A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-26 / 17. szám

Könyvespolc

Ritmus és látomás

Utassy József: TSzem, lobogóm

Dürenmatt szerint egyre fogy a megírható történetek száma. Ez érthető is, hiszen az irodalom antropomorf jelenség: központi témája az ember; s még az embertől független, objektív világ is emberi tartalmakkal telítődik, „emberarccal“ néz az olvasóra az irodalomban. Ha ez a megállapítás érvényes az epikára, kétszeresen az a lírára, amely tudvalevőleg szükebb területen mozog, mint a próza: az emberi lelket, a belső világot térképezi, ábrázolja; azt a belső világot, amelynek a külső valóság csak függvénye és nem fölérendeltje. Az eddig elmondottakból logikusan következik, hogy az irodalomban, költészetben az egyetlen inovációt az ábrázolt tárgyhoz való közeledés, más szóval a megírás módja adhatja.

Általánosan elfogadott vélemény szerint a műalkotás négy síkra bontható: 1. a fonémák szintje (hangszín, jőbangzás, a hangok inkoherens tulajdonságai stb.j. 2. a ritmus szintje, 3. a képi réteg, 4. emocionális-gondolati sík. Egy-egy stílusirányzat (durván meghatározva) nem más, mint ez előbbi négy rétég, négy összetevő sajátos összeötvözése a síkok különböző < nyú felhasználásával.

Ez a négy elem különleges egyensúlyba került a fiatal Utassy József verseiben, akit a nagy feltűnést keltő Elérhetetlen föld antológia (a „kilencek“ antológiája) legtehetségesebb, legizmosabb tagjának tartanak. Tüzem, lobogóm címmel azonban már önálló kötettel is jelentkezett.

Verseinek formai lényege a következő képlet segítségével ragadható meg: RITMUS + LÁTOMÁS. Megállapításunk túlságosan általánosnak tűnhet, hiszen ez a képlet minden műalkotás két alapvető mozzanatát fejezi ki. Utassy költészetének azonban különösen erős, konstans vonása az előbbi két összetevő.

Ritmusát illetően megmarad a nemzeti versidomnál. Megmarad? Inkább úgy érezzük, visszatér hozzájuk. A szabad versek parttalan áradása után szinte jólesik fülünknek a metrikai szimmetria, a rendezettség, a hol megfeszülő, hol elernyedő ritmus hullámzása. Az ókori görög, valamint a nyugat-európai formák és a szabad vers ellen már évszázadok óta harcoló magyaros versformák újra diadalra jutottak Utassy költészetében, akinek költői gyakorlata Négyessy László híres nyilatkozatát igazolja: „A nemzeti versformák ... lényünkhöz vannak nőve s teljes kihalásuktól nem tarthatunk addig, mig nyelvünk megtartja főbb hangzati sajátságait s különösen hangsúlyozását.“ Utassy verseinek komponálásakor még ősibb forrásból is merít: kompozícióinak tiszta

szimmetriája a népdalok felépítésére emlékeztet. Illusztrációnkban a H a vershelyzetet, a költeményt kiváltó szituációt, a V magát a választ, a H által kiváltott érzelem-gondolat-emlék-vízió-komplexum hordozóját jelenti. Nézzünk először egy népköltési példát:

Tavaszi szél vizet áraszt, Virágom, virágom.

H

Minden madár társat választ, Virágom, virágom.

A H—V kapcsolat világosan kimutatható Utassy verseiben is (Ragyogásban, Koratavasz, Gúnaram, jajgass stb.j, példaként egy egyszerű, rövidke szakaszt idézünk.

S én most ébredek nV. nagyon szerethetlek, ha már a sálam is integet utánad.

) V

) H

(Fákat altat a szél)

Ritmus + látomás — így határoztuk meg Utassy verseinek lényegét. A látomás a dolgozatunk elején említett 3. rétegben, a képi közegben nyilvánul meg: Utassy esetében a RITMUS + LÁTOMÁS képlet tulajdonképpen egyenlő a HAGYOMÁNY + MODERNSÉG formulával. Lírája ősi hagyományba oltott szürrealizmus. Mondanivalóját pontos, telibe találó képei hordozzák. Utassy nem higít, elkerüli a szájba rágó magyarázkodást, közöl, de nem kommentál. Szándékainak pontos kifejezője az Irigykedő c. vers is, amely játékossága ellenére is Utassy ars poeticájának egyik lényeges vonását fejezi ki:

Egy kis tücsök tanyát ütött szobámban, s dalába búit előlem, hogy ne lássam.

Utassy is képeibe „bújik“ az olvasó elől. Képteremtő fantáziája olyan bőségesen kínálja a választást, hogy szinte nehéz példát felhozni. Leíró versei erős töltetű metafórák és megszemélyesítések sorozatára épülnek. Képeinek mechanizmusa a József Attila-i komplex képek működésére emlékeztet; újabbkori mesterének Nagy László tekinthető.

