A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-24 / 21. szám

gát, s fáradt fejét a párnára hajt­va a holdra csaholó kutyákat hall­gatja, míg el nem alszik. Másnap reggel a harang csen­­dítésére ébred, de nem siet, hisz az csak a templomjárókat szólít­ja. Reggelizős után komótosan sé­tálva felmegy azért a templom­dombra, körüljárja a XIV. század­ban épített templomot, melyet utoljára 1887-ben javítottak, s amíg benn zeng az egyházi ének, megnézi a hősök emlékművét, melyet „Az első és második világ­háborúban eltűnt kísgyarmati ka­tonák, valamint a polgári áldoza­tok emlékére*4 állított a kegyelet. Olvasgatja a neveket. Később szá­molgatja őket. 1914-től 1918-ig 22 személy, 1941-től 1945-ig több mint kétszerese; 57 személy, ön­kéntelen megállapítás adódik eb­ből: komoly véradót fizetett ez a falu is. Maga mögött hagyja a komor gondolatokat, amikor tekintetét a Garam völgye irányába emeli. Jól is teszil Onnan az oroszkai cu­korgyár kéménye magaslik szeme elé. Akárcsak egy figyelmeztető ujj. Talán éppen azt jelenti, hogy más már az élet. Nem csodálkozik senki sem, hogy a vendég csak kívülről szemléli a templomot, s tekintete a tájon kalandozik. Megszokták a falubeliek az olyan embereket, akik szakítottak az ősi hagyomá­nyokkal, s ismerve saját templom­­bejárásuk mivoltát, őszinte vallo­mással mondják a más tájról jött­­nek: „Legyen neked a te hited szerint 1“ Figyelő szemmel járja a falut a látogató. Villanásnyi Idő alatt rög­zíti a látottakat; gyakran emel szeme elé fényképezőgépet. Van azonban olyan dolog is, amiről csak hall. Megmutatják a hegyet, ahonnan „böjti nótákat” kiáltoz­tak be a faluba valamikor a le­gények, egy-két dallamos részt még el Is dúdolnak neki, de In­kább a mai élet problémáiról be­szélnek a falubeliek. Kerül-fordul a látogató, s ahogy múlik az idő, mindinkább meg­szokják őt a faluban. Benéz az egyik házba s látja, hogy az új­­módl üveges előszobában szétsze­relt motorkerékpár fölött bajló­dik egy fiatalember, míg a szobá­ban szövőszéknél ül egy asszony, már felvetette a szátvára a fona­lat. Benéz a másik házba, ott a férfiember fllkast fon, az asszony pedig villanyvasalóval szorgosko­dik a fehérnemű között. Nem csodálkozik a nagymamán, amiért tizenhárom esztendős uno­káját szinte unszolja, hogy mu­tassa az alakját, báját, hisz régi tapasztalat: könnyen kimarad a „sorból** a lány, ha nem veszik idejében észre a férfiak. Ha kí­váncsi a látogató, hát a nagyma­ma csak odaszól a kislánynak: „Ennek is meg kell lenni egy­szeri*4 Aztán felllbbentl a kurta­szoknyát, mutogatja szabását, var­rását. Majd elégedetten megálla­pítja: „Ilyen ez a szoknya, no meg a lánykának sincs mit szé­gyellni, szép a lába, szép a teste.'* Nagyanyőnak feltétlenül igaza van. A maga módján, persze. Nem tehet arról, hogy a látogatónak más a felfogása. Érti, vagy nem érti, mindegy. Utóvégre arról van szó, hogy lefényképezik az uno­káját. És az nem Is olyan rossz dolog, legalább meglátja ország­világ, hogy csinos az ő unokája. Nem kell azért Kisgyarmat fa­luképébe beleképzelni a múlt szá­zad és az azt megelőző Idők min­den „érdekességét”. A látogató könnyen megállapíthatja, hogy itt Is a cselekvésnek, az építésnek, az újnak a lázában élnek az em­berek. Szinte egyszuszra mondja mind, akikkel csak beszél, hogy mit kell csinálniuk és miként, hogy könnyebb legyen a munka s emberibb az élet. Ezer ága-boga fut és kavarog itt százféle terv nek. Óriási nagy tojás ez a falu, melyben már ugyancsak él az élet madara ős kopogtatja a tojás hé ját. S ennek a madárnak hama rosan ki kell kelnie, annyi az em­bert szándék és cselekvés, ami melengeti. Ha a faluba érkező nemcsak ezt látta meg, hanem azt a sok furcsaságot is, amit felsorolt, csak azért tette, hogy felfigyeltes­sen. Talán észreveszik: nem kell mesterségesen élesztgetni a ro­mantikát, van ahol még hamisí­tatlanul megtalálható. HAJDÚ ANDRÁS Tóthpál Gyula felvételei Mi az igazság a hajátültetésről? Vajon minden bajon tud-e segíteni az orvos? A