A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-28 / 51-52. szám

Ax űrhajó „kíhalászása" Hlldlbrind korabeli metsietén — 6» ma a valóságban. A színhely ugyanaz: a Csendes óceán.

megtetszett a babilóniaiaknak, hogy később a holdhónap mind a négy szombatját annak rendje és módja szerint ínegtllték. Ezt a különben kétségtelenül, derék szokást a zsidók is átvették tőlük, habár eleinte úgy vélték, két „sábesz“ Is elég havonként. Később azonban ők Is rájöttek a sábeszek Izére, s Így adták tovább nekünk, keresztényeknek, akik aztán törhetjük a fejünket, hogy mit Is kezdjünk — az Időközben újfent megduplázódott — töméntelen szabad Idővel.

A Hold-istennőkkel együtt egy sereg további vallási ceremónia Jött divatba. Csaknem valamennyi istennőnek volt egy fia, aki holdtöltekor meghalt, hogy újholdkor ismét feltámadjon. Portugália egyes vidékein a Holdat még manapság Is ,,Istenanyának" titulálják. Szűz Máriát Európa egyes helyein ezzel a jelenséggel azonosították, s ezért sokáig az „Anyeszentegyház csillagának7' nevezték. A Hold-istennők azonban többnyire mint uralomvágyó, féktelen vérmérsékletű hölgyek szerepeltek híveik tudatában. Frigidben — ma Törökország egyik tartománya — Kybelőt tisztelték Hold-istennőként. Kybelé meglehetősen kedvelte a különböző szexuális közjátékokkal tarkított zajos ünnepségeket. Heves vérmérsékletére jellemző, hogy egy ilyen tivornyán beleszeretett saját fiába, Attlszba. Ám a fiúnak más tervei voltak: el akarta venni a helybeli klrályklsasszonytl Ezt azonban a harcias mama semmiképpen sem tűrhette — Isteni hatalmánál fogva gyügeséggel sújtotta hálátlan fiacskáját. A fiú, ml mást tehetett, lemondott a kedvező házasságról,

a biztonság kedvéért kasztrálta magát, s életének hátralevő részét azzal töltötte, hogy kedves mamájának unosuntig azt bizonygatta: ő a lehető legjobb édesanya a kerek világon! Sajnos, ennek a kis családi epizódnak komoly következményei lettek — a frlgíal papoknak ugyanis ezután szintén kasztráltatiiluk kellett magukat, ha az istennő előtt táncot akartak lejteni, s ami még a kisebb ba] lett volna; életük végéig kötelesek voltak női ruhát viselni.

Ám, most nehogy azt gondoljuk, hogy a régi arany időkben a Hold csupán az emberek szexuális életére gyakorolt komoly befolyást. Sajnos, egyéb dolgokba is bejeütötte az orrát. Csaknem az összes régi kultúrnép a holdciklusnak megfelelően állította össze a naptárát. Az a nézet uralkodott sokáig, hogy ha a Hold telik, illetve fogy, ennek termékenyítő vagy sorvasztó hatása van úgyszólván mindenre — a terméstől kezdve egészen az emberek sorsáig. Igen elterjedt az a tévhit: ha a Hold telőben van, fokozódik a fákban a nedvkeringés, ha pedig fogyni kezd, lelassul. Jó minőségű fát — ennek megfelelően — csakis holdfogyatkozáskor lehetett kivágni. Kubában egészen 1928-ig érvényben volt egy törvény, melynek értelmében vasúti talpfának való fát csakis akkor lehetett kivágni, ha a hold telőben volt. A közismerten gyér hajú Tiberius császár csupán újholdkor ment fodrászhoz. A kelták, valamint a spártaiak nem Indultak útnak vagy nem kezdtek csatát, míg a Hold első negyede meg nem Jelent. Az utóbbiak e tekintetben annyira hittek e babonában, hogy nem voltak hajlandók segítséget nyújtani Maratonnál a perzsák által szorongatott athéni csapatoknak.

Az asztronómia fejlődése — mely kétségkívül a legrégibb tudományág — sem tudott gátat vetni a Hold hatásával kapcsolatos különböző babonák terjedésének. A régi asztronómusok gyakran asztrológiával is foglalkoztak s ezért nem tudták magukat kivonni e minden logikát nélkülöző tővtanok hatása alól. Platón úgy vélte, hogy a Hold valamiféle tüzes elembűi áll, Xenofanész meg volt róla győződve, hogy a Hold anyaga igen sűrű ködgomolyag. A Jó öreg Hold azonban olyan nagy és különös volt, hogy titkának megfejtésére számtalan tudományos, matematikailag megalapo zott elméletet dolgoztak ki.

Cav* cancml - Óvakodj a kutyától I

Az évszázadok hosszú során azonban megtörtént, hogy egyes emberek meglehetősen pontos következtetésekre Jutottak a Hold mivoltát illetően. Pythagorasz azt állította, hogy a Hold (úgyszintén a Föld is) gömbölyű. Hlpparkhosz tanítványai — csaknem percnyi pontossággal -• meg tudták Jósolni a holdfogyatkozás kezdetét. A csillagászok többsége azonban azt vallotta, hogy a Föld a világ egyetem középpontja s a Nap, akárcsak a Hold, körülötte forog. Továbbá azt állították, hogy az égbolt egy átlátszó gömb, melyre a csllagok úgy vannak felfüggesztve, akárcsak a modern bárokban a lámpák a mennyezetre. Aki ezzel kapcsolatban új tanokat mert hirdetni — az életével Játszott. Anaxagoraszt, Szókratész tanítóját Athénban halálra Ítélték, mivel azt merte állítani, hogy a Hold ugyanolyan anyagból van, mint a Föld.

A 16. és 17. század fordulóján a Hold tudományos megfigyelése még mindig meglehetősun kockázatos dolog volt. És mégis éppen ez volt az a korszak, amikor az

asztronómia három legjelesebb képviselője — a dán Tycho de Brahe, a német Johannes Kepler és az olasz Galileo Galllel — lerakta a modem vllágürkutatás alapjait. Az akkori csillagásznak szinte emberfeletti akaraterővel és bátorsággal kellett rendelkeznie ahhoz, hogy bizonyos dolgokról hallgatni tudjon, akár a sir), ha azt akarta, hogy mesterségét háborítatlanul folytathassa.

Tycho de Brahe keményfejű, ingerlékeny természetű ember volt.

A legbüszkébb talán arany és ezüst ötvözetből készített müorréra volt, mivel sajátját egy matematikai kérdés nyomán vívott párbajban elvesztette. Házában egy Lep nevű udvari bolondot tartott, akinek négykézláb kellett az asztal alatt mászkálnia, miközben gazdája ételmaradékokat dobált a szájába. Ám ugyanez a Tycho de Brahe — ha egy tudományos probléma megoldásáról volt szó — a végtelenségig kitartó tudott lenni, le tudta győzni az útját álló legnehezebb akadályokat is. Igen jó barátságban volt II. Frigyes dán királlyal, akitől hatalmas öszszegeket kapott kísérleteihez. Ebből a pénzből egy, a szárazföldhöz közel fekvő szigeten óriási várszerü csillagvizsgálót építtetett, s ezt hűséges szolgákkal és éber vérebekkel védelmezte a kíváncsiskodók slserehada elől. Huszonegy kutató munkában gazdag esztendőt töltött el ebben a maga választotta „börtönben“. A király halála után •— amikor Is megvonták tőle a további támogatást — Prágába tette át székhelyét. Itt Rudolf császár személyében még bőkezűbb mecénásra talált, mint Dániában.

Habár ez a valóban nagy dán tudós a mai napig érvényes felfedezéseket tett a Hold földkörüli pályájának megállapítása terén, élete végéig babonás maradt. Abban a tudatban halt meg, hogy a Hold alapvetően befolyásolja a termést, valamint a fék növekedését. Páni fél-elem fogta el, ha véletlenül egy nyúl (Hold-állat) átfutott előtte az úton. Ilyenkor először mindig hazatért, hogy otthon különböző kabalák segítségével meghiúsítsa a sors ellene forralt fondorlatait.

Az olasz Galileo Galileinek már reálisabb elképzelései voltak a természet titkairól. Noha a hivatalos egyházi állásponttal homlokegyenest szembenálló nézeteit többnyire nem rejtette véka alá — sok komoly kellemetlensége is volt miatta —, lényegében ő sem rúgta Össze a patkót a pápával és a befolyásos főnemesekkel. Ennek köszönhette, hogy viszonylag Jólétben élhetett, dolgoühatott. ö volt

Esen ■ 17. Maiidból iiármiió kópén figyelik ■ baljóslatú égi Jeleket,

az első, aki egy valóban komoly teljesítményű távcsövet szerkesztett, mellyel a Holdon — amint azt az űrhajósok is igazolták — hegyeket, völgyeket és krátereket sikerült felfedeznie. E korszakalkotó felfedezés egy csapásra megdöntötte az ún. arlsztotelészl Iskola híveinek nézeteit, melyek szerint a Hold egy sima, fényes felületű óriási gömb. Galileo különben barátságos természetű, szardoníkus humorú ember volt. Ellenfeleit úgy tréfálta meg, hogy amikor azok a távcső vön keresztül saját szemükkel meggyőződtek a Holdon levő hegyek létezéséről ■— gúnyosan a szemükbe nevetettt, mondván: merő képtelenség, sőt lstentelenség azt állítani, hogy a Holdon hegyek vannak, mivel azokat nem a saját szemükkel, hanem csak egy mesterséges eszköz segítségével látták.

Túlságos Igazmondására végül Is ráfizetett. Inkvizícióé bíróság elé állították, mert kitartóan azt állította, hogy a Föld a Nap körül forog. Ezért életének hátralevő részét házi fogságban kellett töltenie.

Johannes Kepler úgy vélte, hogy a Hold hatással van az árapály Jelenségre. A Hold úgy húzza magához a tenger vizét, akárcsak a mágnes a vasat — mondotta. Ma már nemigen tudjuk megállapítani, hogy óvat03ságból-e vagy meggyőződésből magyarázta e Jelenség okát meglehetősen furcsán, sőt kimondottan tudományellenesen. Azt állította ugyanis, hogy a Föld egy óriási élő szervezet, s ez a „földi szörnyeteg" az óceánok vizének süllyedését és emelkedését azáltal idézi elő, hogy bizonyos pontos ütemben a vizet magába szívja, Illetve kilöki magából, mivel a Hold szabályozza e „szörnyeteg" álmát, 111. ébrenlétét. Arról Is meg volt győződve, hogy a Holdon óriási fagyok és melegek váltogatják egymást, továbbá, hogy rajta magas hegyláncolatok húzódnak és őskori gyíkok lakják. Ezeket a nézeteit azonban Inkább csak mint feltevéseket hangoztatta Somnlum clmü művében.

Bármilyen okai Is lehettek rá, nem Kepler volt az egyedüli, aki nézeteit afféle korai science-fiction (tudományos-fantasztikus) formában fujtette ki. A 17. és 18. század folyamán számos lró tett képzeletbeli Hold-utazást. Ezek az Írások többnyire tudományos ismereteket, céltudatos föltételezéseket kevertek össze a fantázia szüleményeivel. A paródiától a kalandregényig úgyszólván minden Irodalmi műfajt kimerítettek. Ez a műfaj volt a későbbi Robinson Crusoe, Gulliver utazásai, Jules Verne és H. G. Welts-tlpusú regéli babonás falusiak árgus szamaiké)