A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-12 / 28. szám
Gombuszögre is eljönnek Bfeclavban, ebben a kedves morvaországi városban június 27-én szombaton nagyszabású járási békeünnepélyt rendezett a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága néhány járási szervezettel (jednota, Parasztszövetség stb.) karöltve. Az ünnepélyre, amelyet hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek, meghívták a szovjet fekete-tengeri flotilla éppen Csehszlovákiában vendégszereplő dal- és táncegyüttesét Is. Tudtuk, hogy a híres együttes július 11-én ott lesz Gombaszögön is, ezért gépkocsiba ültünk s elhajtottunk Breclavba, hogy megnézzük mű-Sül’cit. egyike ez a legjobb szovjet dal- és táncegyütteseknek, nemhiába kapta meg a szovjet kormány Vörös Zászló Érdemrendjét. Mind e 84 tagja igazi művész — közülük többen az érdemes művész cím viselői. A bfec- Utvi szabadtéri színpad méretei s a betonpódíum ugyan nem feleltek meg a táncegyüttes igényeinek (két táncszámot be sem mutathattak), a látottak és hallottak alapján mégis elmondhatjuk, hogy akik eljönnek Gombaszögre és megnézik ezt a műsort, nem unatkoznak majd, mély 6 maradandó művészi élményben lesz részük. Az együttes a vegyes kórusszámokban a legerősebb. Remek hanganyag, kitűnő zenekíséret, a szólamok tiszta hangzása, rutin és ami a legíontosabb: szívből jövő lelkes éneklőkedv, ami pillanatok alatt szoros kapcsolatot teremt énekesek és a közönség között. A táncszámok (már amiket láthattunk) .jól kidolgozottak, koreográfiájuk színes, az eiuadas pontos, sokhelyütt bravúros. A breclavi közönség nagyon hálásan fogadta az olyan közismert, de nem halványuló szépségű dalokat, mint például a „Kálinkat“ vagy a „Po dolinám“ kezdetű partizán indulót, amire sokan még a felszabadulás óta emlékeznek. Nagy sikere volt a „Pirog“ című csasztuskának is. A tréfás rigmus egy legényről szól, aki annyira szerette a pirogot, ezt az orosz nemzeti eledelt, hogy a lányoktól is folyton ezt kérte, míg csak belé nem betegedett a pirogevésbe. Az együttes egy morva nép-Ha Gombaszögre látogat... Aki Gombaszögre látogat a Csemadok országos dal- és táncünnepélyére, annak a két nap színes műsorának szüneteiben bőven marad idefe körültekintem a tájon. A vidék kivételesen gazdag természeti szépségekben, történelmi emlékekben és hagyományokban. Nem hiába nevezik Szlovák Svájcnak, hiszen viszonylag 'szűk területen páratlan természeti látványban részesül az ember. Az amfiteátrumtól, ahol a műsor folyik, alig néhány lépésnyire van a gombaszögi cseppköbarlang bejárata. Ha a nyári színpad mellett kanyargó szerpentinen felkapaszkodunk, elénk tárul a Szilicei-fennsík páratlan látványa, és a távolban ott tündökölnek a Magas-Tatra hófödte csúcsai. Ha Gombaszögről déli irányba indulunk és Pelsöcön keletnek vesszük az irányt, gépkocsival fél óra alatt elérhetjük a aggteleki Baradla-barlangrendszerrel. összefüggő Domica cseppkőbarlangot. Otközben Hoszszúszó határában az országút mellett megtekinthetjük a még ma is létező Büdöstavat. h.. Gombaszögről északi irányba indulunk, tíz perc alatt elérhetjük Rozsnyót, ezt az ősi bányavárost. A városka négyszögletes főterén, a Rákóczi téren néhány perces pihenőt tarthatunk, közben megtekinthetjük a patinás épü- 11 leteket, a régi városi harangtornyot, a Kossuthdallal, a „Marisáéval is kedveskedett a közönségnek — orosz változatban és eredeti nyelven is elénekelte, hatalmas sikerrel. A legjobb számot természetesen a végére hagyták. Ez pedig a „Savanyúvíz“ című remek cselekményes tánckompozíció volt, ami az orosz népi táncművészet valamennyi erényét megcsillogtatta; a tréfás motívumokkal átszőtt cselekmény boszorkányos ritmusát, a táncosok artistákat megszégyenítő mozgását percekig tartó tapssal jutalmazta a közönség. A zárótáncot megelőző műsorszám után egy váratlan megható jelenetre került sor. Az énekkar a „Legendás Szevasztopol“ című dalt adta elő. A szólót Borisz Pozsarszkij énekelte. A dal nagyon szomorú, az énekkar mély átéléssel dalol, bánattal telve szárnyal Pozsarszkij hangja. Ezek a matrózok valamennyien szevasztopoliak, dalukon érezni lehet, mennyire szeretik sokat szenvedett, borzalmas harcokat átélt, hősi városukat. Véget ér a szomorú dal, a közönség tapsra emeli tenyerét. Pozsarszkij, ez a kemény, széles vállú tengerész, kezével eltakarva arcát, hangtalanul zokog. Kissé megütközve nézzük a szokatlan jelenetet. Egy kislány lép a színpadra s virágokat nyújt át a könnyesarcú matróznak. Valaki a mikrofonhoz lép és bejelenti: „Szeretettel és hálával köszöntjük városunkban Borisz Pozsarszkij elvtársat. 0 már másodszor jár nálunk. Először huszonöt évvel ezelőtt volt itt s részt vett a Breclav felszabadításáért folyó harcokban.“ Ezért volt könnyes a szevasztopoli tengerész szeme, ezért rázta őt a hangtalan sírás. A műsor véget ért. Remek volt. Tizenegyedikén valamennyien meggyőződhetünk erről Gombaszögön. Kocsiba szállunk. Még látjuk, ahogy a bfeclaviak körülveszik a tengerészeket s hálásan szorítják meg Borisz Pozsarszkij és a többiek kezét. —Zs— völgybe. A néhány méter széles szurdokban patak csörgedez és kitűnő autóút vezet. Kétoldalt több kilométer hosszúságban 100 métert meghaladó sziklafalak meredeznek a magasba. Aki fogalmat akar alkotni a hegyek és sziklák vadregényes szépségéről, az ne kerülje el a Szádelöi-völgyet. Ha végighaladunk a szurdokon, az út közepetáján elénk mered a Süvegcukor sziklatornya és a völgy végén ott vár a kitűnő csárda, ahol mindent megtudhatunk a környék legendáiról, arról, hogy IV. Béla a tatárok elől menekülve hogyan húzódott meg a Szádelöi-völgyben és legközelebbi híveivel miként csillapította éhségét a sziklafalban fészkelő galambok tojásával. Szádelőről Kassa irányában elhaladunk a már említett Torna várának romjai alatt és nemsokára Szepsibe jutunk, ahol északra fordulva Jászórg érkezünk, fászón az egyedülálló apátsági templom szépsége és a cseppkőbarlang vonja magára a figyelmünket. Innen már csak néhány kilométerre van Stósz, Fábry Zoltán szülőhelye. Nem sorolhatjuk fel a környék minden szépségét, mert arra e rövid cikk nem ad lehetőséget. Nem említettük Pelsőc nevezetességeit, a pelsőci fennsík természeti érdekességeit, a Szlabosi- és a Murányi-völgy szépségeit, de aki gépkocsival vagy autóbusszal érkezik Gombaszögre, mindezt könnyen elérheti. A gombaszögi országos dal- és táncünnepély rendezői szívesen nyújtanak közelebbi felvilágosításokat. Természetesen Gombaszögön az idén is a legfőbb érdekesség a kitűnő műsor lesz. (s*. j.J ra emlékeztető városházát. Rozsnyón ezenkívül érdemes megtekinteni a városi múzeumot, a Betléri úton a XIV. századból származó gót székesegyházat, a parkban álló Czabán Samuemlékművet. Rozsnyófürdő festői környezetét. Ha Rozsnyóról északi irányba folytatjuk az utunkat, néitány porc alatt elérjük Betlért, ahol a Pozsáló-hegy tövében épült Andrássy-kastély parkja, a kastélyban létesített múzeum műkincsei komoly figyelmet érdemelnek. Betlértől északi irányban haladva csakhamar eljutunk a vidék másik bányavárosába, Dobsinára. Innen a szerpentinen felkapaszkodva jutunk el a Dobsinai jégbarlanghoz és a Sztracenai-völgybe. Itt a jégbarlangról külön nem szólunk, hiszen mostani számunkban külön cikkben foglalkozunk a barlang feltárásának századik évfordulójával. Amire azonban külön is felhívjuk a kirándulók figyelmét, az a Sztracenai-völgynek a földből elő-elöbukkanó búvópatakja. Ha visszatérünk Rozsnyóra és keleti irányban Kassa felé fordulunk, öt perc múlva elérjük Krasznahorka várát és az országút mellett álló híres mauzóleumot, melyet gróf Andrássy Dénes építtetett 1904-ben felesége, Franciska emlékére. Mind a vár múzeumában, mind a mauzóleumban magyarul is beszélő idegenvezetők állnak a látogatók rendelkezésére. Krasznahor káról Kassa irányában haladva, túl a meredek szerpentinen, eljutunk a festői szépségű Almási-völgybe. A kitűnő országúton haladva csakhamar elénk tárul Torna várának romantikus romja. Ha a vár előtt Szádelő faluban balra fordulunk, eljutunk a Szádelői-
