A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-09 / 32. szám
iŕ. Mináčova felvétele Názim Hikr hegyek Deltáiban érkeztem észak lelőj e déli begyek birodalmába. Oldalamon halovány asszony, szeme mélyebben ül mint a kéklő láthatár, bosszú haja szalmaszínű. Déltájban érkeztem észak felöl e déli hegyek birodalmába. E hegyek eddig emberek, tehenek, autóbuszok közt éltek, füzek, almafák, tölgyek, fenyők között, s mától kezdve a mellettem álló szőke asszonnyal, tigrisekkel és pisztrángokkal kell élniük. E hegyek eddig havasak voltak, naposak, pirosak, sötétzöldek, ősrégi várromok koronázták csúcsukat. E hegyek eddig iskolafüzetek lapjain éllek, Szanatóriumokban, vásári bódék falain, kanyargós aszfaltutak s fabidak közepén. E hegyek eddig lelőtt kecskék sebeiben éltek, tavak fenekén, s mától kezdve csak az asszony van, a fehér asszony, kinek mélyebbről néz a szeme mint a kéklő láthatár, nátó) kezdve tndom: csak a kéklő láthatár marad meg, emléknek. Ford. VERES JÁNOS gyítja a mérges harapást, sáfránnal eldörzsölve és a beteg szemére téve elmulasztja a tyúkvakságot. Segít a vérhason és a köhögőkóron, melyet nem gyógyít semmiféle emberi szer. És adott még a király szerelmesének líbiai ametisztet, melynek színe olyan, mint a líbiai begyek lábánál nyíló kora tavaszi ibolyáé, amelynek az a csodálatos tulajdonsága, hogy lecsendesíti a szelet, csillapítja a haragot, megóv a részegségtől és segít tőrbecsalni a vadat; a perszepoliszi türkizt, amely szerencsét hoz a szerelemben, elsimítja a házasok viszályát, elfordítja a király haragját és segít a lovat megfékezni; macskaszemet, amely óvja a vagyont, birtokosa elméjét és egészségét; fehér, kékeszöld, parti tengervíz színű berillt, amely elmulasztja a hályogot és poklosságot és jő utitársa a zarándoknak; sokszínű agátot, amelynek viselője nem fél az ellenség ármányától és megmenekül az összezúzódástó) földrengés idején; nefritet, vesekövet, amely elhárítja a villám csapását; almazöld zavaros, áttetsző onixot, amely megoltalmazza viselőjét a tűztől és az őrülettől; jáspist, amely megremegteti a vadállatokat; fekete fecskekövet, amely ékesszólást ad; és a viselős asszonyok által tisztelt saskövet, amelyet a sas fészkébe tesz, mikor fiókái kikelnek a tojásból; és oflri zaberzátot, amely úgy ragyog, mint valami kis nap; és sárgás arany krizolitot, amely a kereskedők és tolvajok barátja; és szardonixot, amely a királyok és királynők kedvence; és málnaszín ligiriát, amelyet, mint ismeretes, a hiúz gyomrában találnak és ettől látása olyan éles, hogy keresztüllát a falon — ezért a ligiria viselői mind kitűnnek éleslátásukkal — azonkívül elállítja az orrvérzést és beforraszt mindenféle sebet, kivéve a kő vagy vas által ejtettet. Es felövezé a király Szulamítot drága nyakláncokkal, tiszta igazgyöngyökből, amelyet alattvalói a Perzsa-tengerből halásztak ki, és a lány testének melegétől a gyöngy eleven fényt és finom ragyogást kapott. És a koráli is pirosabban csillogott napbarnította mellén, és megélénkült a türkiz ujjain, és kezében sustorgó szikrákat szórtak azok a sárga borostyán csecsebecsék, amelyeket a messzi északi tengerpartokról hoztak ajándékba Salamon királynak a tiruszi Hiram merész hajósai. Aranyvirággal és liliommal szórta be nyoszolyáját Szulamit, az éjszakára készülve. És a lány keblén pihenve, így szólt a király szivének nagy vidámságában: — A királyi csónakhoz vagy hasonlatos, Ofir országában, én szerelmesem, az aranyos, könnyű csónakhoz, mely ringva úszik a szent folyón, hófehér, Illatozó virágok közepette. így költözött a szerelem Salamon király szívébe, a királyok királya és a bölcsek bölcse szívébe: első és utolsó szerelme. Sok évszázad pergett le azóta, jöttek országok és fejedelmek s eltűntek nyomtalanul, mint a sivatagon végigsöprő szél. Jöttek hosszú, kegyetlen háborúk, melyek után a hadvezérek nevei évszázadokon át ragyogtak, mint a véres csillagok, de az idő emléküket is elmosta. De a szegény szőlőbell leányka és a hatalmas király szerelme sohasem múlik el és nem megy feledésbe, mert erős mint a halál a sze.. relem, mert minden szerető asszony királynő, mert a szerelem — gyö- 13 nyörüségesl S. Hét nap múlt el azóta, hogy Salamon — a költő, a bölcs és a király — palotájába vezette a szegény kislányt, akivel szőlőjében találkozott hajnaltájt. Hét napig gyönyörködött a király szerelmében és nem tudott betelni vele. És a nagy öröm úgy beragyogta arcát, mint a nap aranyos sugara. Világos, meleg, holdfényes éjszakák voltak: a szerelem édes éjszakái. A tigrisbőr nyoszolyán mezítelenül feküdt Szulamit és a király a lábánál ülve a földön, szinültig töltötte smaragd serlegét arányló mareotiszí borral és szerelmese egészségére ürítette szive nagy vidámságában s mesélt neki bölcs, régi, csodálatos történetet. És Szulamit keze a király fején nyugodott és simogatta hullámos fekete haját. — Mondd meg nekem, királyom — kérdezte egy ízben — nem cscdálatos-e, hogy olyan hirtelen megszerettelek.? Most, hogy visszaemlékszem, úgy tetszik nekem, hogy tied voltam már az első pillanattól fogva, mikor még nem is láttalak, csak a hangodat hallottam. Szivem hevesen kezdett dobogni és kitárult feléd, mint a virág nyílik nyári éjjelen a déli szélben. Mivel ejtettél így rabul engem, szerelmesem? És a király csendesen lehajtva fejét Szulamit lágy térdére, szelíden elmosolyodott és így válaszolt: — Ezer meg ezer asszony tette fel e kérdést kedvesének te előtted, 6, gyönyörűm, és évszázadok múlva Is ugyanezt fogják kérdezni kedvesüktől. Három dolog van a világon, amit nem értek és egy negyedik is, amelyet nem tudok felfogni: a sas útja az égen, a kígyóé a sziklán, a hajóé a tengeren és a férfi útja az asszony szívéhez. Ez nem az én bölcsességem, Szulamit, ezek Agur, Jáké fiának szavai, mint tanítványai hallották. De tisztelni kell a mások bölcsességét Is. — Igen — mondta Szulamit tűnődve — talán az ember sohsem fogja megérteni ezt. Ma a lakoma alatt illatos virágcsokor volt a keblemen. De amikor te felkeltél az asztaltól, az én virágaim megszűntek illatozni. Úgy hiszem, ó királyom, téged szeretniük kell az asszonyoknak is, a férfiaknak is, az állatoknak is és még a virágoknak is. Gyakran gondolok erre és nem fogom fel ésszel: hogy lehet rajtad kívül mást is szeretni? — És rajiad kívül, rajtad kívül, Szulamit! Minden órában hálát adok Istennek, hogy elküldött téged hozzám. — Emlékszem, ott ültem a kőfalon, és te rátetted a kezedet az enyémre. Tűz futott végig ereimben és a fejem szédülni kezdett. És ezt mondtam magamban: „Ez az én uram, az én királyom, az én szerelmem!“ — Emlékszem, Szulamit, amint megfordultál hívásomra, lenge ruhád alatt megpillantottam testedet, melyet úgy szeretek, mint az Istent. Szerelem a tested, aranyos pihéivel, melyre rácsókolta csókját a nap. Karcsú vagy, mint fiatal kanca a fáraó szekerében, gyönyörű, mint Aminodab szekéré. Szemed, mint két galamb, mely a forrásnál ül. — Ö, kedvesem, a te szavad lángra gyújt engem. Kezed édesen perzsel. Ö, királyom, a te lábad olyan, mim a márványoszlop. Hasad mint a búzakéve, liliomok körében. JFolytutjuk/ /
