A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-24 / 21. szám
N e v e t »ün k\ A delfinekről tudjuk, hogy a fogascetek alrendjének egyik családját alkotják, s így hal formájú tengert emlősöknek minősülnek. Az évmilliók során elülső végtagjaik fokozatosan átalakultak úszókká, míg a hátulsók szőrén szálán eltűntek. A delfinek valamennyi tengerben megtalálhatók, és mert rendkívül tár saságkedvelő lények, többnyire csoportosan. Vldfim alaptermészetük meglepő falánksággal párosul, ezért aztán messzi ívben elkerülik őket a közismerten zárkózott tengeri halak. Az emberrel szívesen és gyorsan barátkozik, bár az gyakran visszaél a jóindulatával, mert a delfin húsa ehető és a bőre Is felhasználható. Ez a két ok bőven elegendő ahhoz, hogy szenvedélyesen vadásszon rá, puskával, szigonnyal, vagy ami éppen kézre jön. Erre még azt mondhatnánk, persze meglehetős adag jó Indulattal, hogy jut is, marad Is. Újabban azonban, éppen a delfinek kivételes Intelligenciájára felfigyelve, néhány amerikai kutató rájött, hogy ezek a rokonszenves állatok alkalmasint felhasználhatók a tengert hadviselésben. Ez úgy történne, hogy a megfelelően kiképzett delfinek testére nagyhatású robbanószerkezetet erősítenének, amelyekkel azután, a japán kamlkázék módszerét követve, felrobbantanák az ellenséges hadihajót, és természetesen önmagukat. Miután olyan kísérletek is folynak, .hogy megtanítsák beszélni a delfineket, könnyen elképzelhető, hogy az első embert nyelven megszólaló delfin az aláb bi kérdéssel kezdi majd a beszélgetést: — Hát érdemes szeretni az embereket?! No, de hagyjuk a borongást, nézegessük tn kább ezeket a szívderítő képeket, amelyek a Martneland-l (USA, Kalifornia állam) Delfin Cirkusz attrakciói közül mutatnak be néhányat. (Foto Camera Press) Sztriptíz-bárban Mikus Sándor rajzai A számkivetett — Gyermekkorunktól ismerem, szivecském. Már akkor ts voltak neki lelkiismereti aggályai..,
