A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
20 ^ Ji/íé&réte vákla Kommunista Pártja kilépett az Illegalitásból. Szeptember 9-tól megjelent központi lapja, a Pravda Is. A felkelők két hónapon át kemény harcot vívtak. A küzdelemben csaknem harminc nemzet fiai vettek részt: többek között csehek, oroszok, ukránok, magyarok, franciák, németek, osztrákok, jugoszlávok, lengyelek, románok, bolgárok, angolok, amerikaiak. A német hadvezetősóg meglehetősen hamar felmérte a felkelés arányait és veszélyességét, és nagy reguláris erőket vetett be ellene. Ezért Fierllnger, Csehszlovákia moszkvai nagykövete a szovjet kormányhoz fordult katonai segítségért. A szovjet hadvezetőség azzal válaszolt, hogy támadó hadműveletet rendelt el az 1. és a 4. Ukrán Front összeszögellésénél. A támadásban a 38. hadseregé és az 1. gárdahadseregé volt a döntő szerep. A 38. hadsereg kötelékében harcolt az 1. csehszlovák hadtest, Svoboda tábornok parancsnoksága alatt. A hadműveleti terv szerint Krosno körzetéből a Dukla-hágón át Eperjes irányéban kellett előnyomulniuk és Eperjes körzetébe érve egyesülniük a szlovákiai felkelőkkel. Emellett a Szovjetunió fegyverrel, lőszerrel és élelmiszerrel segítette a felkelőket. 1944 szeptember-október folyamán 45,5 tonna szállítmányt Juttatott el Szlovákiába. Ugyanakkor több partizánosztag Is behatolt légi úton és a Kárpátokon ét. Felkészítették és útnak indították a Szovjetunióból a 2. csehszlovák ejtőernyős brigádot, amely szeptember végén bocsátkozott harcba a németekkel. A kelet-kárpáti hadművelet szeptember 8-án hajnalban indult meg. A szovjet és a csehszlovák csapatok a hegyes, nehezen Járható terepen erős védelmi berendezésekbe és heves ellenállásba ütköztek, s Így csak lassan haladhattak előre. A német hadvezetősóg átlátta, hogy a Kárpátok gyűrűjének áttörése Duklánál veszélybe sodorja a Szlovákiában és Erdélyben védekező egész haderejét, ezért más frontszakaszok kárára Is nagy erőket gyűjtött Itt össze. A szovjet és a csehszlovák csapatok október 6-án súlyos harcban, Jelentős' veszteségeket szenvedve elfoglalták a Dukla-hágót, és Csehszlovákia területére léptek. Ludvlk Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök Így számol be első benyomásairól Buzuluktól Prágáig című háborús naplójában: „Milyen érzései vannak, tábornok elvtárs?“ — rohan meg a kérdéssel Slpov elvtárs, a Krasznaja Zvezda állandó tudósítója. Válaszoltam neki, de egyik szovjet újságban sem találkoztam azután a válaszommal. A magyarázat tizenöt év múlva jött meg. A. Slpov ezredes 1959-ben levelet küldött Csehszlovákiába: „Október 8-ának hajnalán az a szerencse ért, hogy ott állhattam csehszlovák barátaimmal az újra felállított határoszlopnál, az önök köztársaságának címerével, alatta ezek a szavak: Köszönet nektek, vöröskatonák, testvérelnkl Csehszlovákia üdvözli felszabadítóit és köszönetét mond nekik! Ugyanaz nap Interjút adott nekem Ludvlk Svoboda tábornok. A szöveget orosz fordításban távírón továbbítottuk a Krasznaja Zvezdának, a cseh szövegű eredetit pedig átadtam egy Moszkvába Induló hadirepülőnek. De szörnyű balszerencsém volt. Egy nap múlva táviratot kaptam s ebben közölték, hogy az interjút nem továbbították, mert megszakadt az összeköttetés. De ez még nem volt minden. Mint később kiderült, annak a repülőgépnek, amely a beszélgetés eredeti szövegét vitte, kényszerleszállást kellett végrehajtania. Az Interjú nagy késéssel érkezett Moszkvába s ezért már nem Is Jelent meg az újságokban. Elraktam más, abból az Időből való levelezéssel együtt, s ott maradt a mai napig. Most, amikor újra átnéztem lratgyüjteményemet, feltűnt ez a dokumentum s gondoltam magamban: hátha érdekelni fogja a csehszlovák elvtársakat...