A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-27 / 39. szám

A csehszlovák pavilon A Zetor csalid kit tagja, munkagépek társaságiban 25 év története és a jövő Benyomások a pesti Mezőgazdasági Vásárról Csizmás, magasra gombolt ing­­nyakú, fekete ruhás embereket vártam. Ráncos szoknyás néniket, egyszóval romantikát. Paraszto­kat, akik jönnek, rácsodálkoznak a gépekre, majd egy kicsit idege­nül elfordulnak, s az istálló körül mosolyognak otthonosan, gyönyör­ködnek, mert van miben gyönyör­ködni. Igen, (gy lehetett ez talán 15—20 évvel ezelőtt... Rajtakap­tam magam, én is úgy vagyok, mint aki évtizedek óta csak ün­nepnapokon látja a faluját és nem látja meg a változást, pedig a mi életünk nagy, állandó tényezője ez a változás. A változás, amelyet ez a mezőgazdasági kiállítás is mutat, amelyet a látogatók is mu­tatnak, az emberek, akik ha meg­állnak a gépek előtt, ismerősként üdvözlik azokat. Ha új gépet lát­nak, nem keil oktatófilm, tudják mire való, mert felfedezik benne az ismert elemeket, és tudják azt is, melyik az a munka, amelynek a gépesítése még nem volt meg­oldva, fölfedezik tehát az ű] gépet. A változásról szól ez a kiállítás, a megtett útról, amely a föld­osztás után, a kis tanyás paraszti életből elvezetett az európai szín­vonalú szocialista mezőgazdaságig. Alig egy-két évtizede a magyar mezőgazdaság mostani termés­­eredményeiről, még úgy beszél­tünk, mint a jövőről. Az itt látott gépesítés is csak a Jövő Ígérete volt. A mezőgazdaság termésát­lagaiban is látszik a megtett út, például búzából, a termés a 25 év alatt hektáronként általában 13,7 mázsáról 27,1 mázsára nőtt. 18- szorta több traktor van, 50-szer annyi műtrágyát használnak fel s az öntözött terület 26-szorosára nőtt a felszabadulás óta. A pa­raszti lélek pedig lóímádóból gép­szeretővé vált. A gépesítés bemutatója irányt is mutat. A legutóbbi kiállítás óta megnövekedtek a gépek. Akkor ta­lán a 100 LE-s traktor volt a leg­nagyobb, ma a K-700-as több mint 200 lóerős. Egy nap alatt 200 hol­dat is fölszánt, alkalmas ekével. S már az alkalmas eke is itt van, 8 ekefej egymás után, ehhez 8, kötött talajon 16 pár 16 kellett. A jövő felé tekint e gép konstruk­ciója is, mert a jövőben még keve­sebb ember marad a mezőgazda­ságban, tehát nagy gépek kelle­nek, hogy minden munkát el te­hessen végezni. S olyan gépek kel­lenek, amelyek egyetlen menet­ben három vagy négy munkafolya­matot is elvégeznek, hogy minél kevesebb legyen a taposást kár, s minél gyorsabb legyen a munka S e kiállításon már ezek a gépek is jelentkeznek. Egyszerre talajt lazít, töltéseket készít, műtrágyát szór, elveti a magot, sőt meg is öntözi ,a vetést. Mondhatnánk, okos gépek. Nem, az ember az, aki megalkotta. Ez az egyik jövő felé mutató tendencia, a másik aJj 'állattenyésztés gépesítésében fedezhető fel. Minden változóban van, ezt mu­tatja a kiállítás, és ezt érezzük, ezt kell éreznünk, meg azt, hogy csak egy határkőhöz értünk. A 25 évforduló alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk egy pillanatrfv de arra is, hogy a jövőbe lássunk. A 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vá­sár kiegészül a szocialista orszá­gok pavilonjaival is, és bemutatja a szocialista országok mezőgazda­ságának fejlődését. A Szovjetunió és a többi szocialista ország mel­Nagy súlyt kapott a kiállításon i gabona- és a takarmány-kérdés. A szárítás és a különbőzé keveré­kek előállításának kérdése. lett Csehszlovákia is hatalmas pa­vilonnal szerepel a vásáron, be­mutatva a felszabadulás óta el­telt 25 esztendő vívmányait, a meg­tett utat, umeiynek során a cseh és a szlovák parasztság a mun­kásosztályra, a mezőgépiparra és a szocialista országok segítségére támaszkodva, szocialista nagyüze­meket alakított ki. A pavilon mellett nagy terüle­ten mutatja be Csehszlovákia a mezőgazdasági gépipar — a Mo­­tokov, az Inlerslgma és a Tech­noexport — termékeit. Ezek között a sok-sok eddig bevált, Magyaror­szágon is használt gép mellett egész sor olyan új gépet látott a vásár közönsége, amely beilleszt­hető a komplex gépsorokba. E gé­pek is bizonyítják, hog KGST in­tegrációja közelebb viszi a szocia­lista országok mezőgazdaságát faladataik megoldásához. A kiállí­táson számos szlovákiai klrándu­­lócsoport Is gazdagította tapaszta­latait. H. SZABÓ JÓZSEF a közbeszól Török utca 28 Szép, modern csemegésbolt, ud­varias kiszolgálás, minden ragyog a tisztaságtól. Ha egy ilyen üzlet­ben van Is panaszkönyv, teljesen feleslegesnek látszik, mert nem kéri senki. Miért is kérné? Ml oka lenne rá? Most már csupán azt kell elárul­nom, hogy ez a Török utcai cse­megésbolt Érsekújváron van. Meg még valami apróságot. Es éppen ez mondanivalóm lényege. A boltban hosszú pult, s ennek a jobb oldalán várakoznak azok, akik valamilyen meleg ételt akar­nak rendelni. Nem várnak hiába, mert hamarosan meg ts kapják. Eddig mindég rendben ts van. Megkapom a forró pacallevest, fizetek, s azután útnak Indulok a hosszú üzlethelyiségen keresztül, a vásárlók örökké mozgó sorfala, a távozók és a most érkezők kö­zött. Valaki kilép a sorból, meg­lök, egy hölgy mérgesen rámjör­­med, mert leöntöttem makulátlan tisztaságú nadrágkosztümjét. En azt szidom, aki engem meglökött, a hölgy engem: magyarázunk, bo­csánatot kérünk... Szóval így történtI Es most már csak arra lennék kíváncsi, hogy hármunk közül ki volt a hibás. Azt hiszem, az érsek­újváriak, akik gyakran felkeresik ezt a szép csemegekereskedést, bi­zonyára tudták már. Az a bűnös, akt így tervezte meg a bolt berendezéséi. Mert a meleg ételeket a bolt egyik oldalán szol­gálják ki, elfogyasztani pedig a bolt másik oldalán lehet... Iga­zán állami kitüntetést érdemelne érte, mert ez a tervezés csodája, s ő pedig — a csodabogara. Bizonyára nem n ml kis triónk volt az első, aki miatta póruljárt. jó lenne, ha a károsultaktól mie­lőbb bocsánatot kérne és a cseme­­gésboltban egy kis „átszervezéssel" jövátenné a baklövését. Mert ez. azután valóban az, de a javából! Az újváriak nevében: N. LÄSZLÖ ENDRE Az Agrokomplex sertéslstállAjának metszete. Ezeket az épületeket Csehszlo­vákiában is ismerni fogják a közeljövőben készlet a kertészet pavilonjából

Next

/
Oldalképek
Tartalom