legtöbben a kopaszság gyógyíthatóságában kételkednek. Pedig földünkön csaknem minden második férfinak súlyos gondokat okos a korai kopaszodás. A nők közül is sokkal többen szenvednek hajuk ritkulása miatt, mint általában hinnék. A Geufben székelő Egészségügyi Világszervezet az utóbbi években bekil vetkezett erőszakos halálesetek statisztikája alapján megállapította, hogy többen lettek öngyilkosok a kopaszság, mint a vakság miatt! Hogy a ko­paszság lazán nem ok az öngyilkosságra? Kétségtelen; a szűkszavú statisz­tikák erről nem beszélnek, de nyilván túlórzékeny, neurotikus, öngyilkosság­ra hajlamos személyekről volt sió. Mindamellett érthető, hogy a férfiak egyre nagyobb Jelentőséget tulajdonítanak hajzatuknak a mai világban, amelyben az esztétikus külsőt már-már minden egyéb tulajdonságnál többre hensttllk. A Jó mogjolenés, mint az álláshirdetések Is bizonyítják, a karrier nélkülözhetetlen tényezője lett; egyre inkább a fiataloké, vagy legalábbis a fiatalos külsejüeké a világ, a jó állás, az előmenetel, A kopaszság gyógyítását eddig méltán övezte bizalmatlanság — a külön­féle sokat hirdetett csodaszerek általában mit sem segítettek. A radikális megoldás az utóbbi évek újdonsága, amelyet többnyire még bizalmatlanul, vonakodva fogadnak,, de máris feltűnően jó eredményeket hozott, » ezért egyre inkább elterjed; ez a megoldás a hajátiiltetós. Ez nem kuruzslán, hanem igen komoly sebészeti eljárás. Néhány év óta már Olaszországban is végeznek hajátültetést; a milánói dr. Vittorio Baraidi munkacsoportja a Szent Rita Kórházban foglalkozik ezzel a módszerrel. Kérdezzük meg dr. Baraidit, mit mondhat a bajátültetésről. — A hajátültetés, helyesebben a hajas bőr átültetése a New Vork-i Orvos­tudományi Egyetemen 1955-ben dr. Norman Orentreich által tudományosan bizonyított elv alapján folyik. Dr. Orentreich mogállapítota, ha bőrszigetecs­kéket Ültetünk át kopasz fejbőrre olyan részekről, ahol még sok eleven haj­hagyma van, az átültetet baj rendesen növekszik], megőrizve ugyanazt a színt, élettartamot, és erősséget, mint az eredeti helyen. — Hogyan történik a műtét? — A sebész, miután megállapodott a pácienssel, hogy milyen legyen hom­lokának magassága, felrajzolja a homlokvonalt, amely fölött az átültetést végrehajtja. Ezután előkészíti a fejbőrnek azt a részét, ahonnét az átülte­tés történik: lenyírja a hajt a kiválasztott ponton, a tarkő táján vagy ol­dalt, hogy szabadon dolgozhasson a késsel. Aztán előkészíti a helyet az át­ültetés vizáméra: négy milliméter átmérőjű köröcskőket vág ki a bőrből a homlokvonal mentén és szükség szerint feljebb még egy vagy több vonal­ban; a köröcskék egymástól fél centiméterre vannak. Ezután ugyanazzal a műszerről 4 milliméter átmérőjű szigetecskéket vág ki a hajas fejbőrből. A visszamaradó kis sebhelyek pont formájúra hegednek és idővel eltűnnek. A szigetecskéket a sebész helyükre ülteti a homlok felett. Az egész átültetést nem lehet egy alkalommal végrehajtani, hanem a ko­paszság fajtájától függően 2—5 alkalommal. Az átültetéshez mindenesetre szükséges, hogy a páciens hajzatának' legalább 50 százaléka még meglegyen. A kötést 24 óra után levesszük, a páciensről. Hat nap után maguktól le hullanak. Két-három hónap múltán az átültetett hajhagymából rendesen nö­vekvő új hajszálak nőnek. A kezelés megkezdésétől számított hat hótaai után a korábban kopasz helyen életerős, tartós hajzat lesz. Semmiféle húg nem ismerhető fel som azon a részen, ahová az átültetés történt és ahol a< új hajzat nőtt, sem pedig ott, ahonnan a hajas szigetecskéket kivágtuk, hi­szen a pontszerű kis hegeket a környező hajzat teljesen eltakarja. — Lehetséges-e hajátültetés máj személytől, avagy hajas bőr átültetése más testrészről? ' — Nem, legalábbis egyelőre nem. Más személy fejbőrét a szervezet kilvatné A test Különböző részein pedig a szőrzet nem olyan, mint a ha), tehát nem alkalmas arra, hogy s legfeltűnőbb helyre, az ember fejére kerüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom