A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
Az első naptól fennállott a kérdés: képes az ember arra, hogy belátható időn belül géppel pótolja a szívet? Az amerikaiak azt mondják, igen. E. S. Bücherl berlini sebészprofesszor — aki tíz éve dolgozik a mesterséges szíven — színtént azt mondja, hogy igen. De mlndnyájnan azonos problémák előtt állnak. A szivattyú: Ez műanyagból [Teflon, szilikon-kaucsuk) készül, és hogy belülről simább legyen, és falain ne képződjenek többé vérrögők, Dacron bársonnyal bélelik ki. A mechanikus szelepeket Büchler professzor berlini munkacsoportja felfújható ballonokkal pótolta. De hogy ezek, a test iránt „barátságos“ műanyagok mennyire bírják ki tartósan a hihetetlenül nagy megerőltetést, még nem tudja senki. A szív egy pillanatra sem pihenhet. 24 óra alatt 100 000 lüktető mozgást végez, ez olyan tartós teljesítmény, ami csaknem sohasem fordul elő a technikai gyakorlatban. Egy további megoldatlan kérdés: hogyan érheti el az ember, hogy a mesterséges szivattyú a mindenkori szükségletnek megfelelően működjék? A természetes szív, a szervezet igénybevételének megfelelően, egyszer gyorsabban, egyszer lassabban ver. Gyorsab ban kell vernie a mesterséges szívnek is, ha egy férfi, géppel a mellében, meglát egy csinos szőkeséget? Olyan gépezetre lenne szükség, amely érzékeli a vér oxigéntartalmában beálló változásokat és ezzel szabályozza a mesterséges szív ütéstempóját. Azonkívül komputerekkel kell egybehangolni a két szívkamra munkáját, ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy az egyik kamra ütemben előbbre halad. Az ed dig használt elektronikus rendszerek olykor ingadozást mutattak. Hogyan működik a szerkezet? Egy mechanikus szívnek, amely egy napon majd az ember mellkasában fog dobogni, nem szabad, hogy gátolja őt a mozgásban. Huzalokkal és csövekkel nem lehet összeköttetésben a testen kívül elhelyezett energiaforrással. Ezt tehát a mellkasban vagy a hasban kell elhelyezni. Körülbelül 30 Watt teljesítményre van szükség. Egyelőre nincs még olyan elektromotor, amely garantáltan hosszú évekig meghibásodás nélkül működnék. Bücherl professzor ezért kapcsolatba lépett a Siemens, az AEG, valamint a Krupp és Bülov cégekkel; ezek egy piciny nukleáris hajtóművet akarnak kifejleszteni a számára. Egyetlen más üzemanyag esetében sem olyan kedvező a viszony a szolgáltatott energia mennyisége és az önsúly között. A kutatók egy 10 centiméter hosszú és 180 gramm súlyú plutónium-töltetű kapszulára gondolnak. A plutónium hasadása következtében keletkező 400 Celsius fokos hőt egy energiaátalakító berendezés villamos árammá alakítja át, amely a gázt felhasználó szi vattyúrendszert működteti. Mi történik azonban akkor, ha egy mellében atomkapszulát hordó ember súlyos autóbaleset áldozata lesz? A kapszula töltete elegendő ahhoz, hogy sugárfertőzésnek tegye ki egy kétmilliós nagyváros lakosságát. A sugárfertőzés veszélyének kiküszöbölésénél még nehezebb a plutóniumkapszulánál a kisugárzó hőnek az elvezetése. Már sikeres kísérleteket folytattak a forró kapszulának a vérkeringésbe való beépítésére, amikoris a vér mint hűtővíz hat. S az ár? Maga a plutónium 70 000 márkába kerül. Houstonban és Berlinben pillanatnyilag különböző szívmodellek vannak üzemben. Vért szivattyúznak s ugyanúgy vérpótló oldatokat; leállnak és ismét megindítják őket, mint a motorokat. Dr. Bánon mondotta Houstonban, miközben éppen egy modellt szabályozott be: -„Egy ember, akinek ilyen szíve van, nem kell, hogy a szeretetről beszéljen. Ott zúg-zakatol a mellkasában.“ Tí z év óta dolgozik E. S. Bücherl professzor berlini sebészfőorvos egy mesterséges szíven. Az első kísérletek és készülékek költségeit a safút zsebéből fedezte, később egy alapítvány anyagi támogatásával dolgozott Ez a kis Izomcsomó, amit Bücherl professzor a kezében tart, a kutya szíve. Miközben a szívet kiemelik a mellkasból, a szívtüdő gépezet tartja fenn a kutya vérkeringéséi Megtörténtek az előkészületek a mesterséges szív bekapcsolására. A szivattyút itt éppen elhelyezik a mellkasban. A plasztiktömblökben gáz áramlik, amely a szív belsejében elhelyezett membránokat hajtja. Ezek hozzák mozgásba a vért A kísérlet sikerült. Rendszeres ritmusban ver a mellkasban elhelyezett mesterséges szív. Az állatbarátok bizonyára elborzadnak, de nincs más módja annak, hogy mi emberek élvezhessük a haladás hasznát Szívének r ab j a. A 47 éves Haskell Karp mester égés szivével sohasem hagyhatta el a betegszobát. A légszivattyú ugyan a mellkasában zümmögött, de a hajtóművet és a szabályozó berendezést az ágya mellett kellett elhelyezni.
