A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-27 / 39. szám

A báxeli kiállítás színhelye madártávlatbál kivitelezésükhöz, amikor az elektrotechni­ka távol áll a zenésztől és matematikustól. Nem tehettem mást, mint hogy alaposan áttanulmányoztam ezt a tudományágat. Ez a tanulmányi időszak és a kivitelezés egy­éves megfeszített munkába került. Hét se­gédeszközt állítottam ki, különböző elek­­tronus táblákat a dinamika szemléltetésé­hez, a gitár-, furulya-, zongorajáték taní­tásához és általában a zeneelmélet okta­tásához. Ezeken kívül kiállítottam összecsukható mágneses kottatáblákat a tanító és a ta­nulók számára. Megjegyzem, ezek részletes leírását nem közölhetem egyelőre sehol, mert a sza­badalmaztatás Ideje alatt megsérteném az ide vonatkozó Jogi előírásokat. Minden­esetre nagy öröm, hogy külföldi cégek is nagy érdeklődést tanúsítottak segédesz­közeim iránt. S végre a hazai vállalatok is ezen a svájci kiállításon figyeltek fel igazán az általam szerkesztett segédesz­közökre. Felkérésünkre bemutatta őket. Látvá­nyosak, hatáskeltőek, gyakorlatiak. Ben­nünket is meggyőzött, hogy a nem zenész is könnyedén, játékosan megtanulja a ze­neelméletet. Végezetül feltesszük a szokványos, mé­gis ideillő kérdést: — Mik a további tervei, elképzelései? — A Pedagógiai Kutatóintézet megbízá­sából most dolgozom az á'rfalános iskolák zeneoktatási tantervén. Ennek kapcsán dolgozom egy új módszertani könyvön, ezt 1973-ig juttatja a pedagógusok kezéhez a kiadó. Szeretnék kollégáimnak segítségére sükre bocsátók több új ritmus — és in­­ienni azzal, hogy a könyvben rendelkezé­­tonáciős gyakorlatot, gyermek-hangsze­rekre és gyermek-karokra írt kisebb zene­müveket, darabokat. S a terveihez tegyük még hozzá, Molnár barátunk látja a célt. Tudja, mit akar. Mi­nél többet nyújtani kollégáinak s rajtuk keresztül a tanulóknak. Hogy a zenei ne­velés segítségével emberibb emberek le­gyenek Szöveg. Bende József és Üjváry László : Modern :juhásztanya A mézeskalácsház jutott eszembe a Jancsi és Juliska meséből, amikor a fák között, be­aranyozva az augusztusi napfénytől előtűnt Bratislava egyik legújabb büszkesége, az Expo Koliba, melyet a montreali világkiállításon oly osztatlan sikert aratott stílusos juhásztanya mintájára építettek fel és adtak át rendelte­tésének a napokban. A zsindelytetős faházban azonban nem a vasorrú bába várja a hazai és külföldi vendégeket, de myjaval népviseletbe öltözött csinos pincérlányok és pincérek. Mielőtt az ember bemenne, bármily fáradt, éhes és szomjas lehet, nem Igen állja meg, hogy körül ne járja, meg ne csodálja az épü­letet kívüiről Is. A 40 férőhelyes terasz egyik részében fatönkökből készített székek, illetve asztalok valósággal hívják, csábítják a vendé­geket. Az Is dicséretre méltó, hogy ezúttal az építők a szokásostól eltérően, nem tették tönk­re a közvetlen közelségben álló fákat, de megkímélték a környező természetet. A belső berendezés is hangulatos, egyedi. A vörösfenyő asztalok és székek, a falon függő vastag birkagyapjú subák, a nehéz kovácsolt­vas hamu- és gyertyatartók, a poharak, a fa­nyelű evőeszközök, népi terítékek stb. mind külön megrendelésre készültek. A belsőépítészet színvonalát bizonyítja, hogy tiz ismert képzőművészt vontak be a munkába, köztük TalaS műépítészt, a juhásztanya terve­zőjét. A főgerendát Kočiš szobrászművész fa­ragta, és 70 ezer koronába került. A faburko­latú, íziéses világítótestek a famegmunkálás új technológiájával készültek. A fémtárgyakat Arnošta Masarovičová szobrásznő tervei alap­ján formázták meg. Az étlapokat, melyeken talán mondanom sem kell, csupa különleges­ség szerepel, vékony falemezre írták. A 78 férőhelyes grill és a 20 személy befo­gadására alkalmas szalon után kalauzunk Rosz­­beck Ede, a Koliba főnöke a 16 székes boro­zóba Is levezetett. Beszélgetés közben megkós­toltuk a jó borocskát, sőt az egyik ételkülönle­gességet, a szepesi flekként is megfzleltük. — Étlapunkon általában olyan ételek sze­repeinek, melyeket máshol nem lehet kapni. Különlegességeink többek között a beckói ros­télyos, leves bacsa módra, Javorina bordássze­let stb. Az ostyepkát és Juhsajtot Liptóból kap­juk A jó minőségű hordós borokon kívül sört Is fogunk árulni. Eleinte a pilzenire gondol­tunk, de mivel nehézségek mutatkoznak a szál­lítás körül, valószínűleg a jövőben az ógyallai Aranyfácán sörgyártól szerezzük be majd ezt a kedvelt italt. — A nyitvatartási idő? — Jelenleg délelőtt fél tizenkettőtől éjfélig. Persze, ez még módosulhat a látogatottság sze­rint. Vendégeink bizonyára jól érzik majd ma­gukat a cigányzene hangjainál, s nincs kizár­va, hogy a zárórát 2—3 órával meghosszabbít­juk Vendégeink jelentős része külföldi, így természetesen a felszolgáló személyzet Is be­szél idegen nyelveken. A diskurzus közben befutott Necpaí mérnök vállalati igazgató Is, aki ugyancsak bekapcso­lódott a társalgásba. — Nemrég beszéltem olyanokkal, akik sze­mélyesen jártak a montreali Kollbában. Nos, az ő véleményük szerint, ez itt nemcsak hogy nagyobb valamivel, de szebb, jobb is. Elsősor­ban azért, mert ezúttal már rendelkeztünk né­mi tapasztalattal, és így az ottani hibákat el­kerülhettük. — Ml adta az ötletet a juhásztanya felépí­téséhez? — Montrealban nagy sikert aratott a világ­kiállításon. Sőt, világszerte még most is nagy az érdeklődés. Többek között a jugoszlávok és a nyugatnémetek Is szeretnék, ha építenénk náluk valami hasonlót. Ügy gondoltuk, miért ne lehetne nekünk otthon Is egy Ilyen exklu­zív, minden igényt kielégítő vendéglátó üze­münk Az elgondolást tett követte, és a múlt év novemberében már el is kezdődött az épít­kezés, mely — figyelembe véve a kedvezőtlen időjárást — aránylag gyorsan befejeződött. A jövőben bizonyára még vonzóbbá teszi Koli­­bánkat a Vaskutacskáról idevezető drótkötél­­pálya is. Cikkem elején a mesére utaltam, és azzal is fejezem be. Aki ellátogat a festői szépségű zergehegyi juhásztanyára, nem kell hogy haza­felé morzsát szórva jelölje meg az utat, biztos, hogy anélkül is visszatalál. Szöveg és kép: OKDODY VILMOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom