A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-26 / 17. szám

// // gyuru­a hatalom és szerelem jelképe A gyűrű eredete a ködös őskorba nyúlik vissza. Az emberek titkos, Ismeretlen erőket tu­lajdonítottak neki és hittek abban, hogy sze­rencsét, vagy bajt hozhat viselőjére. A gyűrű kórformája a régi Rómában az örökkévalóság, végtelenség szimbóluma volt. Az első jeggyürűk vasból készültek. Hittek ab­ban, hogy nemcsak az ajándékozottnak, de az ajándékozónak ts az örök szerelmet és hűséget biztosítja. A nők Igényelnek növekedésével a vasgyü­­rűket kezdte felváltani a nemes fémből készült karika, amelybe a jegyesek nevét vagy mo­nogramját belevésték. A 15. és 17. században divatba jött az egy­szerű sima jeggyürü mellett még egy külön „szerencsegyürű" ts, valamilyen drágakövei díszítve, amelynek varázserőt tulajdonítottak és asszerlnt választották meg, ki milyen hó­napban, melyik állatövben született és az asztrológusok szerint melyik volt a szerencse­köve. Tavaszi szövetkompié Könnyű szövetből készült kisma­ma-ruha a tavaszba! A mini megnyúlt a térdig. Az Idei nyá­ron azonban még aok minit, „azuperml­­nit", térdig é* térden alul érő, sőt a védll közepét verdeső ruhával fogunk találkoz­ni. Ahány párizsi divatház, annyi szoknya­hosszúság. Idán minden hossz divatos. lö­vőre már Inkább várható az egyöntetű hossz kialakulása. Addig azonban höl­gyeim szabad a választás. A kövek azonban más szempontból Is szere­pet látszottak. Szerelmet, jóságot, egészséget, sikert stb. jelentettek színük szerint. A gyűrűket nem viselték mindig a gyűrűs üljön. Helyét gyakran viselője neve vagy fog­lalkozása határozta meg. A rómaiaknál a kato­nák a hüvelykujjukon viselték a gyűrűt, a ke­reskedők a mutatóujjukon, nemesek és előke­lők a középsöujjon, a házasok a negyedik tvagyis gyűrűs) u/jon, és a szerelmesek a kts­­ujjon. A jegygyűrű azért kapott helyet a negyedik ujjon, mert azt állították, hogy a negyedik ujj Ideget egyenesen a szívig futnak. Egyes orszá­gokban a jegygyűrűt a balkézen viselik, há­zasságkötés után aztán áthelyezik a jobbkéz gyűrűsujjára. Más országokban éppen megfor­dított szokás dívik. A hatalmas királyi és főpapi gyűrűk, a vé­sett pecsétgyűrűk mind gazdájuk hatalmát jel­képezték. Ma a gyűrűhöz nem fűződnek ba­bonás hiedelmek, hatalmat és szerelmet sem kell hogy jelentsen, egyszerű használati dísz­tárgy, legfeljebb arra lehet belőle következtet­ni, milyen a gazdája anyagi helyzete. Izét 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom