A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-26 / 17. szám
Amikor a második világháború befejeződött, az egész világ népével együtt mi is megkönnyebbülten felsAhajtottunk, mi, as elcsigázottak, az életben maradottak. Vérgőztől volt terhes még a levegő, idegeinkben még benne vibrált a rettegés, de a tavaszt, azt a tavaszt mégis fényesnek láttuk. Ogy éreztük, hogy végre, annyi szenvedés és várakozás után keblére Ölelt a langymeleg, zflldszagé világ. Bizakodva és reménykedve tekintettünk a Jövőbe, mert aa élet egy csodálatos folytonosság, pillanatnyi megállás nélkül megy előre, egyre megy. Aztán hozzáfogtunk a romok eltakarításához, szabadulni akarván a háború borzalmas emlékeitől Megpróbáltunk talpra állni, mint a Járni tanulő gyerek. Nekifeszültttnk szllajul, hogy megtanuljuk új életünk ábécéjét, melyet a történelmi tordulúpont tárt elénk. HuszonOt év távlatából Is el kell ismernünk, hogy nehezek voltak a kezdeti hetek, hőnapok, évek. Sokszor OkOlbe szorult a kezünk, sokszor siránkoztunk tanácstalanul, mágia bíztunk, hittünk új rendünk Igazságában, s a legkisebb eredményeinknek is nagyon tudtunk őrülni. Ellenségeink semmibe veszik, lebecsmérelik a huszonOt év alatt elért eredményeinket. Előszeretettel gúnyolódnak, s ülnek halotti tort szocialista rendszerünk felett. Szemfényvesztő múdon el akarják velünk hitetni, velünk,, a szemtanúkkal, az alkotő és teremtő munkásokkal, értelmiségiekkel, hogy nem felemelkedtünk, hanem a mélybe süllyedtünk, hogy ebben az országban az égvilágon semmi sem történt, semmi, aminek Örülhetnénk és amire büszkék lehetünk. Beszélhetnek, becsmérelhetnek, a tények mást mondanak: letagadhatatlanul állnak és szaporodnak az új lakónegyedek, gyárak. Iskolák, üzemek, egészségügyi intézmények, sportlétesítmények, kultúrpaloták. Fejlődésnek Indult és virágzik a nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság, nincs már nincstelen napszámosunk, zsellérünk, megszűnt az évszázados fOldéhség. FelnOvekedett az ú| értelmiség: tanítók, tanárok, orvosok, mérnökök, tudományos dolgozúk soha nem látott seregének alkotó kedve, munkája került az ország vérkeringésébe. A volt földszagú emberek saját gépkocsijukon száguldozzák be az országot, külföldre utaznak, tengerparton nyaralnak, világot látnak. KOzben megtanulták szeretni a betűt, s megtanultak csempézett fürdőszobában tisztálkodni. Es megtanultak politizálni is, Irányítani, alakítani saját sorsukat. Társadalmunkban rangot kapott az Emberi Előtérbe került az emberről való gondoskodás. Büszkék lehetünk szociális vívmányainkra, habár még nem oldottunk meg mindent teljesen és tökéletesen. Beszélni kell rúla, tudatosítanunk kel az elért eredményeket. Bölcsődék, napközi otthonok, iskolai klubok Ezeknek az Intézményeknek az a feladatuk, hogy tehermentesítsék a dolgozó szülőket, vagyis a munkaidő alatt magukra váralják a gyerekek nevelését, tanításét, szórakoztatását, nem utolsó sorban a gyerekek étkeztetését. Különösen a napközi otthonok és az Iskolai klubok közkedveltek a gyerekek körében, mert amellett, hogy tanító irányításával, segítségével alaposan felkészülhetnek a másnapi tanításra, érdeklődésüknek megfelelő Játékot és szórakozást Is találnak. Ugyanakkor a szülők Is nyugodtan dolgozhatnak, mert tudják, hogy Jó helyen van a gyerekük. Íme néhány statisztikai adat: az ország 1650 bölcsődéjében 68 000, 8245 napközi otthonában 213 800, 340 Iskolai) klubjában 13 000 gyerekről gondoskodnak. Azonkívül a gyermekotthonokban 21000, az Ifjúsági otthonokban pedig 90 950 fiatal kap helyet. Hatalmas számok ezek, s ha utánaszámolunk, csakhamar rájövünk, hogy pénzben kifejezve milyen összeget Jelent társadalmunknak az Intézmények fenntartása, üzemeltetése. Gyerekkoromra emlékezve szinte magam előtt látom a képet, amint a határba Induló édesanya hátlkosárban, vagy batyuzó abroszban viszi magával kicsi gyerekét, aki a föld végén, tűző napon, vagy hideg szélben bömböl naphosszat, vagy míg bele nem fárad, s Játszik a kezébe nyomott cifra dobozzal, cőrnaorsóval, esetleg száraz hantokat morzsolgat, s maszatolja össze az arcát. Az otthon maradt nagyobbacska gyerek meg bozótosban, vízmosásban, szérűn, udvaron keres Játékot a cimboráival, aztán hol beverik egymás fejét, hol meg tüzet lobbantanak szérűn, lakásban, tiltott clgarettázás közben. Arra Is Jól emlékszem, hogy az évvégi Iskolai kirándulások csak a faluhoz tartozó erdőig értek, de már annak Is örültünk. Keserű emlékeim közé tartozik, hogy annak idején nem utazhattam el Pozsonyba a fiúénekkarral, mert tíz koronát kellett befizetni, s a szüleim csak úgy „potyára“ nem szórták a pénzt. Ma a tanulók — a szülők komolyabb megterhelése nélkül — kirándulhatnak az ország bármely pontjára. Azonkívül létezik manapság ifjúsági üdültetés Is. Az elmúlt Iskolai évben sí ki ránduláson 121801, az ún. természeti Iskolában 51860, vándortéborozáson 18 036, úttörőtáborban 26 029, és a szakszervezet nyári táborozásain 300 806 tanuló vett részt. Olyan lehetőségek és tények ezek, melyekről a múltban nem Is álmodhattak az Iskolásgyerekek. Kölcsönök Habár az utóbbi két évtizedben rengeteg új lakás épült, nagy a lakáshiány. Számunkra nem lehet megnyugtató az a tény, hogy ez 6