A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-25 / 43. szám
Nincsenek tettesek, csak elítéltek vannak Már az ókorból viszonylag pontos leírások maradtak ránk a kolera lefolyásáról, jellemző tüneteiről. Tudjuk, hogy a kór szűnni nem akarók hányást és híg, vizes, rizslészerű szürke vagy zöldes hasmenést okoz. Így a szervezet naponta öt-h,at liter vizet veszít és úgyszólván teljesen kiszárad, miközben a fast hőmérséklete lényegesen süllyed, az érverés fokozatosan csökken, gyengül, a fellépő vérkeringési zavarok ájulásokhoz vezetnek, majd bekövetkezik a halál. A halálozási arányszám (gyógykezelés nélkül) 20—80 százalék. A betegség tüneteinek viszonylag pontos ismerete azonban nem jelentette a betegség lényegének felismerését is. Így a védekezés is bizonytalan, következetlen. Elsősorban arra szorítkozik, hogy a betegeket és a járványos vidékeket elkülönítik, lezárják. Érdemes itt megemlíteni Berzsenyi Dániel egyik 1831-ben Dőbrentelhez írt levélét: „Berekben lakom, s egyaránt kell félnem mind a choterátul, mind a vad néptül... A kordon Zalában megszűnt, de Vasban és nálunk még áll. A cholera megyénknek csak keleti széleibe csapott, hanem úgylátszik szűnni kezd, vagy amint az orvosaink állítják, epe-hidegleléssé változik." Ez utóbbi szavak is fényt villantanak arra, hogy még 1831-ben is mily messze jártak az orvosok a betegség valódi lényegének és kórokozójának a felismerésétől. Az orvostudománynak egészen az ókortól tartó ez az egy helyben topogása csak a 19. század végefelö szűnt meg. A tudomány furcsa, ellentétes fejlődésére vall, hogy a legveszedelmesebb betegségek kórokozóit először nem orvos, s nem is a tudományok embere pillantotta meg, hanem Antony van Leewenhock (1G32—1723) holland posztókereskedő, aki „üres óráiban mintegy bogarasságból nagyító lencséket csiszolt. Ebben a műveletben olyan jártasságra tett szert — eljárását még ma sem ismerjük pontosan —, hogy végül körülbelül 270-szeres nagyítást tudott elérni". Vizsgálgatott mindent esőcseppet, bomló anyagokat és a tapasztalatairól pontos feljegyzéseket készített. Kétszáz tudományos értékű levelét ma az angol tudományos akadémia Őrzi. Ezekből a levelekből minden kételyt kizáróan kiderült, hogy ő volt az, aki elsőnek pillantotta meg a veszedelmes kórokozókat. Felismerésén akkor még csúfolódtak és gúnyolódtak. Csaknem háromszáz évnek kellett eltelnie, amíg a tudomány emberei a modern mikroszkóp segítségével ismét felfedezték a már egyszer megpillantott mikrobákat és végleg megdöntötték azt a vallási nézeten alapuló felfogást, hogy „nincsenek tettesek, csak elítéltek vannak", akik a legönkónyesebb kegyelemre várnak s köptük vannak az orvosok is. Egy szerény, szemüveges fiatalember Ragályos betegségek kórokozóit Pasteur fedezte fel a tudomány számára. Ekkor Robert Koch, ez a fiatal, szerény, szemüveges fiatalember még csak egy vidéki német városka kórházában hajolt figyelmesen, a mikroszkópja fölé, de csakhamar világraszóló felfedezést tett: KOLERAVESZElY EURÓPÁBAN? 2. minden ragályos betegségnek megvannak a kórokozói! A szerény fiatalembert hamarosan Berlinbe viszik, ahol 1882-ben felfedezi a tuberkulózis bacilusát, taraiért később Nobel-díjat kapott. Már az ötödik kolerajárvány árasztotta el Európát, amikor Robert Koch 1883-ban Egyiptomba utazott, hogy az akkori világ szerény tudományos felszerelésével, de zseniális képességekkel hozzálásson ezen ázsiai vész kórokozójának a leleplezéséhez. Az orvostudománynak aligha van hősibb fejezete, mint amelynek ez a szerény német tudós a hőse. „Koch és egy hűséges munkatársa a nagy munkában megfeledkeztek az evésről és alvásról: Rettentő hőségben kínlódva, bűzös hullaházakban boncolgatták szünet, nélkül a kolerában elhunyt egyiptomiak hulláit. Szennyes laboratóriumokban, gőzölgő hőségben fecskendezték be a kolerás holt-tetemek különböző részelt macskákbu, kutyákba, tyúkokba, egerekbe, majmokba." Így látta őket a szemtanú szakadatlan kimerültséget okozó munkában, miközben két-három rögeszme tartotta Kochban a lelket, mint például az, hogy a gyomorban kell keresni a kórokozókat. Francia kollégái, akik ugyanebben az időben Indiában kutattak és a vérben keresték a veszedelmes