A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-29 / 12-13. szám
A következő állomás a Mors A Hold sikeres meghódítása után az ember — legalábbis a képzelet szárnyán — már más kozmikus testeket keres fel és előkészíti további merész űrhajózások feltételeit. Az egyik legközelebbi űrkutatási feladat a Mars titkainak leleplezése, fizikai sajátosságainak megismerése é3 előbb-utóbb birtokba vétele. Egyelőre ugyan még csak kozmikus laboratóriumok útján Ismerkedünk meg környezetével és felszínével, de nyilván nincs messze az Idő, amikor legalább olyan jó Ismerősünk lesz, mint a Hold. A Mars felszíne — közelről A Mariner—4 amerikai marsrakéta 1965. évi emlékezetes repülése óta lényegesen tökéletesedett a képfelvétel és továbbítás technikája, ezért sikerült az 1969. február 25-én felbocsátott Mariner—8-nak a Mars bolygó közelébe jutnia és onnan, százmillió kilométer távolságból meglehetősen tökéletes képeket közvetítenie a Mars-egyenlítő körüli felszínről. Az ezt követő Mariner—7 a Mars déli félgömbjét fényképezte. Ily módon lényegesen kibővültek bolygótársunkra vonatkozó Ismereteink. Egy-egy televíziós kép 704 X 945 elemből tevődött össze, a két kamera körül az egyik 11 X 14°, a másik 1,1 X 1,4° látómezejű volt. Ezek a készülékek lehetővé tették a Mars felszínének meglehetősen pontos fényképezését. A Mariner-ikrek viszonylag nagy távolságból, két, Illetve három nappal a Mars legjobb meg-A Mariner—8 (elvétele a Mars egyenlíts! vidékéről. A jobb oldalon látható óriéakréter átmérfijo 250 km. A fénykép 3450 km magasságból készült. A Mariner—8 jelzésű kozmikus laboratórium, amely vetlen közelébe. A napelemek távolsága 5,7 méter közelítése előtt kezdték meg a Mars-felszín egészének fényképezését, a Földről elérhetőnél lényegesen nagyobb felbontással. A felvételeken nagy mennyiségben látszanak kráterek, és feltűnő rajtuk a Mars déli hósapkája Is. Az utóbbi szélének csipkézettségét például a Földről még sohasem figyelték meg. A felvételanyag másik részét a mintegy 3000 km magasságból készített közelfelvételek alkotják, melyeken már 300 méteres részletek felismerése Is lehetséges. (A földi távcsövekkel készült fényképeken kb. 160 km-nél kisebb részletek nem különböztethetők meg!). Az egyenlítői vidéken elénk táruló kép szinte a holdfelszín Is lehetne. Egy 700—900 km kiterjedésű területen több mint száz kráter számolható össze. A legtöbb kráter lekoptatottnak látszik; ez feltehetőleg az erózió következménye. Néhány nagy kráter falán — akárcsak egyes holdkrátereken — árokszerü tagolódás figyelhető meg. Ródlizás a Mars hósapkáján A csillagászoknak már régóta feltűnt, hogy a Mars sarkvidékein időnként fehér foltok láthatók. A kutatók sarki süvegeknek vagy hósapkának nevezték el őket. E süvegek átmérője elég tekintélyes: elérheti a 3000—4000 kilométert. Ezek a foltok nem mozdulatlanok, hanem felváltva növekednek, Illetve kisebbednek. Amikor az északi földgömbön a folt területe nő, ugyanakkor a déli sarkon kisebbedig Hosszú Ideig vita tárgyát képezte a sarki süvegek eredete. A Mariner—7 felvételei némi fényt derítettek erre a kérdésre. A fényképezéssel párhuzamosan végrehajtott sugárzásmérés tanúsága szerint a mintegy 1 méter vastag sarki sapkák hőmérséklete —140 C° körüli, ami a széndioxid fagyáspontjának felel meg a Marson. Eszerint a sarki sapkát mégsem a Földön megszokott hó vagy jég, hanem szárazjég alkotná. Az infravörös mérések másik eredménye, hogy a Mars légkörében ammóniát és metángázt találtak, nitrogént viszont nem. Kevés vízgőz esetleg van a légkörben (erre a korábbi földi megfigyelések Is utaltak), de a fő alkotóelem egyértelműen a széndioxid. Rendkívül érdekes eredmény tehát, hogy mindkét bolygószomszédunk, a Vénusz és a Mars légkörének összetétele Is gyökeresen eltér a földiétől, atmoszféránk két fő alkotóeleme: az oxigén és a nitrogén ezek szerint valószínűleg 1989. augb&ztus 1-Én érkezeit e Mars bolygó közvolt. naprendszerünk egyetlen más bolygójának légkörében sem fordul elő jelentős százalékban. Mindez meglehetősen valószínűtlenné teszi, hogy a földihez hasonló életet találjunk valamelyik szomszéd bolygón. Érdekes körülmény az is, hogy a százmillió kilométer távolságból a Földre továbbított összesen 200 fényképen nyoma sem látszik felhőnek vagy ködösödésnek, a ,,látási viszonyok“ tehát Ideálisak voltak A Mars „csatornáinak" titka Ma már teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a SchiaperellI olasz csillagász által első ízben a Mars felszínén észlelt különös képződmények, az úgynevezett csatornák nem optikai csalódás (szülöttel. De vajon milyen lehet a valóságos' természetük? Erre a kérdésre Is bizonyos választ adtak a Marlner-lkrek felvételei. A csatornák többnyire a Mars világos, tehát alacsonyabban fekvő vidékein találhatók. Hosszuk több száz, illetve néhány ezer kilométer, szélességük 50—100 kilométer. A rövid csatornák majdnem mindig egyenesek, a hoszszúak azonban valamely gömbi főkör mentén húzódnak. Gyakori eset, hogy több csatorna egy nagyobb, sötétebb foltban fut össze. Ezek az „oázisok“. A Mariner-felvételek tanúsága szerint feltételezhetjük, hogy a csatornák általában —: vagy legalábbis bizonyos csatornák — kisebb krátereknek a láncolatai, vagyis a Holdon Ismeretes kráterláncoknak a megfelelői. Ez esetben tehát nem mélyedések, hanem épp ellenkezőleg, kiemelkedések; az egyes krátereket összekötő rövidebb-hosszabb hegyhátak. Ennek ellenére a csatornákkal összefüggésben még sok a tisztázatlan kérdés; ezekre a következő Mars-laboratóriumoknak kell majd választ adniuk. A további kutatásokhoz most már tartósan a helyszínen maradó űrlaboratóriumokra van szükség. Újból a Mars portájára A legközelebbi „Indítási ablak" idején, 1971- ben az USA újabb két Mariner típusú űrrakétát kíván a Mars 'közelébe küldeni. Ezek ott lefékeződve mesterséges holddá válnak és 90 napon keresztül közvetlen közelből tanulmányozzák a bolygót. 1973-ban kerülne sor aztán az első Viking típusú marsrakéták indítására, amelyekről egy-egy műszeres tartály simán loereszkedlk a Mars felszínére, az ottani talaj helyszíni elemzése céljából. Csak ez a kísérletpár tűzi ki annak a régen felvetett és mindmáig lényegében eldöntetlen kérdésnek a megválaszolását, hogy van-e egyáltalán valamiféle élet a Marson? A Mariner-rakéták útja a Földről a Marsra mintegy öt hónapig tartott. Megközelítették a „vörös“ bolygót, majd folytatták kozmikus útjukat a Nap felé. Még ma is folyik az általuk szolgáltatott felvételek értékelése, közben pedig az Egyesült Államokban már olyan kis méretű, de nagy teljesítményű atomhajtóműveket szerkesztenek, amelyek biztosítanák az első ember repülését a Marsra. Dr. Pain amerikai kutató állítása szerint Ilyen repülés már 1981- ben megvalósulhat. Az első marsrepülés terve valóban fantasztikus. Az űrhajó augusztus közepén Indulna. A személyzet három hónapot töltene a Marson, és a Vénusz megkerülésével visszatérne a Földre. Ez a kirándulás két évet venne igénybe. Természetesen nem lenne olcsó, bár dr. Pain azt állítja, hogy nem kerülne többe, mint az Apollo-program. DÚSA JÓZSEF
