A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-14 / 50. szám

KÖZELEDIK A SZERETET, A CSALÁDI ÖRÖMÖK ÜNNEPE Amikor nemcsak adni, kapni is szokás ajándékokat Jó érzés, ha valaki úgy tud választani, hogy ajándékával igazi örömet okoz. Az óra- és ékszerboltokbain Dn lis biztosan talál olyan ajándéktárgyat, amely a leg­fényesebben fog csillogni a karácsonyfa alatt. Ezt már most kényelmesen megvásárol­hatja. Nagy választékban kínálunk ezüst ékszert, exkluzív bizsutériát, márkás órá­kat, Választásnál készséggel szolgálunk szokta nácssal. VÁSÁROLJON IDEJÉBEN, IDŐT TAKARÍT MEG fc/ervo/v/ Télen legszebbek a hegyek Látogassa a Zoch­­menedékházat (Zochova chata) Piesokon és attraktív üzemeit, a Kárpáti homolát Kolibát KÓSTOLJA MEG különlegesen készült elsőosztályú ételeinket és hordóból kimért Tizenkét éves korában lopott elő­ször, a hitoktatéja arany zsebéráját csente el. Tizenhat éves korában egy bácsi drogériában partémét lopott, ékkor Ítélték őt el először három napi elzárásra. És most, hat nappal nyolcvanne­gyedik születésnapjának megünnep­lése után, a „zsebmetszők királynője" huszonötödszür ül Bécsben a vádlot­tak padján. Az öreg Hedwig Thomann asszonyt ezúttal bárom évi börtön­büntetésre ítélte a blréság. Eddig összesen ötvenhárom évet, kilenc hő­­napot és húsz napot töltött a rácsok mögött. Most öt schilling miatt Ítélték al, noha 1440 schilling nyugdijat kap havonta ... — Pedig megesküdtem, hogy többé nem nyúlok a máséhoz — mondotta. — De ha egyszer alkalom kínálko­zik, nem tudok uralkodni magamon. Mindent elrontottam, az egész életem nem ért egy lyukas garast. SohasBm voltam bálban vagy színházban, min­dig csak börtönben ültem, s a világ­­bél csak az idevonatkozó paragrafu­sokat, a tárgyalótermet és a börtön­cellát ismerem. Hedwlg Thomann fáradtan megsl­­mitja homlokát, az ujjal reszketnek. Fürge, igen mozgékony ujjak. Amikor harmadik börtönbüntetését letöltötte, Hedwlg Thoman elhatároz­ta, hogy új életet kezd. S nz elha­tározását tett követte: kérvényt Irt Ferenc József császárhoz, kérve, hogy töröljék őt a büntető nyilván­tartásból. A levelet személyesen akar­ta átadni a császárnak. De hogyan? Hiszen a császári palota kapuján sem engedték be. — Tudtam, hogy a császár min­dennap kikocsizlk nyitott hintáján. Ezt az alkalmat akartam felhasznál­ni a levél átadására. S így Is tettem: a levelet bedobtam a hlntúba. Abban a pillanatban megfogtak a rendőrök. Reszkettem a rémülettől, mert azt hittem: újra bezárnak, de szabadon engedtek. Hedwig asszony nevét valóban tö­rölték a büntető nyilvántartásból, s ez­zel újra a Monarchia „becsületes pol­gára" lett. De nem sokáig, Az, ami ezután történt, az elkö­vetkező években, egy bűvös kör volt, amelyből nem és nem tudott kitör­ni: egyszer két, máskor hat hónap, azután ismét négy__S mivel vissza­eső bűnözőről volt szú, a bírák egy­re szigorúbb ítéletet hoztak. Hatszor Ítélték el öt-öt és egyszer hat év börtönbüntetésre.-— Amit csináltam, azt sohasem tagadtam le a bíróságon. Miért is tagadtam volna? Ha valamit elkövet­tem, azt mindig be is vallottam.. A bírák már kezdték nem érteni ezt az asszonyt, hiszen ilyen eset­tel még soha nem találkoztak. Sőt, még a bécsi alvilág is csak a fejét csóválta, méghozzá nem is a szemé­lye ellen volt kifogásuk, mint inkább a „művésznő“ csodálatos ujjtechni­­káját irigyelték. Az egyik tárgyaláson az egyik bíró megkérdezte, hogy kitől sajátította el a zsebmetszés „művészetét“. Ha nyíl­tan és őszintén válaszol a kérdésre, a bíróság enyhíti a büntetését! — ígérték neki. Hedwlg asszony erre az ajánlatra Így válaszolt: — Senkitől sem tanultam. Magam sem tudom, hogyan juthatott ilyesmi egyáltalán az eszembe. Csak úgy ma­gától jött az ötlet. Nem tehetek ró­la, de ha meglátok valami olyat, ami­re szükségem van, nem bírok ellen­állni a kísértésnek: el kell lopnom! Amikor harmadszor ítélték ötéves börtönbüntetésre, elvált tőle a férje. Igaz, hogy Hedwlg hét éve volt már férjnél, de ebből a hét évből ötöt a rácsok mögött töltött. Amikor a férje kérte, hogy egyezzen bele a válásba, nem sokat töprengett: — Beismertem, hogy egyetlen férfi sem tartana ki mellettem. Az akkoriban már öregedő asszony az egész második világháborút a bör­tönben vészelt át. Akkor éppen hatéves börtönbüntetését töltötte le. De még ez a hat esztendő sem térítet­te észre („Nagyon-nagyon hosszú idő volt!“) Sokéves „tevékenysége“ alatt azonban mindig hű maraát az „elvéhez": az első lopása kivételével, amikor a tanítóját lopta meg, soha többé nem vett el semmit férfiaktól. Az áldozatai mindig nők voltak, fő­ként bevásárlásira indnlú gazdasz­­szonyok, akik a pénztárcájukat köny­­nyelmfien a táskájukba tették. — Csak egyetlenegyszer loptam el egy férfi pénztárcáját, amit később vissza Is adtam neki. A titkosrendőr­ség dolgozúja volt és csupán foga­dásból loptam tőle. Hedwlg asszony annyira vallásos, mint egy apáca. A párnája alatt rú­­zsafűzér ás minden szabad idejében imádkozik. Jelenleg azért, hogy csak feltételesen ítéljék el. Attúl fél ugyan­is, hogy ezúttal a börtönből már nem szabadul ki élve. Hat nappal nyolcvannegyedik éle­téve betöltése után a bíróság Hed­wig Thomannt minden héten egynapi böjttel szigorított háromévi börtön­­büntetésre Ítélte. Amikor Hedwlg Thomann lehajtott fejjel elhagyta a tárgyalótermet, az egyik ülnök megjegyezte: Ez volt a halálos ítéletei G. K. Hedwig Thomann asz­­szony, aki fél évszázadot töltött börtönben, „akció“ közben A zsebmetszők királynője imádkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom