A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

'Az asszony sokáig kezében tartotta a postástól kapott levelet. Csak nézte az ismerős írást a borítékon... Percek múltak el talán, vagy egy óra is... nem tudta. Minek bontaná fel? koppantak agyában a gondoHňok. Nem akarja látni leírva is: vége. — A hosszú hallgatás utáni levél úgyis csak ezt tartalmazhatja. Szemével egyenként végigsimogatta a borítékon ágaskodó betűket. ..

Leült, mert lába nem engedelmeskedett akaratának. Gondolatai csapongva szálltak. Milyen szép volt! — állt meg egy-egy epizódnál. — Annyi emlék fűz hozzá, nem tudom elfelejteni soha. O adott értelmet az életemnek.

találkozásuk olyan volt, mint a mese. A várakozás napjaiban már vagy százszor végiggondolta, filmként lepergetté az együtt töltött árukat. Mennyit küzdött ellene! Nem akarta, hogy lángra lobbanjon a szíve mélyén szunynyadozó parázs. De Péter ellenállhatatlan volt. Kórjaiban mindent elfelejtett. Gyanakvás nélkül hitt. Nem kérdezett, nem latolgatott. Egyszerűen elfogadta olyannak, amilyen. De minek is gondolkodott volna, mikor olyan boldog volt vele. A szerelem mágikus erővel kerítette hatalmába. Vak módjára hagyta magút vezetni. A szenvedély bűvkörében megsemmisülve engedett az érzésnek, amely egész lényét áthatotta, az életét széppé tette megismerkedésük óta. Az érzést, mely összefűzte őket, erős láncszemek alkották, szorosan egymásba kapcsolódva. Gondolatban azóta sokszor átvizsgálta ezeket a láncszemeket: rozsdamentesek voltak. Ügy érezte, minden vihart kiállnak, összeforrnak szétszakíthatatlanul.

Az eltelt idő alatt volt rá alkalma, hogy elemezze érzéseit. Vegyészt alapossággal bontotta részeire az „anyagot". Minden egyes részecskét körültekintően megvizsgált, hideg, tárgyilagos szemmel. Az elemzés öt igazolta. Nem tévedett sehol. Mi történi hát mégis?! Hol követtem el a hibát? — tette fel magának a kér-M9

ÍJ sene t

dést naponta százszor. Megválaszolatlanok maradtak, de jelentkeztek újra, egyre sürgetőbben, logikai érveiket felsorakoztatva. Hol követett el hibát? Egyszerűen nem tudta megoldani az „egyenletet." Képtelen volt megérteni, összefüggéseket keresett. Az okoz.at már megvolt, de az ok... nem akart napfényre kerülni ... Önmagát nem vádolhatja, pedig már csak ez az egy lehetőség volt. így nem maradt más megoldás, hagyni mindent a sors szeszélyére. Csődöt mondott minden tudománya: az egész elemzés.

Szeme újra csordultig telt könnyel. Keze gépiesen tépni kezdte a borítékot. Automatikus mozdulattal, lélektelenül darabolta, szaggatta a múltat, az emlékeket. Véletlenül utánanézett az egyik lehulló papírfoszlánynak. Hirtelen, mint az eszelős felsikoltott: „Bocsáss meg" — betűzte, olvasta többször egymás után, míg fel tudta fogni a két szó értelmét. Mámorítő öröm lett rajta úrrá. Keze reszketve simogatta, illesztgette egymáshoz a papírdarabkákat. Próbálta összerakni a széttépett levelet, de sikertelenül. Egyre csak a két megváltást jelentő szó táncolt szeme előtt. Gyógyító ír volt ez. Ügy érezte, valami nagy tehertől szabadult. Csendes reménység járta át szívét. Megbocsátok — suttogta maga elé.

KURUCZ bU)ZA- Varga Lajos: Jelenés, (tnsrajz)

Kuprin:

Salamon király legnagyobb szerelme

Az emberi szív szándéka mély kút, de belőle is tudott meríteni a bölcs király. Szavakból, hangból, szemekből, kézmozdulatokból oly világosan olvasta ki a lélek legrejtettebb titkait, mint betűket a nyitott könyvből. És ezért Palesztina minden vidékéről seregestül járult hozzá a nép, igazságot, tanácsot, segítséget, vitás ügyek eldöntését, valamint rejtélyes jelek és álmok megfejtését kérve. És Salamon mélyenszántó, bölcs válaszait csodálták az emberek.

