A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-16 / 33. szám
/ A felemelkedés Kétségtelenül ma egyike a világon a legtöbbet vitatott problémá nak ai integráció, nevezetesen a gazdasági integráció. Ez nem véletlen. Egyre több ország töz maga elé haladó gazdasági programot, egyre több ország élére kerül olyan politikai erő, amely telekárja számolni az ország elmaradottságát, De hogyan? Kivéve a Szupernagyhatalmakat, minden ország rászorul a másikra, mindegyiknek létérdeke a gazdasági együttműködés más országokkal. Ezt Jelzik a világon alakuló gazdasági tömörülések, nemzetközi szervek, mint amilyenek a KGST és Nyugat-Európdban a Közös piac. A fogatom lényege Ahhoz hogy megérthessük, hogy tulajdonképpen milyen jelenségről is van szó, szükséges tisztázni a gazdasági Integráció fogalmát. Mit értünk alatta? SZószerínt gazdasági egyesülést, összefogást, egybeolvadást kell értenünk a fogalmon A közgazdasági irodalom egyre pontosabban fogalmazza mag e egyesülés módját, fokozatait sőt történetét is. Ugyanis a tudományos kutatás megállapította, hogy igen Jelentős gazdasági folyamatról van szó, amely a modern társadalom egyik alapvető gazdasági törvényének mutatkozik. A folyamot történőié Bár a szocialista közgazdaságtan csak nemrégen foglalkozik az integrációs folyamatok vizsgálatával, eddig is megállapította, hogy e folyamat végigkísérte az egész emberiség történetét. Már az ókor első államai, a városállamok különböző törzsek egyesüléséből, jobbanmondva Integrációjából Jöttek létre. Később a kapitalizmus kialakulásával a mai nemzeti államok a különböző városok és fe jedelemségek egyesüléséből alakultak ki. Tehát bizonyos értelemben a mai nemzetgazdaságok is az integráció termékei. Az utóbbi évtizedekben a tudomány és a technika forradalma alapján, egyenlőre csak a kis országok esetében, mind sürgetőbben lép fel az a követelmény, hogy gazdaságilag egyesítsék az erejüket. E folyamat tendenciáinak vizsgálata alapján ma már bizonyos, hogy a távoli jövőben egyesült, az egész földgolyót átíogó, integrált kommunista világgazdaság fog kialakulni. E történelmi fejlődésvonaltól bizonyos értelemben elütnek mind az ókorban, mind a középkorban és az újkorban kialakult hatalmas világirodalmi konglomerátumok. Határaik messze túlnőtték a görög városállamok, a germán feudá lís tartományok kereteit. Vizsgáié tűk során azonban kiderült, hogy laza, elsősorban katonailag összetartott szervezetekről van sző. Gazdasági alapjukat mégsem lehet teljesen tagadni. A Római Biroda lom például hatalmas rabszolgaszerzési területül szolgált. Nem véletlen, azonban, hogy a törté' olem forgatagában ezek a birodalmak minduntalan széthullottak. Az integrációt általában egyesülési folyamatként értelmezik, de ezzel a folyamatnak csak egyik vonatkozását ragadják meg. Ahhoz, hogy megérthessük az Integráció lényegét elsősorban arra kell választ adnunk, hogy mi is volt lényegében a törzs, a városállam, a fejedelemség, a nemzetgazdaság és hogyan értelmezzük azokat a nemzetközi regionális gazdasági övezeteket ma, amelyekben >éz egyes nemzetgazdaságok feloldása fokozatosan megkezdődött. A termelés közösségi keretei Minden társadalom lényegében adott gazdasági közösség, amely a termelőtevékenységnek, a gazdálkodásnak általános keretéül szolgál. A termelés társadalmiságának mindig közösségi formái, keretei vannak. Lényegében a törzs éppen úgy társulást, vagy közösséget jelent, mint például ,u i.umzetgazdaság A törzs és a nemzetgazdaság között azonban a méreteken túl ,az is a különbség, hogy a nemzetgazdaságban az egyén magasabb szintű, sokrétűbb, fejlettebb munkamegosztásba, társadalmi-gazdasági szerkezetbe és szervezetbe illeszkedik bele. A törzs a föld közös tulajdonán alapuló önellátó gazdálkodás. A tőkés társadalmat azonban kiterjedt árutermelésen nyugvó nemzeti piac kapcsolja agybe, magasszintű munkamegosztással, magántulajdonon alapuló társadalmi viszonyokkal és modern állammonopolísta szervezettel. Minden Integrált közösség a gazdaság adott szervezetét feltételezi. E gazdasági organizmus alapja egyaránt lehet az ókori vagy Középkori kézművesműhely, de lehet manufaktúra