A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-29 / 12-13. szám

csapásokban nyilvánul meg. Ilyen volt itt Ranchiban 1957-ben, ami­kor több mint kétszáz ember esett áldozatul a vallási fanatizmusnak. 1959-ben volt az utóbbi idő legna­gyobb összecsapása a két tábor között, s több mint kétezer ember vesztette életét. A kormány, hogy megakadályozhassa ezeket az esz­telen harcokat, arra kényszerül, hogy nagyszámú rendőrt és kato­nát tartson állandó készenlétben a forrongó városokban. A hadse­reg és a rendőrség kénytelen a legszigorúbban fellépni, hogy a la­kosság felizgatott tömegeit meg­fékezhesse, és a rendet biztosít­hassa, mivel ezek a tömegek nem nagyon válogatósak és egész csa­ládokat irtanak ki. Gyilkolnak a munkahelyen, az utcán, az üze­mekben és mindenütt. Elég, ha va­laki elkiáltja: — Bhai, muszlim, bhai! Ranchiban — éppen a fejlett ipar következtében — Igen erős a munkásosztály, s így egyre nyoma­tékosabban követelik a szociális viszonyok megjavítását. A külön­féle politikai pártok, melyek kö­zül éppen a kommunista pártok a legerősebbek (több van belőlük) érvényesíteni akarják politikai cél­kitűzéseit. Bihar legerősebb poli­tikai pártja a Nemzeti Kongresz­­szus, a legreakciósabb pedig az Akbil Bharattya Jan Sangh, a so­viniszta hindu körök pártja; mu­­zulmánellenesség jellemzi a tevé­kenységét. A másik nagy probléma a kaszt­rendszer kérdése, bér Indiában a kasztok már törvényesen nem lé­teznek. A törvény szerint az állam minden polgára egyenjogú. Ez van a papíron, de a valóság egészen más, amit éppen Bihar államban vagy itt Ranchiban figyelhettem meg. Hogy mit Jelent a kasztrend­szer mindmáig, az visszatükröző­dik az élet minden területén. Az alacsonyabb kaszt tagja nem le­het soha főnöke vagy elöljárója a magasabb kasztbelinek még ak­kor sem. ha az iskolái és a szak­képesítése erre fel Is jogosítanák. A lakosság magánéletéről nem is beszélek. A különböző kasztbéllek igazán csak kivételes esetekben házasodnak össze. A mohamedán nők tetőtől talpig fekete kendőbe burkolózva és le­fátyolozott arccal járnak, a hindu nők pedig meztelen hassal, a ha­gyományos száriban, falun pedig meztelen felsőtesttel. A szórakozó­Szépségápolás blvalyéknál helyeken nem táncolnak és a nagy­városokon kívül, amilyen például Calcutta. Bombay, Delhi, Madrasz, igen ritkán járnak az asszonyok egyedül. Leginkább férjük vagy családjuk kíséretében lépnek csak ki az utcára. Az európai divat ne­hezen hódít teret a hindu társada lomban. A hindu nő egyenjogúsága egyelőre még csak távoli álom, mi­vel a hinduizmus hagyományosan puritán előírásait nem tudják meg­­vá'toztatni egyik napról a másikra. A férfiak nem akarnak lemondani kiváltságos helyzetükről, s ezt ala­posan ki is használják. Igen komoly szociális problémát Jelent a szántól népcsoport hely­zete, ugyanis ez a nép áll a létra legalsó fokán Indiában. Csupán a legrosszabbul fizetett és legnehe­zebb fizikai munkára alkalmazzák őket A népcsoport női képviselői reggeltől estig robotolnak, fejükön hordják a betont, a maltert, s köz­ben a hátukon, egy kendőben, a legkisebb gyermekük. Nehezen el­képzelhető, de való igaz, hogy a pokoli hőség ellenére ezek a gyer­mekek türelmesek, s még csak a hangjukat sem hallani. Ezért a munkáért havi hetven rúpiát kap­nak az asszonyok, ami még egy ember létminimumának Is alig fe­lel meg. S mindezen hiányosságok elle­nére az indiai társadalomnak mi­re van leginkább szüksége? Egy­ségre, békére, becsületes, áldozat­kész munkára, hogy megoldhassa fő problémáját, megjavíthassa a lakosság életfeltételeit. Nekem úgy tűnt, hogy ezek az emberek soha nem esznek, s ha mégis ebédelni látja őket az em­ber, elcsodálkozik, hogyan lehet­séges, hogy egy Ilyen embernek elég egy kis adag zöldséges rizs, ami nálunk kevés lenne egy ötéves gyermeknek is. Az ember csodál­kozva nézi, milyen élvezettel rak­ják szájukba az ujjúkkal szinte szemenként a rizst, nehogy egy szem is kárba menjen. Hihetetlen­nek tűnik, hogy a mai világban a rosszul tápláltság és az éhség kö­vetkeztében emberek halnak meg, pedig ez Indiában megszokott va­lami. Legtöbbet a nyomornegye­dekben lakó gyermekek szenved­nek. Felfújt hasú, vékony lábú, lázban égő szemű gyermekeket láthatunk Itt nagyon sokat, ami az éhezés és a rosszul tápláltság ta­gadhatatlan jele. m A csehszlovák szaktanácsadó lakóháza A hindu asszony nem a kezét terheli meg A Csehszlovákia által épített kohászati üzem terméket

Next

/
Oldalképek
Tartalom