Az érzelmi-gondolati sík vizsgálata azt mutatja, hogy Utassy robbanékony, heves, intenzív, belső energiáktól feszülő egyéniség. Indulati telítettsége, ritmikájának ereje csaknem szétfeszíti a verset. Utassy azonban fegyelmezett, rendkívüli formaérzékkel megáldott költő. Verseiben a részlet sosem megy az egész rovására. Egyegy gondolatot erősen kiemel, íntenzifikál, hogy minél erősebben hasson az olvasóra. Nemcsak az érzelmekhez szól — a gondolathoz is. Gondolkodó és gondolkodtató költő, aki Monológ a pódiumon c. versében így vall: „A csodaszarvas igazságot űzöd. / Verejtékes vágtád micsoda hajsza! / Ha el nem éred, érte fogsz kimúlni, / Ha meg eléred, úgylehet, miatta.“ Utassy magatartását nagyban meghatározza édesapja halála, aki a Hadak Útjáról int felé, miután „tagjait a Don partján furulyává lőtték“. Történelem iránti fogékonyságát, közéleti érdeklődését a tény függvényének tekinthetjük. Egyéni tragédiái így nemzetivé tágulnak, a múlt emlékei — a Don-kanyar, Balatonszárszó, Dózsa — sajátosan mai értelmet nyernek. Utassy azonban nem „síró“ költő, bánatos szenvelgés és moralizálás helyett a cselekvő szándék munkál verseiben. Kemény, de megfontolt magatartása, ítélete a mához adresszált verseiben válik nyilvánvalóvá. Zúg március c. versében Petőfi ostorozó szellemét hívja segítségül:

Szedd össze csontjaid, barátom: lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?!

Szociológiai szemlélete különösen erősen nyilvánul meg A Nagy Szavak kőrútján, valamint az Itt c. versekben is. Utassy „szabálytalan forradalmár“ — ízig-vérig a mai kor gyermeke, a „szocializmus bennszülöttje“ (Görömbei András), aki nem a szocializmus ellen, hanem a szocializmusért harcol. „írni arról kell, AMI NINCS! / Mert ami nincs, vallom, LEHETNE“ — írja egyik versében. Közéleti verseit az a hiány és a szükségszerű birkózása, viaskodása teszi élvezetesen feszültté.

Hagyomány és modernség sajátos formájú összeötvözése teszi rokonszenvessé Utassy költészetét. Csiszolt formákkal, nagy kifejező erővel, gazdag érzelmi skálával rendelkező kötetének helye van minden verskedvelő könyvespolcán.

ZALABAI ZSIGMOND

Nagy József rajza

CSUDOMIR CSORBADZSIJSZKI

(bolgár író)

Hol van

az a hang?

Csudamód nekiveselkedett a tavasz! Ha fel» néz az ember, magasságos ég tárulkozik felette, végtelen is, mélységes is, tiszta, akár a leánykebel. Ha meg körültekint, élettel telik az az áldott föld, nedvtől duzzadnak a zsenge hajtások, dagadnak á rügyek a facsemetéken, az ám, úgy pattognak, durrognak majd, hogy Totka, a fiatal özvegyke, aki éppen most felkapaszkodott a kút kávájára, felsikolt, és ijedtében a kút vályújába pottyan. Most úgy tesz, mintha a ruhaszárító kötelet akarná a birsalmához kötni, közben a szeme a kerítés túlsó oldalát kémleli. Egy ördögfekete seregély próbálgatja fuvoláját Pavlevék hatalmas diófáján. Szárnyal, magasba szökik a hang, majd ellágyul, hogy elszédül tőle az ember, aztán hirtelen abbahagyja a madárka, elakad, elrévül a nap bámulatában.

Kinn az udvaron ingre vetkőzve, feltűrt ingujjakkal, hajadonfőtt, Pavli a kocsit javítgatja, és egy bükkfaágat ácsolgat. Ügy tesz, mintha a szerszámot forgatná, közben szeme valahol a magasban kutat, tekintete a kerítést is átugorja, még a biisalmafán is keresztülhatol.

— Jó napot, szomszédasszony — kiált oda egy idő múltán, és elsimítja izzadt homlokáról hullámos haját. — Csak nem birsalmát szedsz Virágvasárnapja előtt?

— Birsalmát, persze hogy birsalmát, Pavli! Akarod-e, hogy neked is szakítsak egyet?

— Hadd érjen még, érjen csakl Ha magam szakítom le, jobban esik az íze.

— Leszakítanád, csakhogy tudod-e? Nagyon harapós ám a kutyánk!

— Tegnap este óta mintha nem hallanám a csaholását. Csak nem döglött meg?

— Hogyisne! Semmi baja. Az öregek elmentek őrletni a malomba, az meg uzsgyi a kocsi után. Mái az este meg kellett volna jönniük, csakhogy nagy a torlódás a malomnál. Alighanem ma sem tudnak végezni, azt mondta Petar apó.

— Vagyis egy szál egyedül vagy otthon.

— Egyedül, mint a kisujjam. A barátnőim hívtak, tartsak velük, etessük meg a borjakat