A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-28 / 26. szám
’ll r #9 i t , ■ 'AM i után újbűi a .feleségére terelem a szót, — A jelenet szóról szóra meg Ismétlődik. S. M. középtermetű hajadon. 24 éves. Ápolt szűke haja kellemes ko szőrűt von babaarca köré. Állandóin mosolyog. Kertésznek tanult Tren csénben. Prágai születésű. Állami gondozásban nevelkedett. Semmi kü lönös okot nem tud felhozni arra, hogy mélrt kezelik ebben az Intézet ben. Kijáró beteg, minden munkát rá lehet bízni — el is végzi becsű lettel. Nem követelőző, az osztályon mindenki szereti. M. V. 22 éves, kicsit molett leányanya. Hosszú barna haja simán omlik kétoldalt vállára. Mind a két kezét a zsebében tartja. Az egyikben tükör, a másikban fésű. Egyiket ts, másikat is gyakran használja. Apja, T. Zs. tuaglkus halállal halt Ismert személyiség voll a környékünkön Édesanyja óvodai alkalmazott. M. V. csetnekl keresztszüleinél töltött".' élete javarészét, de lakója volt egy időben a Biela Voda-i gyermekvá loskának Is. Később a nagyrűcei Lykotexné! dolgozott mint fonónő Keresete ott 1200—1400 korona között mozgott, de volt úgy is, hogy többet keres»att. Egyszer felutazott Prágába. A pályaudvaron megismerkedett egy krc rnérížt katonával. Két hónapot töltöttek együ'tt, majd hazajött. Eddig lartott a megtakarított pénz. Radoslav nevű kisfia ma már 2 éves, de az apuka ma is olyan ismeretlen, mint katonakorában volt anyuka szá mára Marienka nem vágyódik a kisfia utón. Könnyezni még nem lát ták, a sirás ismeretlen előtte, de előszeretettel nyúl idegen holmik után Kér, hogy fényképezzem le és küldjem el u képek"'. — 1960-ban kerültem wz intézet élére — mondja K. G. a kép halszélén nemezpapucs készítéseJenben Milan Igazgató, amikor magunkra jj^radunk fogorvost dr. Qutrschfelci rendelőjében és Amikor Blum Sámuel pelsőci parkettgyáros 1896-ban elme- és ideg betegek részéic gyógyintézetet létesített, csak arra gondolt, hogy olcsó munkaerőhöz jut. Különösebben nem érdekelte pácienseinek a sorsa. Csak olyan betegeket vett fel az intézetbe, akiknél remény volt arra, hogy a gyógykezelés Ideje alatt Is részt tudnak venni a teripelő munkában. A betegség kezelése kizárólagosan a munka volt. A biztos jövedelmezőség tudatában eleget tett egy felszólításnak, és hozzáfogott az Intézet megnagyobbításához. 0] osztályokat építtetett és fokozatosan érdeklődni kezdett az idegbetegségek gyógykezelése lránt. Az első világháború egy Időre visszavetette fejlődésében az Intézetet Ebben az Időszakban hadlkópház Is volt, ahol csaknem 600 háborús se hesültet ápoltak. A Magyar Tanácsköztársaság Idején Itt székeli a For radalmi Katonai Parancsnokság. A Tanácsköztársaság leverése után a csehszlovák hadsereg egyik leszerelt tisztje, Horák János került az Intézet élére. Azonban ebben az időben a nehéz gazdasági helyzet miatt lassan haladt a. további fejlő dés. Zapp František, a kouŕtml ideggyógyintézet igazgatója jelentős támogatást nyújtott, és ennek segítségével sikerült a meglevő szociális berendezéseket korszerűsíteni. Mai alakját és rendszerét az 1926-os évek után nyerte el az Intézet. Ekkor vették körül egy 3,5 méter magasságú kerítéssel. Bevezették a központi fűtést, és a szobákat parkettázták. Az intézetben ekkor 465 beteget ápoltak, ebből 308 Idegbeteget. A felszabadulás után új szakasz kezdődött az intézet életében, de még ezután Is volt időszak, amikor kétségessé vált további sorsa. Ügy tűnt, hogy az egészségügynek ezt az ágazatát mostoha gyermekként kezelik a járásban. A hatvanas évek elején, a Jelenlegi Igazgató, dr. Qulrschfeld Milan személyében olyan ember került az Intézet élére, aki tudományos következetességgel pár év leforgása alatt lépésről lé pésre kiharcolta az intézet jogait és egyenrangúságát. A nappali szolgálatát kezdő portás, Lison István készséggel áll ren delkezésemre. Pár percnyi tárcsázás után sikerül kapcsolatot teremteni dr. Gencsl Zsuzsannával —■ a szolgálatos orvossal. Az ő közbenjáró sával sikerült találkoznom az ápoló személyzettel. Közölve jövetelem célját arra kértem őket, tegyék lehetővé a kezeitekkel való beszélgetést nemre és korra való tekintet nélkül. Hangsúlyoztam: nem a betegek lelki életében beállt defektusok biológiai okai érdekelnek, a társadalmi okokra vagyok kíváncsi, mert társadalmunk előtt nem lehet közömbös a különböző lelki okok miatt kezelésre szó rult emberek százainak vagy ezreinek további sorsa — Jelene és jövője. Kellemes külsejű, jó megjelenésű a Tőketerebes környéki K. G. Meg fontoltan beszél, mondatszerkesztése kifogástalan. Foglalkozása földműves, nőtlen, 50 esztendős. Arra a kérdésemre, hogy miért nem hősült meg, szinte gondokodás nélkül válaszolja, hogy ugyan ki jönne hozzá élettársul, hiszen mindenki tudja, hogy beteg Ml a baja? — kérdem. Nem tudja, a bátyja azt mondja, hogy nem épelméjű Fáj valamije? — faggatom tovább. Nem, nem fáj semmije, csak ha hazamegy és látja, hogy nem szívesen állnak vele szóba, akkor nem Jól érzi magát. Rossz a közérzete, nyugtalan s az étvágya sem a legjobb. És Itt? — Itt jól érzi magát., K. J.-vel szlovákul beszélek. Gölnlcbánya környékére való, 45 éves, volt vasutas. Nős, két lánya van. Marienka 18, Milka 16 éves. Mindkettőt szereti és nagyon szívesen beszél róluk. A feleségére terelem a szót. Az eddig mosolygó, vidám és élcelődő ápolt hirtelen felpattan a helyéről. Arcvonásai megkeményednek, szeme villog, nyugtalan Íz gatottság keríti hatalmába. Nincs felesége, nem is volt és nem Is kell. „öntermékeny (samorodný) vagyok, és az a hivatásom, hogy megvált sam a világot!" — Cigarettával kínálom, megnyugszik. Volt munkahelyéről, barátairól, szülőföldjéről tórsalgunk tovább. Pár perc eltelte helyet foglalunk szemben egymással. — Az akkori 76 alkalmazott helyett ma már 119 dolgozója van a kórháznak. Az osztályok Is talren aezödtek, annyira, hogy külföldi látogatókat is tudunk fogadni. Nehezíti munkánkat az a tény, hogy betegeink között vannak bíró ságilag elítéltek is. Nincs mód az elkülönítésükre. Szerintem külön pa vilonra lenne szükségünk, vagy egy másik intézetben kellene őket Összpontosítani. jelenleg háromfajta gyógyítást alkalmazunk: gyógyszeres kezelés: pszichoterápiái és munkaterápiát. Az utóbbit tartjuk a legfontosabb nak és a leghatásosabbnak. Kőt évvel ezelőtt bevezettük az, ún. artete ráplát (képzőművészeti gyógymódot) is. Pelsőcnek elmegyógyászati hagyományai vannak, érdemes az intézete: tovább fejleszteni. Egy kétszáz ágyas pavilonnal, valamint iá vízmasz százshoz és a fizikális terápiához szükséges objektummal tudnánk nö vélni a jelenlegi kapacitást, ezenkívül 50—60 új alkalmazottnak tud nánk munkalehetőséget biztosítani. A beruházás 4 — 5 millió koronát igényelne és 1975-tg meg lehetne valósítani. Az erre íránvuló törekvő Keinket az illetékes szervek megértéssel fogadták. Tanulságos volt az a pár óra számomra, amit a pelsőci elmegyógy Intézetben töltöttem, és nagyon megerősített abban, hogy a nem ge rietikai eredetű lelki betegségek mögött nagyon is Intenzív társadalmi hatás áll — a társadalom negatív erőhatásának túlsúlya a döntő. Szocialista társadalmunkban nincsen elveszett ember, a társadalmi gondoskodásban vagy megbecsülésben egyaránt, megkülönböztetés női kül kelt részesülnie mindenkinek. Dr. Quírschfeid Milan, az intézel Igazgatója ÍCSKK ISTVÁN A xzarzíí felvétele:
