A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-06 / 36. szám

lyebb morális-társadalmi óssieiliggéseV önálló felismerésére készteti olvasóiái.

Móra Ferenc: A kóchuszár

Rövid kis Írások is lehetnek nagy Írásuk. Lehet feledhetetlen hangulatuk, szívszorungató édességük, kedvderító humoruk, örökre emlékezetes kedvességük. Gazdagon illusztrált, díszes albtimkiadásban ezeket a kis Mura-remekműveket gyűjtöttük most össze. Itt vannak az író meghaló gyerekkori történetei, édesbfts emlékezései a maga iskoláskorára; gyerekekről szóló elbeszélései, tanítói hajlamának, pedagógiai érzékének s gyerekszeretetének megkapó hajtásai; s itt vannak végül ízes-mulatságos anekdotái a magyar történelem legkülönbözőbb századaiból. Heinzelmann Emma új felfogású groteszken érzékletes színes rajzai díszítik a reprezentatív Móra gyűjteményi.

Gazdag Erzsi: Egérlakta kis tarisznya

Aligha akadna olyan óvodás, kisiskolás, aki ne ismerné Gazdag Erzsi nevét. A sok kiadásban megjelent Mesebolt, a szebbnél szebb verseket tartalmazó Száll a sárkány, Palika flótája, az Itt a tavasz című leporelló, mindmegannyi kedvesség, vidámság, népi dallam, meleg szó. Es nemcsak versel, meséi is belopták magukat az olvasók szívébe emberszeretetükkel, a táj, a viráguk, a gyerekek, a tündérek elbájolóan finom ábrázolásával. Mi sem jellemzőbb a költőre, mint hogy új kötetét a Mosolyra biztató dal című versével kezdi. „Piros mosoly: piros alma itt terein. Mosolyogj hát! Hadd legyen bő szüretem!“ — írja, s mi szívesen vele mosolygónk szebbnél szebb új versein, meséin, melyeket ismét K. Lukáts Kató bájos, csillogó illusztrációi díszítenek.

Balázs Béla: A hét királyfi

Fantáziadús mese Wiirtz Ádáiu rajzaival.

A király pedig Ahisszorhoz, a palota parancsnokához fordult, s Így rendelkezett:

— A királynét nem büntetem halállal, éljen úgy, ahogy akar, és hal jón meg, ahogy akar. De többé sohasem látja meg arcomat. Még ma felszereled a karavánt, Ahisszor, és elkíséred a királynét Jaffa kikötőjébe, onnan pedig Egyiptomba, Szusszakin fáraóhoz. Most pedig menjetek mind.

És egyedül maradva Szulamit testével, sokáig elnézte a lány gyönyörű vonásait. Arca fehér volt és szebb, mint valaha is életében. A féiig nyitott ajkak, melyeket alig egy órája csókolt Salamon, titokzatosan és boldogan mosolyogtak és a még nedves fogak megcsillantak mögöttük.

Sokáig nézte a király halott szerelmesét, majd ujjaival lágyan megérintette homlokát, melyről már lassan elszállt az élet melege, majd lassú léptekkel elhagyta a termet.

Az ajtó mögött várakozott rá Azaria, a főpap, Szecjok fia. A királyhoz lépett és megkérdezte: — Mit tegyünk ez asszony testével? Ma szombat van.

És eszébe jutott a kiráynak, hogy mikoron sok esztendőkkel ezelőtt meghalt az atyja, ott feküdt a porban, és teste már oszladozni kezdett. A hullaszagra odagyült kutyák sűrűn kerülgették, éhségtől és mohóságtól égő szemmel. És, akárcsak most, akkor is megkérdezte a főpap, Azaria atyja, a törődött aggastyán:

— íme, itt fekszik atyád, a kutyák prédájára ... Mit tegyünk? Tiszteljük a király emlékét és szegjük meg a szombatot, vagy tartsuk meg a szombatot és hagyjuk atyád tetemét a kutyák martalékául?

Akkor így válaszolt Salamon:

— Hagyjuk. Az élő kutya több, mint a halott oroszlán.

ÉS mikor most a főpap szavaira ez eszébe jutott, szívét félelem és szomorúság szorította össze.

Nem válaszolt a főpapnak, és tovább ment, az ítélet termébe.

Mint minden reggel, két írnoka, Jelihover és Ahia már ott feküdt a trón két oldalán, a gyékényszőnyegen, készen tartva a papírusztekercseket, a nádtollat és a tintát. Mikor a király belépett, felkeltek és földig hajoltak előtte. A király pedig leült arany díszítésű elefántcsont trónusára, könyökével az aranyoroszlán hátára támaszkodott és fejét tenyerébe hajtva mondta:

— írjátok!

„Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sir a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai.“

És oly sokáig hallgatott, hogy az írnokok ijedtükben lélegzetüket is visszafojtották, majd így szólt: — Hagyjatok magamra.

És egész nap, míg le nem szállott az alkony, egyedül maradt a király gondolataival, és senki sem merészelt belépni az Ítélet hatalmas, üresen tátongó termébe.

Fordította: Gellert György és Tábor Béla

Varga Lajos mfn

Ki kicsoda

avagy következetesség a tévedésekben

nyék valódiságával Is. Dobos

László Földönjuták c. regényéről a lexikon még nem tud, arról viszont igen, hogy két irodalomelméleti könyvét is kiadták! Egri Viktorról viszont azt tudjuk meg, hogy 1948-t61 több éven át a Cssmadok vezetője, s hogy valamennyi műve szlovákul is megjelent. (Ennek, azt hiszem, ő maga örülne a legjobbanI j. Fábry Zoltán Stószát városnak titulálja a szerző, aki az írónak pílami díjat adományoz. (Megérdemelte volna!) Arról tudomása van, hogy több műve cseh jordításban is megjelent, de arról már nincs, hogy szlovák válogatás is napvilágot látott. Szabó Béla bizonyára meglepetéssel veszi tudomásul, hogy 1951-ben „Lázadóból forradalmár lettem" címmel verskötetet adott ki! Jőzsér Árpádnál még nem regisztrálják, hogy az Irodalmi Szemle szerkesztője, első verskötete címét viszont hibásan tüntetik jel: Mogorva csillagok. S hogy a tévedésektől hemzsegő névsor a hibák halmozásában következetes maradjon, a címszavak írója Turczel Lajosnak is odakölcsönöz egy Állami díjat. (Ilyen bőkezűséget az állami díjak osztogatásábanI j

Bosszankodom és a jejem csóválom. Mert ez az eligazítás igazán nem megbízható!- j-n

Szeretem a kézikönyveket, % lexikonokat. Új ismeretek, tények, adatok megbízható forrásait várom tőlük. Azért adtam a KI KICSODA című életrajzi lexikonért is 97 csehszlovák koronát, mert a kiadó (a Kossuth j azt ígéri, hogy a kiadvány magyar és külföldi személyiségekről — kortársainkról nyújt eligazítást.

Lexikonunk 7000 politikus és gazdasági vezető, közéleti személyiség, író és újságíró, tudós és művész rövid életrajzát, tevékenységét, fontosabb műveit tartalmazza. Ebből mintegy 1300 magyar. A kíváncsiság ördöge átlapoztatta velem a több mint 600 oldalt: vajon ebből mennyi a csehszlovákiai magyar? Fáradozásom eredménye: összesen 6 (hat/! És hogy stílusosan a címmel kérdezzek: „kicsodák" alkotják a hat csehszlovákiai magyart? Ábécé sorrendben: Dobos László, Egri Viktor, Fábry Zoltán, Szabó Béla, Tőzsér Árpád és Turczel Lajos.

A lexikon adatait 1969. július

31-én zárták. Tehát alig több mint egy éve. A hazai érdeklődő törheti a fejét: ki milyen szempontok alapján került a könyvbe. Bármivel érveljenek is azonban a szerkesztők —s esetleg itteni munkatársaik —, a kiszemelés és érdekrend objektivitásáról aligha lehet bennünket meggyőzni.

De bibi van az adatok és té-