Háromezer példabeszédet költött Salamon és ezeröt éneket. Két ügyes és sebes kezű Írnokának, Jelihovernek és Altiénak mondta őket tollba, Sziva fiainak, azután összehasonlította a kettő írását. Gondolatait mindig pompás formába öntötte, mert átlátszó szardonix-kehelyben nyugvó aranyalmához hasonló a szépen kimondott szó, és mert éles a bölcsek szava mint a kés, erős, mint a bevert szög és alkotói mind az Egyetlen Pásztortól valóak: „A szó: az emberi szív dobbanásának szikrája“ — mondogatta a király. És Salamon bölcsessége felülmúlta Kelet Iiainak és az egyiptomiaknak minden bölcsességét. Bölcsebb volt az ezrahita Etonnál, Hemánnál, valamint Hilkolnál és Dodránál, Mahol fiainál. De meguná a közönséges emberi bölcsesség szépségét, mely elvesztette régi becsét. Nyugtalan és fürkésző ésszel szomjazta azt a legnagyobb bölcsességet, amely az Urat vezette ősidőktől fogva, még mielőtt teremtményeit megteremtette, a kezdet-kezdetén, a Föld teremtése előtt, azt a bölcsességet, amely az Or segítőtársa volt, amikor meghúzta a mindenség körvonalát a végtelen űrben. És ezt nem találta Salamon.

Tanulmányozta a király a kaldeus és a ninivei mágusok tanítását, az abidoszi, szaiszi és memfiszi asztrológusok tanítását, a varázslók, misztagógusok és az asszír epoptusok titkait, valamint a baktriai és a perszepoliszi jósokéit is, de meggyőződött róla, hogy tudományuk csupán emberi tudás.

És kereste a bölcsességet a régi pogány vallások titkos szertartásaiban és ezért bálványát látogatta és áldozatokat mutatott be a hatalmas liu.moni Bálnak, akit Mlekart néven tiszteltek, a teremtés és rombolás Isienének, a hajózás védőjének, Tiruszban és Szidonban; Anionnak hívták a szivai oázisban, ahol bálványa bólintott, mutatva az utat az ünnepi menetnek.

De nem talált mást a király a pogány szertartásokban, csak mámort, éjszakai orgiákat, paráználkodást, vérfertőzést és fajtalan szenvedélyt, és dogmáikban ámítást és csalást látott. De egyetlen alattvalójának sem tiltotta meg, hogy áldozatot mutasson be bármely istennek, sőt maga is bálványt emeltetett az Olajfák hegyén líamosznak, a moabita fertelemnek, mert erre kérte a gyönyörű, álmodozó moabita Ellota, akit abban az időben legjobban kedvelt feleségei közül. Csak egyet nem tűrt Salamon és büntetett halállal: a gyermekáldozatot.

És kérései során rájött a király, hogy az emberek fiainak és az állatoknak azonos a sorsuk: ugyanúgy halnak meg ezek is, mint azok, hogy egy és ugyanaz a lehelete mindkettőnek, és nincsen az embernek fölénye az állat felett. És megértette a király, hogy a nagy bölcsesség nagy szomorúsággal jár, és aki gyarapítja tudását — növeli bánatát is. És megtudta azt is, hogy néha nevetés közben is fájhat a szív és az öröm bánattal végződik. És egy reggel először ezt diktálta jelihovernek és Ahiának:

— Hiúságok hiúsága minden és a lélek sóvárgása — mondja a Prédikátor.

De akkor még nem tudta a király, hogy hamarosan olyan szelíd és lángoló, olyan odaadó és gyönyörű szerelmet küld neki az Or, mely egymagában drágább minden gazdagságnál, dicsőségnél és bölcsességnél drágább magánál az életnél is, mert az életet sem kíméli és nem fél a haláltól.

4.

A király szőlöskertje Bál Hamonban volt, a Bat-el-Háb déli lejtőjén, Moloch bálványától nyugatra; szívesen vonult el ide a király a mély töprengések óráiban. Gránátalmafák, olajfák és vadalmafák cédrusokkal és ciprusokkal vegyesen szegélyezték három oldalt a hegy felől, a negyediken magas kőfal választotta el az úttól. A többi szőlő, amely körben feküdt, szintén Salamoné volt; az őröknek adta bérbe, ezer ezüstpénzért.

Hajnalban végződött csak a palotában a dús lakoma, amelyet az asszír király, a dicső Tiglat-Pileazar követeinek tiszteletére adott Izrael királya. Ezen a reggelen nem jött álom Salamon szemére, bár fáradt volt. Sem a bor, sem a méhsör nem hódította el a kemény asszír fejeket és nem oldott^ meg ravasz nyelvüket. De a bölcs király éles elméje már megelőzte terveiket és már .szövögette a politika finom hálóját, amelybe bele fognak esni ezek a gőgösszemű, ravasz; beszédű, méltóságteljes emberek. Megőrzi a szükséges jó viszonyt Asszíria uralkodójával és ugyanakkor, a tiruszi Hiramhoz fűződő örök barátsága révén, megóvja a rablástól országát, amely a szűk házakkal szegélyezett keskeny sikátorok pincéiben rejlő mérhetetlen kincseivel már régóta magára vonta a keleti uralkodók mohó tekintetét.

E hajnalon hát Salamon felvitette magát a Bat-el-Háb hegyére. Gyaloghintóját messze az úton elhagyta és most egymagában ül egy egyszerű fapadon, a szőlő felett, a fák árnyékában, amelyek ágaik között még őrzik az éjszaka harmatos hűvösségét. Közönséges fehér palást van a királyon, jobb vállán és baloldalt egy-egy zöld aranyból készült