A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-27 / 39. szám

A báxeli kiállítás színhelye madártávlatbál

kivitelezésükhöz, amikor az elektrotechnika távol áll a zenésztől és matematikustól. Nem tehettem mást, mint hogy alaposan áttanulmányoztam ezt a tudományágat. Ez a tanulmányi időszak és a kivitelezés egyéves megfeszített munkába került. Hét segédeszközt állítottam ki, különböző elektronus táblákat a dinamika szemléltetéséhez, a gitár-, furulya-, zongorajáték tanításához és általában a zeneelmélet oktatásához.

Ezeken kívül kiállítottam összecsukható mágneses kottatáblákat a tanító és a tanulók számára.

Megjegyzem, ezek részletes leírását nem közölhetem egyelőre sehol, mert a szabadalmaztatás Ideje alatt megsérteném az ide vonatkozó Jogi előírásokat. Mindenesetre nagy öröm, hogy külföldi cégek is nagy érdeklődést tanúsítottak segédeszközeim iránt. S végre a hazai vállalatok is ezen a svájci kiállításon figyeltek fel igazán az általam szerkesztett segédeszközökre.

Felkérésünkre bemutatta őket. Látványosak, hatáskeltőek, gyakorlatiak. Bennünket is meggyőzött, hogy a nem zenész is könnyedén, játékosan megtanulja a zeneelméletet.

Végezetül feltesszük a szokványos, mégis ideillő kérdést:

— Mik a további tervei, elképzelései?

— A Pedagógiai Kutatóintézet megbízásából most dolgozom az á'rfalános iskolák zeneoktatási tantervén. Ennek kapcsán dolgozom egy új módszertani könyvön, ezt 1973-ig juttatja a pedagógusok kezéhez a kiadó. Szeretnék kollégáimnak segítségére sükre bocsátók több új ritmus — és inienni azzal, hogy a könyvben rendelkezétonáciős gyakorlatot, gyermek-hangszerekre és gyermek-karokra írt kisebb zenemüveket, darabokat.

S a terveihez tegyük még hozzá, Molnár barátunk látja a célt. Tudja, mit akar. Minél többet nyújtani kollégáinak s rajtuk keresztül a tanulóknak. Hogy a zenei nevelés segítségével emberibb emberek legyenek

Szöveg. Bende József és Üjváry László

: Modern :juhásztanya

A mézeskalácsház jutott eszembe a Jancsi és Juliska meséből, amikor a fák között, bearanyozva az augusztusi napfénytől előtűnt Bratislava egyik legújabb büszkesége, az Expo Koliba, melyet a montreali világkiállításon oly osztatlan sikert aratott stílusos juhásztanya mintájára építettek fel és adtak át rendeltetésének a napokban. A zsindelytetős faházban azonban nem a vasorrú bába várja a hazai és külföldi vendégeket, de myjaval népviseletbe öltözött csinos pincérlányok és pincérek.

Mielőtt az ember bemenne, bármily fáradt, éhes és szomjas lehet, nem Igen állja meg, hogy körül ne járja, meg ne csodálja az épületet kívüiről Is. A 40 férőhelyes terasz egyik részében fatönkökből készített székek, illetve asztalok valósággal hívják, csábítják a vendégeket. Az Is dicséretre méltó, hogy ezúttal az építők a szokásostól eltérően, nem tették tönkre a közvetlen közelségben álló fákat, de megkímélték a környező természetet.

A belső berendezés is hangulatos, egyedi. A vörösfenyő asztalok és székek, a falon függő vastag birkagyapjú subák, a nehéz kovácsoltvas hamu- és gyertyatartók, a poharak, a fanyelű evőeszközök, népi terítékek stb. mind külön megrendelésre készültek.

A belsőépítészet színvonalát bizonyítja, hogy tiz ismert képzőművészt vontak be a munkába, köztük TalaS műépítészt, a juhásztanya tervezőjét. A főgerendát Kočiš szobrászművész faragta, és 70 ezer koronába került. A faburkolatú, íziéses világítótestek a famegmunkálás új technológiájával készültek. A fémtárgyakat Arnošta Masarovičová szobrásznő tervei alapján formázták meg. Az étlapokat, melyeken talán mondanom sem kell, csupa különlegesség szerepel, vékony falemezre írták.

A 78 férőhelyes grill és a 20 személy befogadására alkalmas szalon után kalauzunk Roszbeck Ede, a Koliba főnöke a 16 székes borozóba Is levezetett. Beszélgetés közben megkóstoltuk a jó borocskát, sőt az egyik ételkülönlegességet, a szepesi flekként is megfzleltük.

— Étlapunkon általában olyan ételek szerepeinek, melyeket máshol nem lehet kapni. Különlegességeink többek között a beckói rostélyos, leves bacsa módra, Javorina bordásszelet stb. Az ostyepkát és Juhsajtot Liptóból kapjuk A jó minőségű hordós borokon kívül sört Is fogunk árulni. Eleinte a pilzenire gondoltunk, de mivel nehézségek mutatkoznak a szállítás körül, valószínűleg a jövőben az ógyallai Aranyfácán sörgyártól szerezzük be majd ezt a kedvelt italt.

— A nyitvatartási idő?

— Jelenleg délelőtt fél tizenkettőtől éjfélig. Persze, ez még módosulhat a látogatottság szerint. Vendégeink bizonyára jól érzik majd magukat a cigányzene hangjainál, s nincs kizárva, hogy a zárórát 2—3 órával meghosszabbítjuk Vendégeink jelentős része külföldi, így természetesen a felszolgáló személyzet Is beszél idegen nyelveken.

A diskurzus közben befutott Necpaí mérnök vállalati igazgató Is, aki ugyancsak bekapcsolódott a társalgásba.

— Nemrég beszéltem olyanokkal, akik személyesen jártak a montreali Kollbában. Nos, az ő véleményük szerint, ez itt nemcsak hogy nagyobb valamivel, de szebb, jobb is. Elsősorban azért, mert ezúttal már rendelkeztünk némi tapasztalattal, és így az ottani hibákat elkerülhettük.

— Ml adta az ötletet a juhásztanya felépítéséhez?

— Montrealban nagy sikert aratott a világkiállításon. Sőt, világszerte még most is nagy az érdeklődés. Többek között a jugoszlávok és a nyugatnémetek Is szeretnék, ha építenénk náluk valami hasonlót. Ügy gondoltuk, miért ne lehetne nekünk otthon Is egy Ilyen exkluzív, minden igényt kielégítő vendéglátó üzemünk Az elgondolást tett követte, és a múlt év novemberében már el is kezdődött az építkezés, mely — figyelembe véve a kedvezőtlen időjárást — aránylag gyorsan befejeződött. A jövőben bizonyára még vonzóbbá teszi Kolibánkat a Vaskutacskáról idevezető drótkötélpálya is.

Cikkem elején a mesére utaltam, és azzal is fejezem be. Aki ellátogat a festői szépségű zergehegyi juhásztanyára, nem kell hogy hazafelé morzsát szórva jelölje meg az utat, biztos, hogy anélkül is visszatalál.

Szöveg és kép: OKDODY VILMOS