A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-15 / 6. szám
Ilyenek voltak a Makrót hidjai. A fasltalkk leaegfiba röpítették a gyönyörá láncúidét. Budapest ünnepel 1944. .október 29-én a 2. Ukrán Front csapatai, R. J. Mallnovszklj marsall parancsnoksága alatt, hadműveletet indított Budapest felszabadításáért. Az előrenyomulás viszont sokkal nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt előre tervezték. A fasiszták szívós védekezése kemény feladat elé állította a szovjet csapatokat, melyre M. V. Zaharov, a Szovjetunió marsallja, aki annak idején a Front törzsének parancsnoka volt, jelenleg pedig a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, így emlékszik vissza: „ .. .a szovjet csapatoknak a testvéri népek felszabadításáért vívott küzdelme történetében kevés az olyan eset, amikor a fasiszták annyira szívósan védekeztek, mint Budapesten.“ Uymódon szükségessé vált, hogy decemberben a „Budapest támadó hadműveletbe“ — melyet a történelem is ezen a néven tart nyilván — bekapcsolódjanak a 3. Ukrán Front csapatai Is, melyek Tolbuhln marsall parancsnoksága alatt álltak. E két hadsereg együttes erőfeszítései eredményeképpen december végén Budapest térségében bekerítették a fasiszta csapatok mintegy 188 ezer főt számláló csoportját. A szovjet parancsnokság a továbbiakban el akarta kerülni Budapest békés lakosainak, valamint épületeinek ős műemlékeinek pusztulását, ezért röplratokon és rádión keresztül felhívást Intézett a bekerített hitlerista, csapatokhoz, hogy tegyék le a fegyvert, adják meg magukat, hiszen a további ellenállás céltalan, az csupán csiapatallc teljes megsemmisülését eredményezheti. A szovjet hadseregcsoportok törzseitől szovjet parlamenterek indultak a fasisztákhoz, egy igen humánusan megfogalmazott felhívással, amely szerint akik leteszik a fegyvert, azoknak garantálják életüket, a tisztek megtarthatják kitüntetéseiket és rangjelzéseiket, a betegek, sebesültek pedig azonnali orvosi ellátásban részesülnek, s a háború befejeztével mindenki visszatérhet saját hazájába. A német alakulatok parancsnokai nem fogadták el a felhívást, s a fehérzászlós autón érkező parlamentereket, köztük Steinmetz Miklós tisztet, a háború történetében példanélküli gaztettel, meggyilkolták. Ék Sándor festőművész, aki a Vörös Hadsereg Őrnagyaként harcolt Budapest felsza• badításáért, beszélgetésünkkor így emlékezett vissza Steinmetz Miklósra: „Pestszentlőrlncről 1944. december 24-én, a délelőtti órákban indult el az a szovjet katonai autó, amejly a Vörös Hadsereg magyar származású századosát, Steinmetz Miklóst parlamenter megbízatással a Wehrmacht budapesti állásai felé vitte. A sofőr mellett, Steinmetz kísérőiéként egy fiatal alhadnagy ült. Az: ő oldalán, az autóhoz erősítve, lobogott egy nagy fehér zászló. A fehérzászlós katonaautó az Üllői úton haladt és közvetlenül Kispest után érte el az ellenfél hadállását, ahol a német katonák feltartóztatták. Egy német tiszt, a frontszakasz parancsnoka telefonon felhívta felet.•jselt, hogy szovjet parlamenterek érkeztek. Nem sokkal később közölte Steinmetz Miklóssal, hogy a náci főparancsnokság nem fogadja őket. Ezután a fehérzászlós kocsi visszafordult és a két frontvonal között, körülbelül a félúton haladt, amikor a fasiszták akna-füzet zúdítottak rá. A bajtársaik megmentésére előrenyomuló szovjet katonák gyorsan elérték a felfordult gépkocsit. Steinmetz Miklóst és a sofőrt holtan találták, de a súlyosan sebesült kísérő még élt és volt annyi ereje, hogy pár szóban elmondja, mi történt. Steinmetz Miklós a fronton bajuszt és kis szakéllt növesztett magának. Barátom volt és kérte, hogy rajzoljam le őt szakállasén. Meg is Ígértem, hogy lerajzolom, de hol neki, hol nekem nem volt erre időnk. Azután sajnos már csak mint hősi halottat rajzolhattam le: egy rajzom őrzi a parlamenterek kegyetlen meggyilkolásának emlékét.. Ilyen előzmények után Indult meg az 1945- ös esztendő első napjaiban a szovjet csapatok döntő rohama Budapestért. Elkeseredett, véres küzdelem kezdődött, mert a fasisztákban a csodafegyver elkészültét ígérő göbbelsi propaganda még fenn tudta tartani a harci szellemet. A nácik Pest vastag falú, ódon házalt jól fel tudták használni a védelemre, s légi úton Is jelentős segítséget kaptak. Amikor azonban január 9-én felszabadult a Keleti pályaudvar szomszédságában leyő Ügetőpálya, a hitleristák légi ellátása megbénult. Az utcai harcok rendkívül bonyolult szakaszai következtek, amit I. M. Afonyln altábornagy (akkor még vezérőrnagy) vezetett. Lépésről lépésre tudtak csak előre haladni, minden házért, pincééért és emeletért külön harcot kellett vívni, minden kődarabhoz a hősiesen küzdő felszabadító katonák vére tapadt. Január 18-án szovjet csapatoknak sikerült felszabadítanlok Pestet ős kijutottak a Dunához. A fasiszták visszavonulásukkor sorra robbantották fel a főváros büszkeségeit — a Duna-hidakat. Budán minden házat megerősítettek és elkeseredett ellenállásba kezdtek; hittek Hitler ígéretének, hogy mindenáron kimenti bekerített csapatait. Az elkövetkező húsz napban újabb rohamok indultak a főváros teljes felszabadításáért, amelyben már nagy szerepet vállalt a Magyar Kommunista Párt által aktivizált ellenállási mozgalom hazafias csoportja, a Budai Önkéntes Ezred is. Végül 1945. február 13-éra virradó, három és fél hónapos megfeszített küzdelem után a legszebb Duna-parti város — Magyarország fővárosa is felszabadult. A negyedszázados évfordulón kegyelettel emlékezünk la hősi halált halt szovjet és magyar katonákra, valamint mindazokra, akik vérükkel öntözték a magyar földet, a főváros utcáit, hogy népének egy új, szebb ős boldogabb jövőt teremtsenek. BIRICZ TIBOR •»