kórokozót, maguk Is ragály áldozatai lettek. Koch azonban nem ijedt meg, nem tartozott a riadt, lrhamentő orvosok közé, arcán hiába ütközött ki az elhasználódás és a korai öregség — nem adta fel a küzdelmet. Amikor esténként már már összerogyott a kimerültségtől, másnap friss életerővel ébredt. Habár Koch a felboncolt hullák mindegyikében felfedezett egy titokzatos, hajlított pálcika-szerű mlkróbát, felfedezését bizonyítani nem tudta. Egyiptom után hosszú és nehéz kutatás vért rá még Indiában, amíg a gyorsan mozgó pálcikákról bebizonyította, hogy a kolera kórokozói. Még ezután Is sokan kételkedtek a felfedezésében. Pettenkoffer, a müncheni egyetem neves tanára, aki a bűzös kipárolgást vélte a kolera terjesztőjének, ezt Irta neki: „Küldje el nekem az lön úgynevezett koleracsíráit és én be fogom bizonyítani, hogy azok teljesen ártatlan természetűek." Koch elküldte a csirákat, és Pettenkoffer a munkatársai szemeláttára és nagy szörnyülködésére kiitta az egész kémcső tartalmát. Nagy volt a megelepetés, amikor enyhe gyomorfájással „megúszta az ügyet” és magabiztosan kijelentette: „Kolerabacllus nélkül nincs kolera ľ1 Mégsem Pettenkoffernak lett igaza. Azóta ugyanis nemegyszer bebizonyosodott, hogy bár nem mindenki betegszik meg kolerában, aki megfertőződik a kórokozóval, de aki kolerát kap, az minden esetben és kizárólag csakis a Koch által felfedezett bacllusoktól fertőződik meg. A kolerát legyőzték Ma már az orvostudomány biztosan tudja, hogy a fertőzött ember székletével, kihányt gyomor- és béltartalmával üríti ki magából a kórokozók hatalmas tömegét. Az Ilyen kórokozók több órán keresztül életben maradnak. Az ürülékkel fertőzött kézen még hosszabb ideig életben maradnak a kórokozók, sót vízbe kerülve napokig életképesek. A kórokozót a legyek és más rovarok átviszik a gyümölcsre, ahonnan a mosatlan gyümölccsel a szájon keresztül bekerül a gyomorba, itt megtámadja a hashártyét és gyorsan elszaporodik. A járvány megelőzése szempontjából igen fontos az első esetek gyors felismerése és a betegek elkülönítése. Ez különösen Európában nem is olyan egyszerű, hiszen az orvosok ezt a veszedelmes betegséget már jóformán csak a könyvekből ismerik és a betegséget könnyen összetévesztik más hasonló tünetekkel járó betegségekkel. A fertőzés közvetlen veszélye ellen ma máj minden szempontból hatásos védőoltással védekezünk. A megbetegedett egyének gyógyítása viszont kétirányú.' Egyrészt baktériumölő szerekkel, antibiotikumokkal kezelik a betegeket, de legalább Ilyen fontos feladat a víz- és a sóveszteség megszüntetése, illetve a folyadékveszteség Infúzióval való pótlása. A további fertőzés megakadályozása érdekében az ételeket, Italokat főzéssel kell fertőtleníteni. Elmondhatjuk hát, hogy ma már az időben érkezett orvosi beavatkozás szinte százszázalékos biztonságot nyújt a betegség halálos kimenetelő ellen. A mostani koleraveszély ilyen körülmények között Európa civilizált országait komolyan nem veszélyezteti Ezt bizonyltja a Szovjetunió esete is, ahol határozott intézkedésekkel a Járványt néhány hét alatt végleg felszámolták. Az óvatosság azonban sosem árt, hiszen a közelkeleti és a keleti országokkal szoros kapcsolatban állunk és ott a Járványt még nem küzdötték le teljesen. SZŰKE IŰZSEF Tigrispereszke Trlcholoma pardinum — Cirovka ttgrovaná — Tlgerrttterling Kalapjának átmérője 5—10—15 cm. Először harangalakú, később lapos, színe piszkos szürkésbarna vagy szürkésíelrate. A tetejét finom pikkelyek borítják, a közepe felé egyre sűrűbben. A kalap széle kissé begyűrődlk, s a tapintása Itt bársonyos. Lemezei fehérek, fehéresek, később halványzöldek, majd vllágossárgák, de sohasem szürkék. Szélesek és vastagok, a tönk mellett fogásán szétágaznak. Tónkje 4—8 cm hosszt* és 2—3,5 cm vastag, tömött, az alja elvastagszlk, tent fehér, középen fehéres, lant barnás árnyalatú Bele fehér, kellemes Ize és szaga van.. Spórái fehérek. Augusztustól októberig található lomb- és tűlevelű erdőinkben. Eléggé ritka. És most vigyázat: ez a gomba nagyon mérges, de halálos mérget nem tartalmaz, csak hányingert és görcsöket okoz. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a gomba kellemes szagától és ízétől. 8
