí­tott flvételnek látszott a fecske diadalmas robogásá­­nál. Féktelenül hasit bele a levegőbe. Oszlopok között kér­kedve csapódva szédítő se bességgel szalad föl a ma­gasba és süllyed tenyérnyi­re a gyep fölé. Rá van írva az a hatvanhét méter, amit másodpercenként tesz meg. Amikor ostorpattanásnyl lendülettel átvágja látóha­tárunkat, ez a hatvanhét mé­ter érdekel bennünket. Mert ezt tudjuk felfogni. Ez egy óra alatt több mint 240 ki­lométer. De ennyit már ne­hezebb elképzelni. Könnyebb elszörnyednl azon, hogy míg a szemem egyet rebben, ö mögötte már csaknem száz méter van. A fecske még a póstagalambnál Is gyorsabb, mert az ötven méternél töb­bet mm tesz meg másodper­cenként. Es a ruhája. Nincs szür­ke, vagy barna, egyszínű munkaöltönye, mint számos madárnak. S ékessége sem a vörös begy, vagy a tarka toll. A fecske estélyibe öl­­tűzik, mint akt tudja, hogy mindig szerepel. Fehér ing­­melles frakk a meze, mint a hegedűművészeké. Meny­nyire korszerű, mennyire mai ez az öltözete, melyei /férfi és nö fecske egyaránt visel. Amikor a fészek csi­pogó fiókáinak csőrükben az eleséget kínálják, ember le­gyen, aki megmondta, me­­lytk az apa és melyik a mamai Olyanok ök, mint a fővá­rosi színtársulat, mely vtdé ki színházba látogat. Ven­dégszereplő a fecske nálunk. Alig, hogy jött, már megy is. Megrakja fészkét, bebo­­csátja tolásait, kikölti kicsi­nyeit és repülnt tanítja. Ha már tudnak, szállnak együtt, vissza olyan tájakra, ahol tél nincsen. Szeretjük a fecskét. Hl szén a fecske vendégszerep­lésének kezdete a tavasz el ső, szintén vendégjátékával esik egybe. Mondhat a ta vasz akármit. Tavasz csak akkor van, amikor a fecske is beköszönt. A levegő versenyen felül álló akrobatája. Tudását a ml madaraink ismerik el Igazán — akik maguk is a javából értenek hozzá — amikor a széllel viaskodó száguldozásai elöl más, tá­volabbi ágra libbenve inkább kitérnek. MOHR GEDEON kaltúrpolltikal kavt folyóirat m ixarkaaiti libry írllii ÜnHIÜlS&H PM fo***Mi »«f fo*» H » Mmi m—fav «terven*» «•“ •*•»* * ■*<* h#M M*-« M*» VMM a«**n «i MkM M *+■ tHK* *«••« >MM : trnáft MV* HMil Májusi EMLÉKLAP *m ■*»» «•* ***** »■«pri ««v MM awrM. Hr •**’*> m m M hm».M* hcWlWUMbaf «• •*» MMfoMT Ufo. WM a» *vr 4 / ;■ -■ I te w »Wat «Mw**. «WfcMlMM« »MM Máj*’ l*Ai «pW»/ n rattm H m' « ••Mghékr pétMmnfíit. 1 ___________B_ : A NÉPFRONT JEGYÉBEN! . J. - . --------iSaŕúS legenda)« As Ot e. folyóirat egyik címlapja As éhség lagandéja c. fttsateoskének címlapja Fábry Zoltán közírói tevékenysége 1920-ban kezdő­dött. Első írásai a Kassal Naplóban, a Magyar Nap­ban, a Prágai Magyar Hírlapban és a Magyar Újság­ban Jelentek meg.' 1926—1939 között a Korunk szlo­­veuszkól szerkesztője lett, 8 ebben az Időben Ide küldte legtöbb Írását. A harmincas évek elején az ébredő fasizmus el­len Fábry 1931-ben megindította az Út c. folyóiratot, amely állandó nehézségekkel küzdve 1931-től 1938 májusáig Jelent meg. Több számot a kinyomtatás után rögtön elkoboztak, vagy a cenzúra miatt a lap olda­lain hiányosan, fehér foltokkal láttak napvilágot. A harmincas évek elején Fábry Zoltán mint a Nem­zetközi Munkássegőly delegációjának a tagja Ludwig Rennel és Gerald Hamlltonnal Kárpátalja nyomorta­nyáit járta. Az út tapasztalatairól, a Verhovlna nyo­moráról etlőbb az Út hasábjain'számolt be, majd 1932- ben különálló füzetecskét Jelentetett meg Az éhség legendája elmen. Az éhség legendáját harcos szel­leme miatt a cenzúra azonmód elkobozta. Csak a cím, a borítólap és a negyvenhat üres lap őrzi a könyvecske egykori emlékét. A könyvet, az Írást tehát megsemmisítették, de szelleme Fábry Írásai­ban tovább ölt. (Az 1945 után újrányomtatott szöveg híven tükrözi Fábry harcos írói szellemét.) képekben 2. K képen Fábry Zoltán és Iiku Pál, haladó szellemű, egykor csehszlovákiai magyar lró látható 1936-ban Beregszászon, mint eszmei harcostársak és barátok. Fábry Zoltán a harmincas években Írás közben Fábry Zoltán a harmincas évek során szüntelenül Ír, figyelmeztet, toboroz. Írásai egymás után Jelen­tek meg, amelyekből 1934-ben megszületett első kö­tete, a Korparancs. A kötet nagy visszhangot kel­tett és kedvező kritikára talált. íme egy korabeli kritika néhány sora: „Fábry immár 3 hónapja meg­jelent könyve iránt sokkal nagyobb, mondhatnánk, sokkal viharosabb az érdeklődés, mint amlnő az Írástudók világában megszokott.“ A korparancs pe­dig Így szólt: Változni és változtatni! Más szavakkal, a könyv a polgárságnak a tunyaságból való felrázá­sát és a munkásosztály változtatásra törekedő harcát példázta és sürgette. Ezt követően 1937-ben megjelent Fábry Zoltán má­sodik ' kötete Is Fegyver s vitéz ellen címmel, mely­ben az egyre erősödő fasizmus ellen antifasiszta el­lenállást s a barbársággal szemben emberséget hir­detett. Fábry idejekorán felismerte a fasizmus hábo­rús veszélyét, tudta és látta, hogy a nőmet fasizmus világuralomra törekszik és hogy ezt a béke érdeké­ben meg kell akadályozni. Ezért Irt a harcos humá­num elkötelezettjeként minden fegyver ellen, mely zsarnok s lelgázó hadjáratot szolgál, és' hirdette a békét, mint annak Idején Petőfi, arai Fábry megfo­galmazásában már Így hangzott: „Nem vagyunk sá­­pftozó pacifisták, mi végbizonyosságot szuggerálunk, tettre ösztökélünk és fegyver s vitéz ellen énekelve, fegyvert Is igenlünk, de fegyvertörő fegyvert..." Ez a harcos és szocialista humanizmus Jelentette Fábry Zoltán első Írói korszakának értelmét és ma­radandó értékét hét 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom