A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
Sikerrel végződött Neil Armstrong boldogan mosolyog a szerencsés visszatérés után az Apollo Az Apollo 11 amerikai űrhajó legénysége, amelynek két pilótája — Neill Armstrong és Edwin Aldrin az emberiség történelmében először szállt ki a Holdra, — valamint Michael Collins űrpilóia közép-európai időszámítás szerint 17,49 órakor a meghatározott időben és a meghatározott helyen leszállt a Csendes-óceán vizére. Az új leszállóhely a Hawaii-szigetektől mintegy 1500 km-re dél-nyugatra volt: az űrhajó leszállásának helyét úgy változtatták meg, hogy más szögbe {ordították, s így a légkör felső rétegeibe érve az aerodinamika törvények hatására „tovább“ haladt pályáján. Az Apollo 11 a Föld vonzóerejének hatására egyre gyorsuló sebességgel közeledett a leszállóhely felé, s mire az atmoszféra felső rétegeihez ért, ez a sebesség megközelítette az óránkénti 40 000 km-t. Röviddel azelőtt, hogy a kabin az atmoszféra felső rétegeihez ért volna, levált ró'a az ún. servicemodule, a kiszolgáló egység, amelyben a különböző, már feleslegessé vált műszerek és berendezések voltak. Ez a rész ugyancsak nem tért vissza a Földre. A Csehszlovákiai Magyarok Tár «*dal»»?i és Kulturális Szövetségének hetilapja. Mr:g|elenik minden vasárnap. Iis'erkeszlö M«jm Ágoston Főszerkesztő helyettesek Mát:> Józsei cs Ozsvald Árpád Szerkesztők: Magv László Nagy Lajos Qrdúdy Katalin Páter László Tarján* Andor Grafikai elrendezés: Csáder László F ényképész: Prandl Sándor Szerkesztőság: Bratislava, Üöchodná (Széplak) u. 7. Poatatiók C 398. Telefon: főszerkesztő 311 31, szerkesztőség 328 65. Terjeszti a Posta Hírlaps/.r<lgá-r. in, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS -- Gstrcdná nxpedíeia tlace, Bratislava, Gott wahlovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdává! Ij lat, Bratislava, Stúruvá 4. Klófizetési díj negyed évre 19,5U Vés, fél évre 39,— Vés, egész évre 7b,— KCs. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 11. útja Az atmoszféra a felső rétegeibe érve, az űrhajót úgy fordították, hogy hűállá védőpajzsa megvédje az űrhajósokat a kb. 2700 fokos súrlódási hőtől. Az első irányító ejtőernyők 7200 magasságban nyíltak ki, a fő fékező ejtőernyők, amelyek segítségével az űrhajó vízre szállt, 1000 méter magasságban kezdték fékezni az űrkabint. A leszállóhely térségében a fényviszonyok kedvezőek voltak: helyi idő szerint mintegy 10 perccel napfelkelte előtt. A leszálóhely térségében több hajót, nagyszámú helikoptert és repülőgépet vontak össze. A mentőflotta vezérhajója a Hornet repülőgépanyahajó volt, amely felkészült az űrhajósok rendkívüli fogadtatására. A Holdról visszatérő trió tag jai ugyanis egészségügyi zárlat alá kerültek, nehogy ismeretlen kórokozókat juttassanak az égitestről a Földre. A hajó fedélzetén helyezték el a szállítható karantén-kocsit, amely három hétig az űrhajósok otthona lesz. Armstrong, Aldrin és Collins egy orvos társaságában ebben a lakókocsiban jut el a houstoni „holdfogadó központ“ helyiségébe. Nixon elnök, röviddel a leszállás előtt helikopteren érkezett a Hornét anyahajóra, hogy személyesen köszöntse az első Hold-expe díció tagjait. Nixon, mindenki máshoz hasonlóan, azonban csak a hálókocsi üvegablakán át üdvözölhette az űrhajósokat. A leszállási folyamat minden fázisa pontosan, a programnak megfelelően történt. Armstrong, az űrkabin parancsnoka, röviddel a fcldreérkezés után közölte, hogy minden rendben van. A „kiemelési“ akciót rendkívüli módon meghosszabbították azok az óvintézkedések, amelyeket a szakemberek a fertőzés veszélye miatt szükségesnek tartottak. A sikeres televíziós közvetítés útján száz és százmilliók láthatták szerte a világban az Apollo 11 diadalútjának végső akkordját: a Főidre való visszatérést. A földkerekség minden részéből a jókívánságok özöne érkezik az Egyesült Államokba az Apollo 11 sikeres Hcld-expedíciójának befejezése alkalmából. Nem volt ballépés? Nem tudom Jól tette-e Armstrong, hogy a bal lábával lépett először a Hold felszínére és hogy volt-e mélyebb értelme is, de a tévé riporterek külön felhívták a figyelmünket erre a ballépésre. Arra emlékszem csupán .hogy én a nevezett pilóta főbb lábát figyeltem, /kihagyó lélekzettel stb.) a képernyőn, szerettem volna, nem tudom miért, ha azzal lép először a Nyugalom Tengerébe. De ha már így történt: üsse kői Csak baj ne legyen belőleI Abban biztos vagyok, hogy Houstonban mindent fól átgondoltak és kiszámítottak s Armstrong valószínűleg nem is tehetett mást, az elektronikus agyvelők nyilván jobban tudják: mit, hogyan. (Különben a katonák is folyton bal lábbal indulnak). Tetszett nekem, hogy a Holdon, legalábbis a Nyugalom Tengerében olyan nagyot lehet ugorni, mint azt Aldrin esetében láthattuk, és hogy könnyedén, szinte súlytalanul lehet sétálgatni. /A tévé riporter szerint: „mintha tojásokon járna az ember"). Kétségtelenül van abban valami meghökkentő, hogy kél negyven év körüli, amerikai úriember, ahelyett, hogy atombombát, harckocsit, bombavető repülőgépet stb. szerkesztene, esetleg katonai helikopterből /(mint annakidején egy neves, ma már halott író) vietnami partizánokra vadászna, — mondom van abban valc mi megható, hogy ez a két amerikai úriember, mister Amstrong és mister Aldrin, egyszeresük megjelenik a Holdon s mint két jámbor tudós kőzeteket gyűjt, szeizmográfot, lézertükröt s egyéb műszert helyez el a Nyugalom Tengerében, közben még helyszíni tévéközvetítést ts ad saját békés tevékenységükről. A békés szón van a hangsúly. Szeretem az olyan amerikaiakat, akik békés tevékenységet folytatnak. Márpedig azt a saját szememmel láttam — ha jól láttam, hiszen elég rossz minőségű volt a kép, néhány üzem zavarral is tarkítva — hogy mister Armstrong és mister Aldrin nem helyezett el időzített hidrogénbombát a Holdon. Nem is lett, volna szép tőlük, ezt szögezzük le mindjárt. Igaz ugyan, hogy az első holdutazás (a többi kísérletről nem is beszélve) hozzávetőleges számítás szerint két és fél milliárd dollárjába kerülf az Egyesült Államoknak, továbbá az sem titok, az amerikai elektronikus agyak egészen pontosan kiszámították, hogy csupán Nixon elnöki tevékenységének öt éve alatt, öreg földünkön 15 millió ember hal majd éhen, tehát /ezt egészen halkan jegyzem meg), annak a néhány dollárnak itt a földön is meglenne helye, s talán nem ártana jobban a fogunkhoz verni a milllárdokat. Körülbelül ez járt az eszemben, amikor elnéztem Armstrong első bizonytalan lépteit, a szép nevű holdtenger egyik kráterében, (amelynek a nevét közben, sajnos, elfelejtettem) — no meg az, hogy ebben az esetben mégis inkább örömre, mintsem bánatra van okunk, hiszen ha költséges ts, az effajta kirándulás, mégiscsak tiszteségesebb dolog mint a dzsungellakók legéppuskázása, vagy akár a földalatti vagy földfeletti nukleáris robbantás. Nem tudom, a kibernetikus gépek menyire látnak a jövőbe, így fogalmam sincs, milyen következménye lesz Neil Armstrong első holdbéli „ballépésének". Csöndben remélem csupán, hogy fiaink és unokáink nem minősítik majd ballépésnek az egészet. ZS. NAGY LAjOS
