A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-19 / 16. szám
A riagycsalom/at nöl csoport eyy része sem, vagy azok máshol parkoltak. Sajnos nem mindenki érkezett meg az elődöntőre. Elmaradtak az abaüjszinai énekes lányok, nőm érkezett meg Tornáról Kránic Katalin, Ozsgyánból Slratl Veronika. Így a kassal járást nem képviselte senki, a rimaszombatit is csak egy versenyző, Ondrejcsák János. De megérkezett a Bodrogközből Hóksz Lajosné, Köblös Bálintné és Molnór Erzsébet, a rozsnyól járásból a görgői férfiakon és a pelsőci leányokon kívül a kecsői Bárkái Mária, a losonci járásból Süli József és Barta Pálné, a nyitrai Járásból Pereszlényi Irén, és természetesen a nagykürtöst járásból a menyecskéken és a citerásokon kívül a szólisták, Rigó Sándorné, Antal Béláné és Balia Károlyné. Megérkeztek és hozták a dalokat: „Szegény vagyok, szegénynek születtem", „Bujdoslk az árva madár", „Látod édesanyám", „Aki szép lányt akar venni", „Madár, madár, kismadár", „Viszi a víz a Tiszán", „A nagy hegyen van egy kopár legelő . De mindez már a színpadon hangzott el, azután, hogy Sárközi Károly, a zenekar síposa elfújta a szignált: „Tavaszt szél vizet áraszt..És azután, hogy Ipolya színpadon. Fehér ing, mellény, brlcsesznadrág, csizma, és az ének, de itt csak egy szövegrész: „Sírhalmára rozmaringot ültettem / Este, reggel könnyeimmel öntöztem / Ráborulok, sírok rajta sokéig / Míg a fekete hant sárrá num ázik". — Itt, a szövegrészből csak érezni lehet azt a mérhetetlen fájdalmat, hogy meddig kell siratni valakit, hogy az a kemény rög sárrá ázzon a könnyektől. A dallamot hallani kell, énekelni kell, csak így érezni annak csodálatos szépségét. Nehéz Írni a műsorról. Ogy érzem, közhely minden leírt dicséret vagy elmarasztalás, ha ugyan erről szó lehetne egyáltalán. Egy a lényeg, amit már oly sokszor ’elmondtunk: a nép dalában benne van a nép egész élete, sorsa. Ha egy népet ismerni akarunk, ismerjük meg dalait. Burkai Mária, Kecsii nyék képviseletében Lekír Mihály és Korcsog László, a II. országos népdalverseny rendező szerveinek nevében pedig Kulcsár Tibor, a Csumadok Központi Bizottsága elnökségének tagja köszöntötték az első elődöntő szereplőit, a közönséget és méltatták e mozgalom Jelentőségét, hangsúlyozva, hogy a hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára rnegiilrdetett népdalverseny méltó kiegészítője mindannak az ünnepségsorozatnak, melyet ez évben rendezünk. A megnyitó beszédeket természetesen a műsor követte, amiért mindnyájan összejöttünk Ipolynyé ken. Sajnos a dalokat nem lehel leírni, sem a tapsot, amit a szereplők kaptak. Az újság nem magnószalag, hogy a tisztelt olvasó hallhatná is a dalokat. Mert mit mondhat egy leírt mondat: A tornagörgői férfiak l'élkaréjban álltak Rigó Sándorné, Bússá Az ipolynyéki országos elődöntőt, de általában a dal versenyét soha nem úgy kall nézni, mint versenyt, hanem csak ügy, mint egy alkalmat, lehetőséget a dal kifejezésére, keretét annak, azok bemutatására. Az elődöntőt Ipolynyékan Ág Tibor, a zsűri elnöke értékelte, ő hír dette ki, hogy kik azok, akik tovább jutottak a döntőbe. És miután az elődöntőkről csak hat szám juthat tovább, Így természetes dolog, hogy valakinek hetediknek Is kell lenni és tizediknek is. Ez a tény gyakran elszomorító, de nem a dalosok esetében. Aki énekelni szei'at, az a bölcsőtől a koporsóig énekel és semmiféle versenynek esetleges rosszabb helyezése nem veszi el kedvét a dalolástól. Esetleg olyan hallgat el, aki csak a versenyre készült. A nótás ember dalol haláláig. Az elődöntő után is ezt tették a szereplők és a meghívott vendég nűvészek a gálaesten, majd az Ipolybálon. De énekelt a közönség is. akárcsak a „Röpülj páva" soproni döntőjének közönsége, ahová Ipolynyék is elküldte üdvözletét, a tavaszi széllel, és a távirat odatalált Sopronba, majd az üzenet viszsza hozzánk Ipolynyékre és mindenhová, ahol nézők ültek a televíziós készülékek előtt. Nehéz volt a búcsú a nyékiektől. Az elődöntőt követő bálon még a szereplők és a rendezők egyegy pihentető táncot Jártak, arra gondolva, hogy a döntőt követő Duna-bálon, Pozsonyban lesz-e Ilyen hangulat, és gyorsan összecsomagolva utaztunk visszafelé az Ipoly-tengerből kiemelkedő út szalagján, kt keletnek, ki nyugatnak. Éppen csak megköszöntük a vendégszeretetet, az útravalónak kapott üveg borokat és gurultak alattunk az autóbusz kerekei, mi meg rázódtunk és természetesen énekeltünk: „Tavaszi szél vizet áruszt..." Majd elköszöntünk a győztesektől is, hogy a viszontlátásra április 18-án, Pozsonyban, a döntőn. ÚYURCSÖ ISTVÁN
