A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-23 / 34. szám
TÓTHPÁL GYULA Egy évtized nagyítólencséjében A fiatal Tóthpál sokéve körvonalazott, ma pedig már meghatározott alkotál útja szinte argumentum a művészi fényképezés önálló, teljesjogú művészetté emelkedésében. Alkotóereje pályája kezdetén Is sejtette már művészi sajátosságának fő pilléreit — az vigyénl meglátást, a helyzetek, a pillanatok szerinti gondolatok többlet egységre emelő készségét. Páratlan alkotókedve nem mindig ütközött a sablonos, a fotoművészetet akaratlanul is megkérdőjelező hangulatosság és ösztünszerüség barrlerjébe. Munkásságára már évekkel ezelőtt felfigyeltek a szaklapok és más újságok. (Fotografie 68., Nove Slovo — 1969.) Fényképeivel gyakran találkozunk a hazai magyar, szlovák és cseh sajtóban. Alkalma nyílt esetenként egy egész lap illusztráláséra Is. (Irodalmi Szemle — 1968. Kultúrny Život — I960.) A fotóművészet azonban a lapok követelményeitől és megrendelési normáitól mentes egyéni, mély művészi kitárulkozás képes megmutatni és továbblenditeni. Ilyen alkotói mérföldkő elsősorban a kiállítás. Tóthpál képeit 1968-ban önálló kiállítás formájában bemutatták a Kultúrny Život helyiségében, 1968 elején a „Szeretlek ember“ című bratlsíav.n kiállításon is szerepeltek képei, az idén pedig részt vett a Jókai napok alkalmával megrendezett komáromi fényképklállltáson, sőt a Népművelési Intézet diját is elnyerte. Mindez azonban nem jelentette évtizedes munkásságának összegező bemutatását s Így sajnos más művészi ágazatokkal ellentétben alkotásai nem az irányító kritika, az elismerés ős méltatás körülményei közepette jutnak el a fotóművészet igénylőinek táborába. Tóthpál művészetét az ember és a világ dinamikus, állandóan változó, alakuló egysége jellemzi. Több eszköz harmonikus társítása segítségével fejezi ki forrongó, szinte bölcseleti igényességre szert lovő mondanivalóját. A zsáner-fényképek, elsősorban a zsáner-portrö vonzzák leginkább, de vizuális krónikása, sőt művészi realista klfe^zője lett szülőföldje tájainak és embereinek Is. A hétköznapok természetes emberi küzdelmeit, sikereit, valamint az emberi arc ezernyi, meg rém ismétlődő árnyalatait rögzíti, felhasználva a szimbólumokat is. Tóthpál művészete az állandó változás szimbólumának és az ember viszonyulásának logikus dialektikájából fogant. Nem alkalmaz művi beavatkozásokat, műtermi, vagy szolarizáclós eljárásokat. Szellemi alkata az őrök emberi konfliktusok vajúdó világába vezényli őt, hogy megküzdjön a múlandóságban rejlő utánozhatatlan szépségek eléréséért. Termékeny alkotóval állunk szemben, akinek törekvései nem közömbösek az alkotó próbálkozásokkal szemben. A vizuális és tartalmi egy ség érzelmi és értelmi többletéért vívott küzdelme során előfordul, hogy eltér korábban meghatározott elképzeléseitől, de ezt csak azért teszi, hogy belső biztonsága és meggyőződése még inkább megsztlár dúljon, hogy még mélyebbre hatolhasson a világ és ember pillanataiba ős megragadja a művészi krédóját kifejező témát. így jut el a társadalmi összefüggések vizuálls-sznnbóílkus, valamint, mélyen realisztikus ábrázolásához. Alkotóeiuje társadalmunk szocialista valóságával kapcsolatban is művészi állásfoglalást és alkotó mondanivalót tud már teremteni, ami 10 éves munkásságának átütő eredménye. Korunk problémáira, társadalmunk sajátosságaira való reagálását saját művészi viszonyulása is jellemzi. A 29 éves Tóthpál alkotó vallomása a nemzedékek és pillanatok egyéni tömörülését valósítja meg. Ilyen például a modern festmények előtt elmerengő idős férfit ábrázoló fényképe is. Nagy pozitívuma Tóthpálnak, hogy nem hanyagolja el a fotóművészet elméleti részét sem. Tapasztalatait, gyakorlatát s az állandóan bővülő elméleti ismereteket célszerűen aknázza ki. Az alkotó fejlődésének üteme friss ráoszmélése életünk vizuális moz aanatalra, olyan pozitívuma, mely teljes művészi kitárulkozása felé vezet. ginzeky ÁRPÁD
