A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-28 / 26. szám

Amikor az Északi-tengernél jártam, egy is­merősöm így sóhajtott fel: — Ú, Csehszlovákia?!... Tudja, én csak a pilzeni sört és a Ludmllát irigylem maguktól. üntelten bólogattam, mivel a pilzeni sörnek én is nagy kedvelője vagyok, de halvány fo­galmam sem volt, hogy ki és mi az .az irigyelt Ludmila. De éppen ezért úgy viselkedtem, mintha Ludmilával naponta pilzeni sörben tür­­denék. Talán valami láncdalénekesnő, vagy világhírű képzőművész, esetleg sebész, aki húsz-harminc évvel megfiatalíthat, veszélyte­len kis beavatkozással, egy ötven—hatvan éves halandót. Hazajöttem és — én vétkem, én igen nagy vétkein — egészen megfeledkeztem Ludmllá­­ról. Nemsokára hivatalosan Mamalába utaz­tam, s ott ismét hallottam: — A Ludmilájuk felséges!... Amint visszajöttem Csehszlovákiába, mindjárt nyomozni kezdtem Ludmila után, s az eredmény egyenesen megdöbbentő volt: kiderült ugyanis, hogy a Ľudmilu nem énekesnő, nem képzőmű­vész, még csak nem is sebész, hanem egy kiváló bor, melynek a szülővárosa Mélnlk. Hát így kerültem ide ... Ludmilával mindjárt az első este életre-halálra szóló barátságot kötöttünk és most melegen ajánlom minden autótulajdonosnak, hogy a családjával okvet­lenül látogassa meg ezt a rendkívül vendég­­szerető, szépfekvésű városkát. Ha megfogadták a müllheti tanácsom, s vé­gigjárták Bratislava nevezetes épületeit, ki­rándulóhelyeit, a várat és esetleg a szórako­zóhelyeit is, bizonyára alaposan elfáradtak. Nem baj! A gyorsan fejlődő Bratislava után Mélnlk szinte pihenőként, üdülésként hat majd. És hogy ne tapogatóddzanak ott sötétben, el­árulok egy-két tipikusan mélrilkl titkot is. Aki már bejárt néhány várost és falut, bizonyára észrevette, hogy mindegyiknek van valami jel­legzetes illata. Mélníknek bor, szerelem és frissen mosott pelenka illata van!... Rengeteg itt a csöppség és a kismama, mert a lakosai ahelyett, hogy egymásra irigykednének, szere­tik egymást. S így azután gyerekben, pelenká­ban, jó borban nem is lehet hiány. A halastó mellett megpillantottam egy leg­alább száz esztendős aggastyánt, s amikor be­szédbe elegyedtünk, elmondta, hogy ő .a halak és a szőlők éberszemű őre és eddig még so­hasem fogott el senkit, aki a szőlőt vagy a halállományt meg akarta volna dézsmálni. Tehát a mSíníkiek feltétlenül becsületesek! A vnb elnöke, František Remeš pedig el­mondta, hogy Mölník talán az egyetlen város köztársaságunkban, melynek nincsen születési anyakönyvi kivonata. Nem tudják, hogy mikor és ki alapította, de ez egyáltalán nem zavarja őket. Inkább a jelennel és a jövővel törőd­nek, amint ezt a sok szép fűzfavesszőből font gyermekkocsi is kézzelfoghatóan igazolja. Ez a fonott kocsi nagyon ízléses mélníki specia litás. Aki meglátja, okvetlenül vásárol egyet és helyet szorít neki autója tetején, hogy kegyen otthon valami szép emléktárgya, meg azután sohasem lehet tudni... A városka alatt haalmas folyosórendszer, valóságos útvesztő. Valamikor az ellenség elől ide menekültek az asszonyok és a gyerme­kek, itt voltak a fegyverraktárak. Jelenleg na­gyon békebeli muníciót őriznek itt 125 hektó­literes hordókban, a möiníki borokat. A Péter- Pál templom kriptájában körülbelül húszezer ember csontja a világ minden tájáról: svédek, tatárok, kúnok, germánok, frankok, arabok, s hogy ide hogyan kerültek, egyelőre titok. A monda szerint Boflvoj fejedelem felesé­ge, szent Ludmila, szent Vencelnek a nagy­anyja parancsolta meg alattvalóinak íu. 874- ben, hogy Morvaországból telepítsenek ide sző­lőt. A valóság körülbelül a következő: IV. Ká­roly, a „haza atyja" 1351-ben Franciaország­ból hozatta tv a burgundit, tehát a világ egyik lenemesebb szőlőjét. S közben az idő repül, végre igazán nyár lesz és a szőlő is beérik lassan. Édes mustil­lata lesz az egész városkának, ahol esténként kézenfogva járnak a szerelmesek, ök sem a város múltjáról beszélnek, hanem inkább a jövőről, és főként a jelenről... Így lesz évről­­évre több fűzlavesszöből font gyermekkocsi Mélnfk utcáin. Mert ez a dolgok rendjel Nem tudom, sikerült e Önöket meggyőznöm, hogy látogassák meg ezt a városkát. Remélem, hogy igen. Tehát az irány: • MÉLNÍK! Jó utat, Ludmilának és a Ludmiláknak adják át üdvöz­letemet ... 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom