A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-07 / 49. szám
sem volt helye a csehszlovák állami életben. A szlovák nemzeti szervek ilymódon csak mintegy függelékké váltak és Joggal keltették Csehországban azt a gondolatot, hogy nincs rájuk szükség. Szlovákiában pedig azt, hogy a szlovákok nem irányítják saját sorsukat, Szlovákiát a központi szervek kormányozzák. Ez az anomália indította arra Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, hogy meghozza 1964. évi határozatát, amely aláhúzta a Szlovák Nemzeti Tanács feladatainak jelentőségét. E határozat alapján számos változtatásra került sor, s ez alapjában az 1960 előtti helyzethez való visszatérést jelentette. Ilyen körülmények között érlelődött meg Szlovákiában a föderatív átalakulás szükségességének gondolata. A kívánság — mint láthattuk — szervesen következik a történeti fejlődésből és az 1948. évi februári fordulat folytatása. Nyilvánvaló, hogy a szimmetrikus modell, amely szerint különálló szlovák és különálló cseh nemzeti szerveken kívül közös csehszlovák intézmények is vannak, biztosítja a kassai programban lefektetett egyenlőséget. Ezekben az esztendőkben sor került a föderáció kívánságának tudományos megalapozására is. Ezt a pozsonyi Komensky Egyetem történészprofesszora, Milos Gosiorovsky akadémikus végezte el, aki az 1960-as alkotmány előkészítése során, 1959 végén, ill. 1960 elején megírta A csehek és a szlovákok kapcsolatának néhány kérdése Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájában c. tanulmányát. Miután az alkotmányról csak rövid ideig tartó vita folyt, a cikket nem sikerült befejezni s így hasznosítani. [Láttuk, hogy az 1960. évi alkotmány korlátozta a szlovák nemzeti szervek jogkörét.) Gosiorovsky professzor ezért tovább folytatta a kutatást; müvének első variánsával 1963 márciusában készült el, s eljuttatta a Nová Mysl [Új Gondolat) c. prágai ideológiai lap szerkesztőségéhez. A cikk másolatait pedig megküldte a CSKP és az SZLKP titkárainak, valamint néhány vezető cseh és szlovák társadalomtudósnak. Munkájának ekkor az adott közvetlen aktualitást, hogy a kormány 1963 tavaszán tárgyalta a Csehszlovák Tudományos Akadémia átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot, amely a Szlovák Tudományos Akadémiát az előbbi fiókintézményévé degradálta volna. A tanulmány elkészültét követő hetekben került sor a „burzsoá nacionalisták“-nak kikiáltott szlovák kommunisták rehabilitálására, ami szükségessé tette az írás kiegészítését. Nem sokkal ezután fejezte be Gosiorovsky profeszszor a tanulmány második variánsát. Ezt a szöveget megkapta a köztársaság és a csehszlovák kormány elnöke, a CSKP és az SZLKP több titkára is. Közben azonban a tanulmány első változata számos másolatban Szlovákia-szerte elterjedt és jelentős hatást váltott ki. Ezt mutatja egyebek között az is, hogy cikkeikben többen célzásokat tettek, vagy közvetlenül hivatkoztak is a kéziratos tanulmányra, vagy részleteit becsempészték a napilapok hasábjain közölt cikkeikbe is. Érdemes megjegyeznünk, hogy ugyanakkor Gosiorovsky akadémikus súlyos pártbüntetést kapott, és munkáját a Novotny irányította pártvezetés, „a szlovák polgári nacionalizmus“ feléledéseként értékelte, ugyanabban az időben, amikor az ún. burzsoá nacionalisták rehabilitálása folyt. Azóta azonban a tudós historikus megállapításai segítették a csehszlovák föderáció gyakorlati megvalósítását. A felszabadulás után az élet valamennyi területén kibontakozó cseh—szlovák együttélés, ha voltak is nehézségek és problémák, nem hasonlítható a különböző népek, nemzetek közötti általános kapcsolatokhoz, azoktól minőségben és szélességben egyaránt eltérő, más jelenségről, két egymáshoz igen közel álló testvérnép együttműködéséről van sző. Számunkra magyarok számára pedig külön öröm, hogy a csehszlovák államszövetség jóváhagyásával egyidőben fogadta el a Csehszlovák Nemzetgyűlés a nemzetiségek, így a szlovákiai magyarok egyenjogúságára vonatkozó alkotmánytörvényt, amely ha javításokra, kiegészítésekre is szorul, mégis nagy jelentőségű, mert a köztársaság fél évszázados fennállása óta a magyar kisebbség első ízben került „az alkotmány sáncai közé“, mint államalkotó nemzetiség. A csehszlovák föderációt kimondó alkotmánytörvény és a nemzetiségi alkotmánytörvény együttes elfogadása tehát önmagában Is sokat mond. ú tr a v a ló „Mit mondjak hát először is kedvest s szépet neki?" — fordul meg az én agyamban is, amikor a Magyar Területi Színház kassai részlegét, a Thália Színházat indítjuk útjára. Tavasznyílásakor, amikor az új színház megalapításának az ötelete nyilvánosságra került, még kevesen merték remélni, hogy mire őszbe kanyarodik a természet, a sok vágyból, törekvésből, nagy-nagy akarásból és ígéretből színház lesz. És íme ott tartunk, hogy az új együttes tagjai már bemutatkoztak, közkézen forog a színház első röplapja a Két úr szolgájáról, készen áll 1969—70-es műsorterve, s egy sajtóértekezleten megismerkedhetünk a színház művészi célkitűzéseivel is. Mindez feloldja azt a görcsöt, amelyet sok hónap idegőrlő erőfeszítése okozott. Nemzetiségi politikánk nem lebecsülendő eredménye a MATESZ kassai részlegének indulása, még akkor sem, ha egyesek kétségbe vonják a Thália létezésének értelmét, miközben hajlamosak az esztendő nemzetiségi politikája eredményeit is globálisan lebecsülni. Csak az tud értékelni egy-egy kimagaslóbb eredményt, aki tudja, milyen küzdelemmel fórt ez a részlegeredmény is. Az előrelátásnak és felelősségnek mindig értelme van. Egy emberi vagy közösségi magatartás és cselekedet megítélését az eredményei mérik le. Ez áll ennek a színháznak az esetében is. Nemzetiségi kultúránkban új lehetőséget, új szint jelent, éppen ezért új minőségi fejlődési fokot is. Amikor félős, hogy az ember élete tömegéletté válik, s az egyén olykor elveszettnek érzi magát, méltóságérzetének felemeléséhez járulhat hozzá egy olyan színház, amely „Vox humana" akar lenni. Amikor úgy tűnik, hogy a civilizáció válságba kerül, nem mondhatunk le arról, hogy létünknek továbbra is értelmét találjuk; ennek a szemléletnek az igazolására hivatott lehet egy színház. Ebben a világban, amelyben szükségszerűen élnünk kell, s ha ez a világ méghozzá a szocializmus világa, akkor törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk benne az emberi rendet, az igazi humánumot, a színházon át is. Közöttünk él valami megfoghatatlan vagy vélt öröklött balsors. Ezt a tudatot kell minden módon és eszközzel eliminálni. Egy új színház nagy szolgálatot tehet ebben az ügyben. Mindezért tartom szerencsés választásnak, hogy Fábry Zoltán hitvallását, életelvét, írói elkötelezettségének szimbólumát választotta felszóul a Magyar Területi Színház Kassán tnduló részlege, a Thália Színház. Pajzsnak, célnak, egy új intézmény vezéreszméjének keresve sem lehetett volna jobbat találni: vox humána — embert hang. Emberség az embertelenség ellen, igazság a hazugsággal szem ben, szocializmus és internacionalizmus a fasizmus és nacionalizmus helyett, a gondolat és béke igaza a banalitások, a szellemi tespedtség és a viszálykodások helyett. A kassai magyar színház emberi hangot akar hallatni és terjeszteni. Szebbet és jobbat ma ennél aligha tehet teátrum. Hátránnyal indul: fél évszázada nincs e tájon elődje. De előnye: több mint másfél évtizedes komáromi tapasztalattal rendelkezik, s egy új közegben megnövekedett ambíciókkal, kellemes meglepetéssel tapasztalhatja mafd: a keleti végek embere éhes a szép és jó szóra. Itt igazolódhat a színház közeli szellemi őrének, Fábry Zoltánnak a gondolata: „Az ember nagyságát és törpeségét, bátorságát és gyávaságát a kultúrához való viszonyán mérhetjük le a legpontosabban." Nép és színház összeforrottsága: népszínház. Ügy népi, hogy nemzeti is, úgy nemzeti, hogy hazai is, úgy hazai, hogy egyben európai. Helyhez, Kassához kötött, de nem elszigetelt, hanem tág horizontú. Ügy szól a nemzeti kisebbséghez, hogy szellemi többletet nyújt. Támpontja úgy lesz az itteni magyarságnak, hogy egyben csatlakozási pontot is jelent majd a határon inneni és határon túli népek egymásralalálásához. A kassai Thália Színház nagy ür kitöltésére hivatott. Küldetéstudatának tisztasága és világossága évtizedekre meghatározhatja sorsát. Kínos-keservesen született, nem bízhatjuk el magunkat, hogy növekedése és kiteljesedése akadálymentes lesz. Az a kezdeti nekifeszülés, emberi-nemzeti felbuzdulás, fenti támogatás és lenti segítés, politikai és intellektuális szervezői bátorság, amely a színház létrejöttét megelőzte, remélhetőleg kiváló darabok kifogástalan szinrevételében fog gyümölcsözödni, s olyan magas fokú színházi kultúra kialakításában ölt testet, ami biztosítja majd művészi és erkölcsi fölényét s progresszív szerepét szellemi áramkörünkben. Mindezt azzal szeretném megtoldani, hogy egy adott politikának, egy marxista—leninista párt politikájának intencióiban fogantatott és született meg ez a színház. Léte sürgető követelmény volt. Akármilyen sürgős legyen azonban valamilyen cselekedet, nem szabad felejtenünk a hivatást, a küldetést, amelynek alá van rendelve, s aminek érdekében ezt a néhány útraváló gondolatot is leírtam. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya Nemzetiségi Titkársága nevében gratulálok a Thália Színház minden munkatársának, s jószívvel kívánom, hogy működésüket az első bemutatótól kezdve sok-sok siker koronázza. TOLVAJ BERTALAN
