A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-10 / 19. szám
harc roppant nehézségeivel, az erők korlátozottságával és a felkészülés elégtelenségével magyarázható. Bár a szovjet csapatok nem tudták minden feladatukat teljesíteni, Igen nagy volt a duklat hadművelet jelentősége. A Kelet-Kárpátokon áthatoló szovjet csapatok megfosztották az ellenséget attól a természetes védővonaltól, amely kelet felől fedezte Szlovákiában harcoló csapataikat. A megszállók október második felében nagy erőket vontak össze a felkelők ellen. Október 28-án elfoglalták a felkelés központját, Besztercebányát. A partizánmozgalom vezérkara megszervezte a partizánok visszonulását a hegyekbe. A felkelés a szlovák nemzet felszabadító mozgalom csúcspontját s egyben a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom kezdetét Jelentette. Megszilárdult a csehszlovák—szovjet barátság és a fasizmus ellen küzdő különböző nemzetiségű népek barátsága. A szlovák népi felkelés jelentékeny német erőket kötött le és nagy lendületet adott a csehországi és morvaországí ellenállási mozgalom fejlődésének. 1945. január 12-én a Baltikumtól a Kárpátokig terjedő 12 000 km hoszúságú arcvonalon általános támadásra indul a vörös hadsereg. A Konyev parancsnoksága alatt álló 1. Ukrán Front kezdi meg a támadást a Visztula alsó folyása mentén, a baranowi hídfőből, a támadás Iránya: Krakkó, Breslau, a felső-sziléziai Iparvidék. A 14 lövészhadosztályból és 2 páncélos hadtestből álló szovjet haderő már az első napon áttöri a 4. német páncélos hadsereg vonalait. Január 13-án rohamra Indulnak Csernyakovszklj csapatai Kelet- Poroszországban, majd két nappal később, január 15-én Varsó és Narew térségében Is megkezdődik a támadás. Az offenzlva célja: erős csapással előretörés középen Berlin felé, mialatt a szárnyakon, Kelet-Poroszországban és a front déli szakaszán, a Kárpátokra támaszkodva, Krakkó—Klelce térségében a 2. Bjelorusz és az 1. Ukrán Front támadása köti le az ellenséget. E nagy támadásba fontos láncszemként illeszkednek a 2. és a 4. Ukrán Front csehszlovákiai hadműveletei. A megelőző kelet-kárpáti hadművelet során a szovjet csapatok már felszabadították Kelet-Szlovákiát és Közép-Szlovákia jelentős részét. Február végére elérik a Moravská Ostravához és Bratlslavához vezető közeli felvonulási utakat. 1945. február 23-án a megalakulásának 27. évfordulóját ünneplő vörös hadsereg büszkén tekinthet visza 40 napos téli hadjáratának, az 1945 január—februári offenzlvának hatalmas eredményeire: 1200 kilométeres arcvonalon megtörte a Wehrmacht védelmét — a Kárpátoktól a Balti-tengerig. A front mélységében minden várakozást meghaladott: Kelet-Poroszországból a Visztula alsó folyásáig 270 kilométert, a Varsótól délre alkotott hídfőállástól az Odera alsó folyásáig 570 kilométert, a sandomierzi hídfőállástól Német-Szilézia belsejéig 180 kilométert nyomultak előre a szovjet csapatok. Március és április folyamán két, egymással szoros kapcsolatban álló hadműveletet hajtanak végre Csehszlovákia területén a szovjet csapatok, az egyiket Moravská Ostrava, a másikat Bratislava és onnan Brno irányában. Április 4-én — az utolsó nyugat-magyarországi városokkal egyidőben — felszabadul Bratislava, majd 28-án Brno. A szovjet csapatok május elejére felszabadítják egész Szlovákiát és kiűzik az ellenséget Morvaországból. Április 13-án pedig, hatnapos utcai harc után felszabadítják Bécset is. Május 2-án a berlini német csapatok feltétel nélkül leteszik a fegyvert az 1. Bjelorusz és pz 1. Ukrán Front csapatai előtt. A német csapatok a Csehszlovákiában operáló 2. és 4. Ukrán Front támadásai elől Csehországba húzódnak vissza. Május 5-én Prágában kitör a felkelés. Négy napra rá, május 9-én Ribalkov marsall első páncélosai megérkeznek Prágába. Vége a háborúnak, Prága szabad! CSTK felvételei 1945. május 17 — a Szovjetunióban alakult 1. csehszlovák hadtest páncélosai Prága utcáin
