A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-19 / 16. szám
pereszlényi Irén, Nyílra Akik továbbjutottak KöbölOs Bállntné, Nagykapos tilll József. ľerbeiéď toMel yM tót-Alcímnek azt Is Írhatnám, hogy „Ipolynyék, 1970. március 29.“ Ugyanis az Idézett dátummal került megrendezésre a csehszlové klal magyar műkedvelő népdalánekesek II. országos versenyének első elődöntője Ipolynyéken, ahonnan az Ipoly ugyan távol van, de a tavaszi szél ott Is fújt, de menynyire, még hóvihart is hozott. Ilyen a szál. Az Ipoly völgyében valóban vizet árasztott. Tenger az Ipoly, mint általában minden tavaszon, csak az országút szurkos szalagja, no meg a fűzfák ágaskodó koronája látszik a hullámzó víz fölött. Szlnt8 fuldokol a völgy. Ipolyságról a tengert mellőző vagy e tengerből kiemelkedő országúton kanyarogtunk a nyéki hegyek lábához, ahol már a vizet a bor cseréli fel, mert a nyéki borhegyekre nem megy fal az Ipoly vize. Nyéken a tavaszi szél a szántóföldeket szárítja szántásra, vetésre, a szőlőket nyitásra. A jelzett napon Ipolynyéken a magyar népdalt Is belekeverte a szél a hóviharba. A Bodrogköz, Gömör, a Palócföld népdalai keveredtek egymással, találkozva, ölelkezve, mint testvérek, akik régen látták egymást. És a magyar népdalok e találkozásához méltó keretet nyújtott az ipolynyékl Kultúrpalota, mert annak nevezhető a Művelődési Ház, melyet megirigyelhetne sok kisvárosunk, ahol egytermes vagy még annak sem nevezhető „kultúrház" van. A legméltóbb keretet azonban a nyékiek vendégszeretete adta az elődöntőhöz, s ez a gyakorlati szervezőképességgel párosult, s Így a szereplők azonnal otthon érezhették magukat Ipolynyéken. Nehéz lenne eldönteni, hogy hányán és kik voltak azok, akfk megteremtették e vendégszerető légkört. Annyi btzonyos, hogy a Csemadok helyi szervezete, annak vezetősége, a helyt nemzett bizottság, a szövetkezet, az állami gazdaság, a tanítóság, és természet»sen a Műzelődésl Ház vezetői azok, akik úgy Is mint gyakorlati szervezők, úgy Is mint vendéglátók példát mutattak minden tekintetben. A szervezői-rendezői ás vendéglátói példamutatás már az elődöntő helyének, tehát a Művelődési Háznak előkészítésében Is tükröződött. A késel tavasz ellenére a körülkerített épület kis parkja fehér kővel hintett .sétautakkal és frissen festett padokkal várta a vendégeket. Arról már nem a nyékiek, Iranern az églek tehetnek, hogy nem üldögélhettünk a parkban. Annál barátságosabb volt odabent, ahol feldíszített színházterem, korszerű fény- és hangtechnika, fűtött és ragyogóan tiszta öltözék [fodrászlányokkal) várták a szereplőket. Mindez természetes lehetne, (gy kellene ennek lennie, mindenütt; de sajnos az ilyen természetes vendégfogadás ritka, mint a fehér holló. De az ds ritkaság, hogy egy napon, délután három órától este kilencig, három műsorra — az elődöntőre, a gálaestre és az ,'poly-bálra — a rendezők szenvedélyesen érdeklődő közönséget biztosítottak. Miután a televízió korában a közönségszervezés a legnagyobb gond, így külön érdeme az Ipolynyékl szervezőknek, hogy telt ház előtt mutathatták be képességeiket a járási döntőkről tovább Jutott énekesek, A tornagörgöl férfi csoport éneklő csoportok és hangszeresek. Amíg Ipolynyéken folytak a fogadás előkészületei, addig a szereplők Ipolyságon, a Csemadok székházában készültek a versenyre. A Csallóközi Dal- és Táncegyüt tes zenekara körülményes utazás után megérkezve egész napon át kísérte az énekesek próbáját, hogy a másnapi elődöntőben lehetőleg senki se okozzon csalódást. És a kettős készülődés, az Ipolysági és az Ipolynyékl, varázslatos találkozásban jutott kifejezésre másnap, amikor megérkeztek az éneklő csoportok: a tornagörgői férfiak, a n agy csalom ja 1 menyecskék, a pelsőcl leányok és az ugyancsak nagycsalomjai citerások a köcsögdudás kontrásukkal. És megérkezett a vidék. Hetvenkilenc autót számlál tam meg, s talán a hűvös tavasz miatt egyetlen motorkerékpárt
