A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-16 / 33. szám

AIM Erzsébet At Márta aprítja ai illat«» gythnül csőt. Nyolcra« Aléktérsnkkal rigan magasaik a ba­rackot agy cseharaxAgi konxarvgyár rAasAre. — NAsse, milyen uborkák — dicsaksaik Major LáaalA. KAtsaAxiltven kilogrammot termoltom balflle. A falvésérlónó art mondja, elad osztályba nam veszt át. fin pádig potom Áron nem adok llyea azáp sdldaAget, inkább riaszavlszom. Elért gon­doztam, Untestem? Kilencezer ládát MU Átvennie ás átadnia naponta 'Broszttg Staella raktáenandnok. — Tessék nézni, milyen értéket kell nekem drBz­­nfim a sötét éjszakéban. Tízezer lédét és harminc­ezer kllé gyümölcsöt — lihegi figyelmesen a por­tát érzé kutya. Mészáros latrináé Léíky-bél (Ott. Amint látni, ké­sön érkézért, zárt njtáfc tagadták. De a néni nein tágított. Magabiztosan áatátte a azáp barackot a ládákba. — Ha idetáradtam, addig nem ifvozom, míg az ajtók ki nem nyitnak. A közbeszól Drága ét mégis rothad Otl állt n torban ■ folyton csak mondogatta: Ez az ócska gyümölcs, a mennyit kérnek érte?! Nyolc komba egy kiló barack. Ez egyenesen csalási Hiszen vidéken a fákon rothad, oly sok van belőle. Itt meg?... S még a paprika, július végén 13 korona. Más években fele any­­nyiba sem került. S a paradicsom, arról kór is beszólni... Így háborgott a vásárló, áldotta a teremtöt, az üzletet és mágia várt. Miért várt? Mert gyümölcs kellett neki át zöldség. Elégedetlen az árral ós a minőséggel, mégis vásárai! De mi mázt tehet. Enni kér a gyomor, gyümölcsre vágynak a gyerekek. No, meg az újságok is serkentik az embereket. Egyen sok zöldséget, és gyümölcsöt, ez szolgálja az egászságet és hosszabbítja az életét, — olvassuk a tanácsok­ban, hirdetéseken. S mégis silány an jut zöld­ségfélékből a vásárló embernek. Vajon miért? Rossz volt a termés, kevés a gyümölcs, vagy talón a közellátásod múlik minden? KI tudja? Fura dolog mindezt leírni a szocializmusban, bogy kl tudja. Hiszen valakinek tudnia kellene. Vannak vezetőink, igazgatóink, mérnökeink óz dolgos emberek. Es mégis... mégis az utak mentén és a gyümölcsös kertekben ožer és ezer vagon cseresznye rothadt el, Még a madárnak sem kellett. A piacon pedig alig volt belőle. Mennyivel könnyebb lenne elébe nézni a tél­nek, ha valaki gondolt volna erre és mondjuk több kompét lehetne és olcsóbb. Most van a barack szüret ideje. Országszerte nagy a termőt, akár az ószaki államokat is elláthatnánk barackkal. Csupán a dunaszer­­dahelyi járás dlóspatonyi felvásárló üzemében, melyhez pár község tartozik a környékről, hetven vagon barackot vásárolnak fel. S hogy a fákon még mennyi rothad el, lehet, hogy amennyit eladnak vagy még több. Érthetetlen dolog ez ugye, amikor a piacon alig van jóravald barack. S mennyi Ilyen ért­­hetetlenzég van még életünkben? Ha csupán arról lenne szó, hogy az emberek a boltok­ban morognak az 6r ós a minőség miatt, azt mondanánk, tói igényesek, finyásak, elégedet­lenek. De a gyümöles ós zöldség azok életét is érinti, akik azt termelik és abból élnek. Például az egyik szövetkezet kertésze azomu­­rúan kalauzolt hat hektároe paradicsom ültet­­vényében, milyen rekordtermés mutatkozik. Mondja, minek lesz mindez, mutat a szép piros zöldségre. Azt hallottuk, a konzervgyár nem vásárolja fal, mart négyéves konzerv kész­let hever raktáraikban. Félmillió korona vesz­teség ez számunkra, ennyivel kevesebb a szö­vetkezeti tagtág jövedelme. A felvásárló üzem­be uborkát vitt egy nénike. — Kinek kell óz a..., vigye csak nyugod­tan haza, —< utasította el fölényesen a nénit a felvásárié üzem átvevője. — Nem kell ŕ Ez ie lehetséges? Ezért gon­doztam ée öntöztem? Szegény kit unoka, nem lesz zzvettere — távozott lehajtott fővel a né ólka. — Mit szól mindehhez a mérnök alvtárs, — kérdeztem a MazőgazduSágl Minisztérium egyik szakelőadóját. — Semmit, elvtáľe, semmit — válaszolt tel­jes nyugalommal. — Sajnos, szökéssé vált már nálbnk, hogy a piacon nines, a fákon, földeken, viszont rothad a zöldség ás gyümölcs. Evek éta megismétlődő jelenség és, még sincs vél lozés. — Magyarét, mlntbá neki ehhes semmi köze sem lenne. Itt már etek a hussárvágás segítene, jelenti ki fölányesen. — Hát igen, ideje lenne már huszárvágást tenni a felvásárlásban, as üzletek jobb ellá­tásában, a vásárlók és a termelő ember érdeké­ben. MAJOR ÁGOSTON 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom