A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-26 / 17. szám

Az ünnepi akadémiát Gacsö István járást tit kár nyitotta meg Szalatnai Rezső, író A Hét társadalomnolitikai melléklete 17 9 Felelős szerkesztő. M let Jőzsel Kulturális napok Lenin neve és emléke fémjelezte az 1970. április 10-én és 11-én megtartott rimaszomba­ti kulturális napokat. A Csemadok járási bi­zottságának népművelési szakbizottsága is­mét dicséretes szervező munkát végzett. íme, röviden a két nap krónikája: Pénteken dél­után a Művelődési Otthon nagytermében Szo­­kolay Imre kultúrtárs üdvözölte a lelkes kö­zönséget, a neves külföldi éš hazai .előadó­kat. Ferencz Dezső tanfelügyelő, a Csemadok járási elnöke emlékezett meg Vlagyimii Ujics Lenin születésének 100., valamint Csehszlová­kia felszabadulásának 25. évfordulójáról. Dr. Czine Mihály budapesti egyetemi tanár beszé­dében rámutatott arra, hogy a magyar iroda­lom nagyai — Tompa Mihály, Ady Endre, Mó­ricz Zsigmond, József Attila — s a csehszlová­kiai magyar irók — Fábry Zoltán, Győry De­zső — valamennyien felismerték a Duna-me­­dence nemzeteinek közös sarsát, és mindig a megértés szellemében szóltak a néphez. A Sar­lósokra való visszaemlékezésében elmondta, hogy „érdek nélküli érdeklődés“ hozta létre mozgalmukat. Megjelenésük egy hosszú időn át gyűrűző és hullámzó folyamat kicsúcsoso­­dása volt. Nem gazdasági érdekek, hanem a haladó gondolkodású csehszlovákiai magyar­ság sorsa felett érzett aggodalom kovácsolta okét egybe. Leninre emlékezve, így fejezte be lebilin­cselő előadását: „Csak szabad lelkű egyé nekből álló társadalom tudja megvalósítani a kommunizmust. Ugyancsak nagy érdeklődés közepette kezd te meg beszámolóját dr. janics Kálmán is, aki, mint mindig, most is pontos számadatokat gyűjtött össze a romániai, a jugoszláviai, a kárpát-ukrajnai magyarok helyzetéről. Elemezte Lenin és Sztálin nemzetiségi po­litikáját, majd ebből kiindulva leszögezte, hogy mind a mai napig' hiányzik a kisebbsé­gekről szóló marxista alapon niegírt tudomá­nyos munka. Csak hézagos és többnyire fél­igazságot tartalmazó cikkek és tanulmányok jelennek meg, amelyek sokszor többet árta nak, mint használnak. Nagyon érdekes adatokat sorolt fel az ed dígi népszámlálásokról is; Kiemelte, hogy az ismertetett különbségek nem a hamisítások és torzítások eredményei — mert ezt egy állam sem merné már megtenni —, hanem inkább félelemből, opportunizmusból, öntudathiánybói, karrierizmusból vagy egyszerűen közömbös ge rinctelenségből adódtak. Mács József író szintén Gömör szülötte, és szívén viseli ennek a dimbes-dombos tájnak minden örömét és bánatát. Beszédét alapos megfontoltság, higgadtság és józanság jellemezte. Elmondotta, hogy bár hazánk 25 éve szabad, az itt élő magyarság szellemi szabadsága mégis csak 20 éves múlt­ra tekinthet vissza. A magyar iskolaügy, a magyar színjátszás, a magyar uyelvű sajtó, a rádió, a Csemadok tevékenysége mind-mind húsz éves. Szinte a semmiből indultunk — és ma már nem kell szégyenkeznünk eredmé­nyeink miatt. Irodalmunk is egyre erőtelje­sebben utat tör magának a határokon túl­ra is. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta ajt a bejelentést, hogy rövidesen megindul a Cseh szlovák Televízió magyar nyelvű adása, heti másfél ói ás műsorral. A „Fáklya“ irodalmi színpad szereplőinek színvonalas közreműködése nagy mértékben emelte az első nap amúgy is gazdag műsorá­nak színvonalát az ünnepélyességét. A dicsé rét ezért Veres János költőt és dr. Danis Ta inásnét illeti. A vitában több értékes hozzászólás hang zott el (Bódi Bertalan, Gacsó István és má sok). Szombaton a szakkörök külön-külön. tartót ták meg összejövetelüket. Így a népművelési szakkörben dr. Szemere Gyula budapesti egye temi tanár tartott pedagógiai és nyelvészeti előadást. A jelenlévő érdeklődők, főképp a pe­dagógusok, nagy figyelgmmel hallgatták és jegyezték tanácsait, gyakorlati tapasztalatéit. A mondatelemzésré kiválasztott példamonda' tai is egytől egyig arról tanúskodtak, hogy nagyszerű pedagógus és tankönyvíró állt az irodalmi szakkör előtt. A honismereti és néprajzi szakkör tagjai előtt Pál Dénes tartott nagyon érdekes elő­adást a gyakorlati gyűjtőmunkáról. Magnetofonjának hangját mindenki feszült kíváncsisággal hallgatta. Bácskái Barna a tör­ténelmi kutatás fontosságáról beszélt. A valóság ismeretéhez hozzátartozik a múlt ismerete is. Hangsúlyozta a már rég köz­mondássá vált igazságot: „história est magist­ra vitae“ — a történelem az élet tanítómeste­re. Gömörországnak nagy történelmi múltja van. Sok tény vár itt ma is felderítésre, kiér­tékelésre. Illő, hogy mi is tegyünk ezen a te­rületen valamit! Figyelemre méltó, tartalmas előadását így fejezte be: „Csak törpe nép felejthet ős-nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket“ (idézet Ga­ray retorikájából). Dósa Géza serkei tanító községének és kör­nyékének múltját dolgozta fel erre az össze­jövetelre. Előadása arról tanúskodott, hogy nagy hozzáértéssel és szenvedéllyel búvárko dik a helytörténet titkait őrző könyvekben. A XII. századtól egészen a máig vezette el hallgatóit. Szinte életre keltek előttünk a ser­kei vár középkori urai és a falu jobbágyai, munkásai, akik mjnttía mind azt kiáltották volna felénk: „A múltat egy percre sem sza­bad elfeledni! A múlt helyes ismerete és ér­tékelése segít abban, hogy elkerüljük az újabb történelmi tragédiákat.“ A természettudományi szakkörben dr. Sze pesházy Kálmán, a budapesti Magyar 'Állami Földtani Intézet t tudományos munkatársa tar­tott vetítéssel kiegészített előadásokat. Elő­ször Gömör vármegye földtani felépítését, majd a magyarokkal rokon közép-ázsiai né­pek életét ismertette a szemtanú precíz és átélt előadásával. (Nemrég 16 napot töltött Közép-Ázsiában j. Főképp az építészet, népművészet területé­ről tudott sok érdekeset mondani. A hallgatók vele együtt szomorkodtak, - amikor arról be szélt, hogy kihalóban van a híres keleti sző­nyeg készítése, amely valamikor olyan fénye­sen virágzott, hogy bár Európába csak egy­­egy darabja került, mégis mindenki megcso­dálta. Dr. Urban Károly és dr. Samu Béla rima szombati orvosok a hipnózisról és szuggesz tióról tartottak érdekfeszítö beszámolót. Az ókori mágiától kezdve Paracelsuson keresz­tül a mai modern lelkigyógymódokig annyi izgalmas tudományos megfigyelést soroltak fel, hogy a jelenlevők egy része már attól léit, hogy hipnózisba esik. Az élénk vitát az idő rövidsége miatt Ve­res jánosné, a szakkör vezetője öt órakor fél­beszakította, és a kétnapos ünnepély résztve­vői, ' valamint a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkarának tagjai a szovjet emlékműhöz vonultak, ahol Szokolay Imre. beszéde után megkoszorúzták az emlékmű­vet.1 Este a CSMTKÉ fellépésére került sor. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A műsort Ga csó Istvánnak, a Csemadok járási titkárának beszéde vezette be. Osztatlan sikert aratott mind a három kar nagy: Ág Tibor, Janda Iván és a tévéből már jól ismert Vass Lajos. Az énekkai Rimaszombatban is méltón képviselte hazánk énekkultúráját. Magyar és külföldi klaszikusok alkotásai, népdalok vál­tották egymást a színpadon és a szívek húr­jain. A műsor záróakkordjaként itt is bekövetke­zett az, amit titokban és nágy örömmel min denki egyformán várt: a közönség együtt énekelt a karral! Ahogy most visszagondolok az elmúlt kél nap eseményeire és élményeire, úgy is mint néző, úgy is mint krónikás, bátran leírhatom: Egy színes téglát ismét sikeresen építet­tünk bele annak az épületnek a falába, amelynek csehszlovákiai magyar szellemi élet a neve. Szöveg: KOVÁCS ISTVÁN Képek: ÁDÁM ZSOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom