A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-20 / 29. szám
A kevésszámú gazdag négernek megvan mindene: háza, strandmedencéje, luzasautója. Csak egy dolgot nem tudnak megvásárolni — bőrük „megfelelő“ színál. politikai káosz elkerülhetetlen, ha nem teszik lehetővé a néger számára, hogy férfi legyen." Egy napon eltűnik a férfi: szótlanul, köszönés nélkül, nyomtalanul A színesbőrüek bűnözése, mely már régen gáttalan és állandóan rettegéseién tartja a nagyvárost! kát, újra és újra csúcsértékeket ér el. A New York slumjaíban felnövekedő gyerekeknek csak tizenkét százaléka szellemileg teljes értékű; a többi környezetétől pszichikailag károsodott, és dr. Thomas Laagner szociológus sza val szerint „potenciálisan olyan veszélyes, mint Oswald és Sírban, a Kennedy-merénylők.“ A slumokban a nemi betegségek olyan elterjedtek, mint a gyerekek és a patkányok. Sehol sem kereskednek olyan intenzíven kábítószerekkel, mint a slumokban, sehol sincs több prostituált, sehol sem nagyobb az éhség, sehol sem nagyobb a gyűlölet. A káosz táptalaján nőni kezd a félelem: a négerek felkelést készítenek elő a társadalom ellen, mely mindent elvett tőlük. Dr. Daniel Thompson, aki a New Orleans-i néger DUlard Egyetemen tanít, így magyarázza ezt: — Ha a férfinak semmi esélye sincs, hogy normális úton elismerést és sikert vívjon ki magának, férfiasságának bizonyítékát a törvényességen kívül keresi. Így felfogva a dolgot, a néger, aki lopni megy, politikai tettet követ el. — És mivel magyarázható a család összeomlása? — Rendszerint — mondja a professzor — a dolog a következőképpen játszódik le: A néger férfi megnősül és adósságokat csinál, hogy háztartást alapíthasson. Szorongatják az adósságok. Feszültség áll elő. Az asszony siránkozik és a férfit vádolja, a férfi iszik és veri a családját, aztán egy szép napon eltűnik, szótlanul, köszönés nélkül, nyomtalanul. — És mit csinál? — Elmegy valamelyik északi nagyvárosba. — De hát ott sem jobbak a kilátásai. — Valóban. És amikor erre rájön, minden lehetséges. Lelhet belőle a nők bálványa, aki a férfisikereket csak a szexuális életben keresi. Vagy bünözö lesz. Vagy radikális, egy „fekete párduc“, éspedig nem azért, mert radikalizmusra született, hanem mert úgy érzi, hogy kényszerítve van a radikalizmusra. A fekete szomorújáték hőseivel és áldozataival valóban mindenütt találkozni lehet Amerikában. Az arkansasi állami börtönben találkoztam Johnnal, 27 éves, fegyveres rablótámadásért ült. — Sohasem lennék itt — mondotta —, ha fehér volnék. Akkor ugyanis semmi okom sem lenne, hogy raboljak. Atlantában, Georgia állam fővárosában két kislányka koldul. — Hol az édesapátok? — kérdeztem tőlük. — A börtönben — mondja az egyik. — És mit csinál, amikor nincs a börtönben? — 'Akkor anyut veri — mondta a kicsi csak úgy odavetőleg, .majd megkérdezte: — Ad nekünk pénzt, Mister? A néger vágya a fehér nő után: a tabu lélekrombolóan ható kívánsággá, egyenesen traumává változik Amilyen elnyomásnak von kitéve a néger a társadalomban és a családban, az már önmagában is elég keserves dolog. De még roszszabb elérhetetlen vágya a fehér nők után. A szőke, hosszúlábú, fehérbőrű nő ugyanis, aki olyan törékeny alkatú, annyira feminin és elég gyakran annyira provokálóan sexy — ma éppen annyira elérhetetlen a számára, mint a rabszolgaság korában. A taou már régen traumává lett, méghozzá mindjárt kettős traumává: az egyik a fekete férfi traumája, aki nem tud leszokni a fehér nő csodálatáról, a másik1 a fehér férfi traumája, aki nem tud leszokni róla, hogy féljen a néger szexuális fölényétől. Pedig ez csak legenda. Igaz, a gettóban gyakrabban, vadabbal, viharosabban szeretkeznek, mint a jóllakott Amerika derék polgárainak körében. De neon azért, mintha a néger erősebb potenciával rendelkeznék, hanem mert a nő elérhetőbb, mint a Job, a munka. Mert úgyszólván az ágyban próbálja kompenzálni, ami; az ellenséges világ megtagadott tődé. És mert végtére egy asszony mindig van olyan jó, mint a koldulás az utcasarkon. De még a hálószobában sem hagyják el a fehérekre vonatkozó kínzó gondolatok, és ha lehet, még kínzóbű számára a tudat, hogy a fehér férfi a rabszolgakor óta mindig abban a helyzetben volt, hogy fehér és fekete asszonyt egyforma mértékben szerezzen magának. Ez >a tény, mint ahogy dr. Kenneth Clark, Amerika legjelentősebb színes szociológusa és pszichológusa véli, sokkal súlyosabban megsajezte, lehangolta a négert, mint bármi más, mert rájött, hogy nemcsak a társadalmi helyzetéért, nemcsak a sikerért és a pénzért folyó harcot vesztette ed, hanem minden férfiharc közül a legférfiasabbat is — a harcot az aszszonyért. Eldrldge Cleaver, a katonai szervezetű „Black Panthers“ (fekete párducok) egyik legradikálisabb vezére, lázadóvá lett, amikor saját magán felfedezte, milyen fatális vágy űzi a fehér nőhöz: a szeretetet gyűlölet váltotta fel, feleségül vett egy feketét és könyvet irt, amelyben a fekete nőket dicséri. A legtöbb néger nő azonban mit sem ad erre a dicséretre1. Minél ügyesebb, csihosahb, mutatósabb egy néger nő, minél világosabb bőrének színe, férfipartnerét annál inkább a vagyonosak között keresi, „és ez — mondja Clark professzor — a néger férfiak kilencven századékát kizárja a választásból. És ez kasztrálja ezeket a férfiakat." A négei asszony sorsa: előbb szerelem, majd verés A faji előítéleteknek ebben a világában nap mint nap tragédiák játszódnak le. Már régen nem tud lépést tartani a rendőrség az erőszakos cselekedeteik felderítésében — egyre gyakrabban rabol magának a kiközösített néger fehér nőt. A fekete asszonyt a néger előbb szereti, aztán Uti-verl, mert a férfiak, mint dr. Gier véli, nem tudják túltenni magukat azon a lehangoló gondolaton, hogy ők csak fekete nőt szerethetnek. Számtalan fekete házasságban állandóan ott él a gyanú, hogy a partner tulajdonképpen a fehéreket szereti, és óráról órára rontja a tévé csábító fehér nók és sikerekben gazdag fehér férfihősök mutogatásé val az atmoszférát Egy orvos mesélt egy szörnyen helybenhagyott néger nőről, aki szeretkezés közben azt suttogta, hogy „Jézus, Jézus“. Ekkor férje ütlegelni kezdte, ordítozva: „A te Jézusod fehér, fehér, fehér“, egészen elvesztette az eszét, s azóta is ideggyógyintézetben van. A sport az, oho) a néger lehengerlő férfiasságának bizonyítékát keresi, itt vannak az idoljai Ott vanna k a fekete hősök a baseballpályákon és a rögbi-stadionokban, az ökölvívó ringekben és a futópályákon, milliomos lett belőlük és példája a néger erejének, bátorságának, fizikát fölényének. Valóban, ha egy négernek sikere van a képernyőn, ha győz, ha ünneplésre készteti a tömeget, vagy ha még ráadásul egy fehéret üt ki a rtngben, furcsa dolgok játszódnak le a néger nyomornegyedek, a slumök házaiban a képernyőt előtt: Grier és Cobbs pszichológusok szerint ilyen helyzetekben számos néger férfi egyszerrs sírni kezd, gátlástalanul és minden szégyenkezés nélkül, Egy boldog pillanatig magukat látják a sikereket arató négerben, de a pillanat elszállt, s a kijózanodás hozza a könnyeket. A néger, ha milliomos is, másodrendű férfi marod És még a színes távéhösök, az ünnepelt sportcslllagok sem mentesek a megaláztatásoktól. Amikor Maury Wills baseball-játékos, még fülében a tömegnek a stadionból odahallatszó lelkes ünneplésével, egy mérkőzés után két fehér újságíróval Palm Beachben betért egy bárba, kidobták. Amikor egy másik bárban próbálkozott, ott is ugyanúgy járt. „Ezek után — mesélte — átmentünk a néger negyedbe, ott mint Igazi emberekkel bántak velünk.“ „Bármit is tesz a néger — mondja Thompson professzor —, hogy bebizonyítsa, ő is férfi, mindenütt nehézségekbe ütközik. Ez természetesen nem maradhat következmények nélkül. Senki sem marad egész életében ».második hegedűs«, anélkül, hogy legalább egyszer ne próbálna az első helyre feltörni.“ A négerek nagy többsége ennek ellenére még mindig álmodik arról, hogy egyszer eljön a nagy nap, amikor minden amerikai testvére lesz egymásnak. És a radikálisak, akik inkább gyújtogatnak, mintsem a fehérekkel való testvéri megbékélést akarnák, kisebbségben vannak — legalábbis egyelőre. És számuk nő ... Mert ha sikerült Is legális úton kivívnia egy helyet a társadalomban, nem tud menekülni a néger fekete színének átkától. Mim milliomos is másodrendű ember marad, tragikus alakja az amerikai társadalomnak. „Nézze, Mister — mesélte egy néger Washingtonban —, én ottáíügüt nfi: a fehérek szexuális vágyának tárgya. A fekete férfi potenciájától való félelmét a fehér férfi fekete rabszolga nö birtokláséval próbálja áthidalni. Fehér oó: a feketék szexuális vágyé nak tárgya. A fehér nó meghódító savai, képzeli a néger, hogy hoxxá jut a társadalmi egyenjogúsághoz. hagytam a családomat. Kénytelen voltam eltűnni. Mert nem találtam munkát. Gyapotszedő munkás voltam, de amióta a fairmerek gépeket állítottak be gyapotszedésre, nem volt rám többé szükségük. De én nem értek semmi máshoz, mint a földeken dolgozni, nem tudok sem írni, sem olvasni, én mindig csak gyapotot szedtem. S egyszerre csak nem tudtam többé eltartani a családomat, így hát elszöktem. Mert ha otthon vagyok, nem kap a feleségem segélyt, minthogy munkaképes vagyok. Ha azonban elmegyek és magára hagyom a feleségemet meg a gyerekeimet, akkor megkapja a család a segélyt. Érti ezt, Mister?“ ROLF WINTER (STERN)