A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-28 / 26. szám
Harc az életért zalnak verejtéke folyik, dagasztva az amúgy Is vészjóslóan magas vizet, de akaratuk és munkájukba vetett hitük új erőt adott a gigászi küzdelemhez. A homokzsákok tízezrei mintegy várfalként magasodtak a töltés mögött, hogy megakadályozzák a veszedelmes kitörést, mely pillanatokon belül képes elnyelni emberek ezrei megfeszített munkájának eredményét. A legnagyoob, legveszélyesebb „falon“ állt a védelem fő Irányítója, Kiss György, a Pécsi Árvízvédelem igazgatója. — Ahol most állunk, ez a legnagyobb és legveszedelmesebb buzgár — tájékoztatott az igazgató. — Végigvezettem az 1954-es, az 1956-os és az 1905-ös árvízvédelmet, de még ilyen rakoncátlan buzgárral nem találkoztam. A gátnak ez a szakasza apró homokszemcsékből tevődik össze, s ez túlságosan meggyengíti az ellenállást. A víz nyomására-a gátban lyukak képződnek, s ha Időben nem veszik észre, gátszakadás áll be. Itt is az fenyegetett, do az MHS könnyűbúvárainak sikerült megtalálniok a nyílásokat, melyeket a vállukon víz alá hordott homokzsákokkal sikeresen eltömítettek. Mi pedig kívülről kb. 500 ezer homokzsákkal támasztottuk meg a töltést, hogy elejét vegyük a katasztrófának. Sajnos, a már három napja szűnni nem akaró eső azonban nagyban megnehezítette munkánkat. Ráadásul az éjszakák voltak a legfélelmetesebbek, mivel akkor kaptuk a legtöbb vizet. Mélyből felfakadó, fáradt sóhajjal fejezte be tájékoztatását az igazgató, aki immár a negyedik napon éjjel-nappal a gáton áll. Mellettem egy szovjet katona cipelte a homokzsákot. Katasztrófa, katasztrófa, ismételgette. Amott egy idősebb embert láttam a töltésről lecsúszni, távolabb pedig egy kétéltű hangja bömbölt fel az iszaptengerben... Emberi sorsok, a létért küzdenek... Az egész országban aggódva ügyeljük szerencsétlenül járt embertársaink küzdelmét, osztozunk keserves óráikon, együttérzünk gondolataikkal: amit egy életen át felépítettek, percek alatt elviszi a víz. A károk olyan óriási méretűek, hogy felmérésük eddig még fel sem vetődhetett, jellemző, hogy az árvízkárosultaknak nyújtandó segítség kérdésével az ENSZ különbizottsága is foglalkozott. Megsegítésükre országszerte felajánlások születnek: gyárak, üzemek, vállalatok, téeszek, sportegyesületek és más intézmények sietnek segítségükre. Az ár a vizen kívül mást Is hozott magával: tífuszjárvány veszélyéi. A viszatelepítés előtt szükségessé vált az egészégügyi oltás, megelőzve ezzel egy borzalmasan végződhető tömegkatasztrófát. A megvadult folyók lassan megszelídülnek, visszatérnek évszázados medrükbe, s mintha mi sem történt volna, csendesen, szinte gyermekes pajkossággal hömpölyögnek tovább. Aki miattuk otthonát elhagyni kénytelen volt, talán már megbocsájtón néz a fodros habokra. Talán éppen azért, mert Madách szaval jutnak eszébe: „Ember küzdj, és bízva bízzálľ' BIRICZ TIBOR Nem egyszerű a mentés Tunyogmatolcs vlzharltotta utcáin szolgálatokat. A kitelepítésnél nagy feladat hárult a város pedagógusaira, akik fáradtságot nem Ismerve vezették végig ezt az Idegtépő munkát. Mivel a gát közel 40 éve nem volt próbára téve, ezért nem tudjuk, mit bír el. Ha átszakadna, 4 méteres hullámok törnének a városra. Teljes készenlétben állunk, s ha a tragédia bekövetkeznék, a még ittmaradt 15 ezer ember elszállítása sem okozhat problémát — fejezte be a beszélgetést dr. Forgó István vb-elnök. Utam Wébel Dezső társaságában ezután az egyik iskolába vezetett ahol a pécsiek árvízvédelmi készültsége állomásozott. A technikai csoport vezetője készséggel teljesítette kérésemet és rendelkezésemre bocsátott egy terepjáró autót, mellyel ötödmagammal elindultunk a gát felé. Csak nagy kerülővel tudtuk megközelíteni, s amíg odaértünk, Wébel Dezső elmondta, hogy a védelemben óriási méretű technikai erő vesz részt. A vízügyi speciális alakulatokon és a polgári erőkön kívül szovjet és magyar katonaság dolgozik a gátakon. Amikor kiszálltunk a terepjáróból, még közel egy kilométert kellett gyalogolnunk, hogy elérjük a gátat. Speciális öltözékben vágtunk neki a mocsártengernek. A gátra érve borzasztó kép tárult elénk. Amerre csak a szem ellát: víz, víz és víz... Láttam a hullámok alattomos emelkedését, ahogy kitörni próbálnak a településeket védő gát felett; láttam, hogyan csapnak össze a természet erői az ember erejével és vívják elkeseredett harcukat; láttam, hogy az omladozó, süppedő gáton emberek szá-Homokzsákokkal védik a makói gátat a környék lakói
