A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-23 / 34. szám
•Vr*, Végre túljutottunk a román határon, a Topia orrára felszökött a sarló kalapácsos szovjet zászló, és lassan feltűnt az Izmain klkötö daru-erdeje. Ez hajóm utolsó állomása, innét árral szembefordulva másnap, harmadnap, ahogy el készülnek a rakodással indulnak hazafelé. Én pedig? Tervem szerint folytatom az utat de mostmár szovjet tengerjáró hajóval. Szívem szerint Volgográdba mennék, hogy megtekintsem a történelmi csatateret, ahol von Paulus katonái az éhségtől és hidegtől végsőkig kimerülve, minden utánpótlástól elvágva megadták magukat, s ettől kezdve kugli Szörényi Levente — Bródy János szerzemény« Copyright by tenfklsM Válletet, M*pmi 0 I D / G / D / % G / -l+-n 0 /__ G / D rv Pl 1 1 Rí ( G / D A 1 El-megya kug - II eg El-megyakug-li eg / G /___ D * - r = y es-te berúg-ni y es-te berúg-ni ___ G /___ D ,mer' mer' / * * - . 1 * « . ' 1 0 azakug-li, ki ninesfo-ból. H«j. o-ki dől-go-zik az meg isszomjazik 0 az akug-li, ki nincs fi-bil Ott-hon az asszonya sír, mer'az os-to-ba / CIO/ FTj-Kug-li-fejt - ben ez így van Jól. Ott a zsebe-ben a munka - be - re Kug-li-ra nem hat a ké-rS szó. Merta-kit em-berek fel-lök-dbs - nek / J / C 10/ G / f D /p- 0 /___ D És az az úr. a-ki - nek van pénze Kör-berajong-ja az ej-sza-ka Iá-nya.es An-nakazi . le-te nem tisztul meg,Kell az akis pi-a bó-du-(ata .hogy a G / Dl ’ rít. A / ffj/ —_i-----pa—----Harm.szá$ 1 G / D / •(-szabadit-ja az ön-tuda-tát. stgcc. eldőlt a háború sorsa minden fronton állandó visszavonulásra, „rugalmas elszakadásra" kényszerültek egészen Berlinig, a Reiohstaag épületéig. Tudatában voltam a találkozás jelentőségének, hogy 25 évvel a felszabadulás után, Lenin születésének centenáriumán személyesen jelen lehetek, végigtekinthetek a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának leghíresebb csataterén, amelynek eseményei oly közvetlen kapcsolatban állnak jelenünkkel Is és jövőnkkel is. Egyelőre azonban Izmailban voltam és vártam, hogy megadják az engedélyt a kiszállásra. A Topia egy magyar iskolahajó mellett horgonyzott le amelyen vagy 40 jövendő fiatal hajós tett tanulmányi kirándulást tanárai és a hajóorvos kíséretében. Míg útlevelembe benyomták a pecsétet és a szárazföldre léphettem elbeszélgettem a növendékekkel, tanárokkal, megtekintettem a mintaszerű ebédlöt, hálóhelyiséget és tantermet. Ennyi lelkes leendő hajős láttán szívből sajnáltam hogy a Balatonon kívül nincs más, tágabb horizontú magyar tenger is. Aztán elérkezett a búcsú pillanata, kezet szorítottam a Topia legénységével akik egész Idő alatt jókedvükkel szolgálatkészségükkel tették szebbé az amúgy is élvezetes utat, s akikkel az együttöltött hat nap alatt könnyű volt összebarátkozni. Remek érzés idegen városban felfedező útra indulni. Izmall is hozott újat régi, de gondozott érnyas parkjai mentén futó barátságos utcáival és barátságos emberivel. Itt szereztem első benyomásomat az egyszerű orosz kisemberről, amely első lévén, nem halványodik el bennem a későbbiek hatására sem. Bármely táján járjon az utazó a világnak, egy dolog mindig fontos: hogy némi aprópénzt érezze» a zsebélten. Mivel a csekken kívül csak tíz rubel kézpénzzel rendelkeztem a biztonság kedvéért elsőnek a helybeli bankot akartam felkeresni. Mégis szólítottam egy arrahaladó asszonyságot, magyarázná el, merrefelé kell mennem. Megérti mit kérdezek, de azt Is látja, hogy idegen vagyok. Nem gondolkodik sokat, karonfog felszálllt egy villamosra megváltja a Jegyemet, amit nem edged kifizet ni, és elvezet a bank kapujáig, ahol barátságos mosollyal eltűnik. Mire észbekapok, hogy megköszönjem kedves figyelmét, már elnyelték a park útjai. A bankban azonban csalódás vár, a csekket nem váltják be. „Csak valami nagyobb városban" — közük sajnálattal. Elszontyolodom, mert megjelennek előttem azok a formás csinos fonottkosarak, papucsok, amit hajósaink, akik már kiismerik Itt magukat, a piacon vásároltak. Mentőötletként eszembejut a háromszáz korona, amit szintén beválthatok. Kapok érte harmlncegynéhány rubelt és veszem az Irányt a piac felé. A tíz—tizenőtperces utat örök alatt teszem meg, hiszen annyi minden esik közbe, ami mellett nem mehet el az ember anélkül, hogy szemügyre ne venné. Itt egy árnyas, tiszta mór stílusú kapuboltozat hirdeti, hogy a város elnevezése nem véletlenül törökös hangzású, ott egy talpazatra állított folyami hadihajó arról beszél, hogy az izmaiü hajósok is kivették részüket a harcból, győzelem bői. Szobrok, kapuk, templomtornyok „itató“ automaták tarka vél 0.3.0/ Fin,