“ S a levélhez csatolva megjött Slpov elvtárs kérdésére adott válaszom: „Nehéz megtalálni a szavakat annak kifejezésére, hogy ml Játszódik ma le bennem. Mindenekelőtt a kifejezhetetlen öröm. Hiszen megértük a napot, ami után öt évig vágyakoztunk, amiért fáradhatatlanul dolgoztunk és harcoltunk és amit egész Idő alatt állandóan szlnezgettünk képzeletünkben. De semmiféle fantázia nem tudta lefesteni ezt a napot olyan szépnek, mint amilyen a mai valóság... Határtalanul boldogok vagyunk, hogy nem néztük tétlenül, amíg mások felszabadítanak minket, hanem magunk Is kivettük a részünket! Most, amikor lehetőségünk nyílt, hogy kiharcoljuk a haza vezető utat, teljesebb mértékben fogjuk Ízlelni a szabadság ajándékát... A másik érzés, ami mlndanynytunkat elfog, a hála. A hála mindazért, amit értünk legnagyobb és legerősebb szövetségesünk, a Szovjetunió tett. A hazai földön megtett első lépések után, a haza levegőjének első kortyai után, az első csókok után, melyekkel katonáink egyesítették a hazai földet, önkéntelenül visszatekintettek valamennyien, oda, a testvéri ország felé, ahonnan hosszú, nehéz, de végül győzelmes utunkra Indultunk. S én, mint parancsnokuk, szeretném kifejezni, mit éreztek, mit akartak ezzel mondani. TÁVOZUNK, DE NEM BÜCSOZUNK ÖRÖKRE. Ez a határ, melyet közös harcban megtisztítottunk az ellenségtől, melyet a szovjet és a csehszlovák nép legjobb fialnak közösen kiontott vére öntözött, nem választ el, hanem örökre összeköt minket I Biztosítom önöket, hogy barátságunk a Szovjetunió népeivel örökké élni fog. !gy éreznek és Így gondolkodnak a hadtest katonái valamennyien." Két és fél hónapig tombolt a Keleti-Kárpátokban a heves küzdelem. A szovjet és a csehszlovák csapatok ez Idő alatt csupán 50 kilométert tudtak előre nyomulni, minden megtett kilométer hatalmas erőfeszítést, tömérdek áldozatot követelt. Végül is nem sikerült egyesülniük a felkelőkkel. A kudarc a hegyi terepen vívott 1045. május 9 — Prága népe boldogan fogadja felszabadítóit A vörös hadsereg nyugati előretörése folytán Csehszlovákia területe egyre nagyobb Jelentőségre tett szert a hitlerista hadvezetés szempontjából. A németek ezért elhatározták, hogy megszállják Szlovákiát Is. 1944. augusztus 23-án Tlso — német sugalmazásra — azzal a kéréssel fordult Hitlerhez, hogy segítsen neki „helyreállítani az országban a rendet és a nyugalmat“. A németek még aznap csapatokat vontak össze Szlovákia határain, majd augusztus 29-én átlépték a határt. A szlovák nép türelme elfogyott. Augusztus 25—28 folyamán a felkelők több várost elfoglaltak. Augusztus 29-én Zsolna környékén megkezdődött a harc a partizánok és a német csapatok között. Augusztus 30-ra virradó éjszaka a partizánok elfoglalták Besztercebányát, amely a felkelés központja, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának székhelye lett. Közép- és Eszak-Szlováklában a szlovák helyőrségek többsége csatlakozott a felkeléshez. Sok ezer katona és tiszt állt át a felkelők oldalára. 1944. szeptember 1-én a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatban mondta ki, hogy a cseh és a szlovák népnek egységes államot — új Csehszlovák Köztársaságot — kell alkotnia. A partizánok által ellenőrzött területeken Szlo-A Uuklal emlékmű
