A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-31 / 22. szám

Várlak

Sztmnovtty Zorán éc Dúcán ccnrccmfinvn Copyright by ZonnmOUndá Vállalni, Budapest

fel hozza őt,

ma - gányo- san,

Vár lak. mini fbiürcn-gést, vagy sző - kő - art a Vár * lak, e hái-ban melynek te • te • je csak

r »__

fa .

gc*. , nos* e- rók, át okokból van.

Var • lak, Vár * lak.

*fy

itt

rád ed • dig sen • ki sem

min-den fal ma - fa a

Énekli Zalatnay Sarolta

fá

tfa

r

c

e

w

Citromizü banán

Nem szeretem a táncdalokat, erre különben nem vagyok különösebben büszke. Viszont a múltkor hallottam egyet, amelynek a két első sora azóta sem megy ki a fejemből. Valahogy fgy hangzik:

„Citromízű banán nincs a banánfán..."

Egy kövér Beatles-frizurás rekedt hangú énekes üvöltötte ezt a bölcsességet. Nem értettem. Tudniillik, hogy miért üvöltík, mert mély megdönthetetlen igazságról szólt a „nóta“. Kétségtelen, hogy citromlzű banán nincs a banánfán, de még a banánárus bódéjában sincs. Tudom, mert szeretem a banánt és eszek is, ha tehetem, ha van rá pénzem ... Viszont az Igazság akkor Is Igazsúg, ha csendesen mondják, sőt akkor ts, ha csak amúgy elsuttegják. Illetve talán még akkor Is, ha ki se mondják. Miért kell hát mégis olüvölteni az ilyen banális, akarom mondani banános marhaságokat?

Rendben van: üvöltsék! Ez most a divat, a sikk, a korszellem hozta magával. De miért csak a banánnal gyűlt meg a bajuk a hosszú hajú üvöltözőknek? Hiszen vannak még ehhez hasonló cáfolhatatlan igazságok. Szives utólagos engedelmükkel közlök velük néhányat. Ha kedvük van, ezekkel Is klbővíthetlk repertoárjukat és lyukat üvölthetnek a világba. íme:

1. Sárgarépa izfi ssilva

Nincs a kökényfán stb.

2. Varrógépből nehéz lekvárt csinálni stb.

3. Dinnyeízű papagáj,

nincsen benne libamáj stb. stb.

4. „Jaj de csúszik ez a banánhéj“ stb. stb.

Ennyi talán elég Is. Igaz a negyedik példám mintha nem lenne túl eredeti s mintha nem Is én találtam volna ki. Ennek ellenére ez is felrobbanthatatlan Igazságot rejt magában. Különben a négy ötletért járó ttszteletdíjról ezennel ünnepélyesen lemondok.

A dán dog

Szégyen Ide, szégyen oda, rosszul ismerem a kutyák fajtáit. Elmehetnék leckét venni a jó öreg Svejktől, ha élne. Sajnos már csak Hašek úr könyveiben él, azokban pedig a legtöbb kutya egyformára van rajzolva.

így azután alig tudom megkülönböztetni a tacskót a pulitól, a kuvaszt a komondortól, a farkaskutyát a farkastól. Egyedül a véreb és a veréb, valamint az agár és az egér között tudok határozottan különbséget tenni...

Tegnap délelőtt füttyös hangulatban ballagtam a szerkesztőség felé. Szeretek fütyörészni, ha süt a nap, ha nem fúj a szél, s ha áttetsző ruhájukban vagy feszes halásznadrágjukban tavaszi hangulatba borítják városunkat a nők. De minden ok nélkül is fütyörészek, ha éppen nem fáj sem a fejem, sem a torkom, sem az elmaradt prémium.

Nos ahogy Így füttyögetve (alighanem a Tavaszi szél vizet áraszt-ot fújtam), megyek az ősszecsücsörített szájam után, egyszerre csak keményen, parancsolón, rendreutasító dörgő hangon hátra szól valaki:

— HUMBUMBUMÜI

Ezt mondta körülbelül. Csupa nagybetűvel. S rettenetes torokhangon, mint valami török rádióbemondó. Mondanom sem kell, hogy a fütyörészést rögtön abbahagytam, s kissé ijedten fordultam a hang gazdája feló.

— Bumbuml — Ismételte kurtábban, de még erélyesebben.

Egyébként rám se nézett.

Ment egyenesen és hatalmasan. A járókelők rémülten tértek ki előle. Ha valaki mégis késve lépett le a járdáról, már harsant Is e .,Bum“l

Máskülönben szájkosarat viselt, s pórázon vezetett egy bájos hölgyet, akin széles karimájú kalap és miniatűr szoknya volt. Az emberek szent borzalommal nézték a hatalmas állatot. Ha csíkos lett volna, s ha valaki azt állítja, hogy tigris, szó nélkül elhiszem neki.

Ezzel szemben egy Jóvágású bajszos fiatalember közölte az utca ámuló közönségével, hogy dán dog az Illető.

De miután e sorok íróját annyira megrémítette dán nyelvű vakkantásaival, hogy fütyülni Is elfelejtett ezért mától kezdve csupán dán dögnek fogja őt titulálni.

ZS. NAGY LAJOS