vagy modern gyár <s. A gyáripar egységes, nemzeti piacot hívott létre. Ha mindezt figyelembe vesszük, láthatjuk. hogy végső soron kettős történelmi folyamatról van szó. Egyrészt egyre bonyolultabb, fejlettebb, nagyobb hatásfokú termelő szervezetek jönnek létre, másrészt egyre tágabb, fejlettebb társadalmi- gazdasági közösségek alakulnak ki. Ha ezt apblyamatot a po litikai gazdaságtan szemszögéből vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az integráció a termelési viszonyok általános fejlődési folyamatát jelenti. Hogyan tovább? Nyilvánvaló léhát, hogy lényegé ben sokkal többről van szó, mint történelmi egyesülési és tágulási folyamatról. Az egyesülés az integrációnak igen fontos, de csak mennyiségi vonatkozása és önmagában nem fejezi ki a lényegi, a minőségi oldalt. Az integrációs folyamat lényege: egyre fejlettebb, magasabb rendű és nagyobb hatásfokú termelési közösségek és szervezetek kialakítása. Hogy ezek a táguló közösségek miért fejlettebbek, miért nagyobb a hatásfo kuk, az a termelőerejükből ered, abból, hogy mit és hogyan tér melnek. A nemzetgazdaság a törzsi termeléssel szemben nemcsak tágabb termelési szervezet, de az anyagi javak nagyobb tömegét, minőségileg fejlettebb árukat, tökéletesebb közszükségleti cikkeket képes előállítani. Ezekután érthető, hogy napjaink ban miért szükséges az országok fokozatos nemzetközi gazdasági integrációja, hogy a szocialista or szágok ezt az integrációt miért szorgalmazzák Az utóbbi néhány évtizedben, a tudomány és technika világűrt és a mikrovilágot ostromló korában, a termelőerők szervezésének szükségletei egyre inkább túlnőnek a termelés nemzeti keretein. Minden termelőtevékenységnek, gazdasági ágazatnak megvan a maga optimális termelési és szervezési hatósugara. Az egyes szolgáltatásokat, például a ruhatisztltást ele-Pluyboybót - ntf „Ünbfil nő lesz, Sebmid úr.“ Az orvosnak ezek a szavai egyszerre mindent iiiegváltnzlaltak Rudolf Schmid életében. 12 éven keresztül férfi volt. Foglal kozására nézve artista, nős. egy fiúgyermek apja. Schmid önmagáról: „Sőt, igazi Casanova voltam. Minden este más nővel bújtam ágyba. Sohasem volt elég nekem a nőkből." És most nővé kell változnia? „Magam sem tudtam megérteni a dolgot — emlékezik vissza Rudolf Schmid —, de éreztem, hogy egyszerre nőni kezd a mellem. Napról napra nagyabb lett.“ Schmid egyre inkább visszavonult környezetéből. Végülls Bécsbe me nekült. Egyszer betárt a Stepbansdomha Imádkozni. Az oltár előtt Schmid még férfiruhát hordott — ráripakodott egy öregasszony: „Miért tömött hamis kebleket a pulóverje alá, maga disznő!“ A férfinak az emberek rosszalló pil lanlésaitói kísérve menekülnie kellett a templomból. Schmid úgy érezte, nem birja tovább. Elvált a feleségétől. „Meg akartam kímélni a fiamat attól, hogy vég g kelljen néznie tragikus átváltozásomat." A volt artista Beirutban vállalt állást. Mint attrakció egy éjjeli lokálban. Estéről estére a nézők szeme láttára fér flbol nővé változott. „Ez vult életem legszörnyűbb időszaka — emlékezik vissza Rudolf. — Nem egyszer öngyilkosságra gondoltam.“ Míg egy napon megtudta, hogy Soulem professzor a kairói egyetemi kli uikán sikeresen foglalkozik nemek átváltoztatásával. Schmid odautazott. A se hész ezt mondta: „Rendbeli, megteszem. Tudomásul kell azonban vennie, hogy a műtét halálos kimenetelű is lebet.“ „A műtét után bárom nap és három éjszaka üvöltöttem a fájdalmaktól — mondja Schmid —, de hal nap múlva fel tudtam kelni. Nagy örömet éreztem, amikor megláttam inagam a tükörben.“ Rudolfból Jeanette lett. Ezt a nevel vette fel. Fél évvel a műtét után ismerkedett meg mint nő a szerelőmmel: „Isteni volt. Még az orgazmust is átéltem.“ Egy éve volt leanette nő, amikor visszatért Nyugal-Németországba. De a hatóságok számára |eanette még mindig Rudolf volt — férfi. Noha két orvosi véleményt Is benyújtott, ami az ellenkezőjét bizonyítotla. fcanette egyik hí vataltúl a másikhoz futott. Nemrég közölték vele: „Megkapja az ú| okmányé kal.“ Jeanette: „Hálistennek, akkor végre egészen nő lehetek." — ta — Rudolf Sohiuid (balról) szerette a szépnemet. Most 6 maga is nő (jobb oldali kép)
