A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
Ősszel legszebbek az erdők Látogassa a Zochmenedékházat IN ER HÓTE (Zochova chata) Piesokon és attraktív üzemeit, a Kárpáti homolát kőlibát KÓSTOLJA MEG különlegesen készült elsöosztőiyú ételeinket és hordóból kimért íiinőségi borainkat Prűmysl mlécné vyiivy, n. p. a főzést ma már igen megkönnyítette a modern technika. Kávéba, tésztákba, főzelékekbe és levesekbe kiválóan alkalmas a félkövér és a kövér porítot tei, ezért mindig jó, ha van kéznél. Zárt dobozban fél évig, felbontott dobozban legkevesebb három hétig garantáltan eláll. porított tej — tejbolt otthon Emberrablás? Detektívtörténet ? Csupán szeretet I Mikor először hallottam az esetről, azt hittem, kitalált mese az egész. Hiszen létezhet-e olyan csehszlovák állampolgár, akt kilátszva az egész kanadai rendőrséget, útlevél nélkül hazaszökteti a kisfiát? Igen, létezhet, most már én sem kételkedem, hiszen hivatalos adatok bizonyítják. De hadd beszélten helyettem a történet főszereplője. Amint bekopogtunk Nagy Árpád borbély ajtaján, mosolygós, negyven év körűit férfi nyit ajtót. Az első dolog, ami megragadja figyelmünket, az az előszoba falán függő hatalmas díszoklevél, amely a mester kezemunkáját dicsért. A hiányosan bebútorozott szobában az asztalnál a tíz éves Béla a házifeladatát írja. — Tessék, foglaljanak helyett — Invttál bennünket. — Önök újságírók, ugye? — kérdi mosolyogva. — Igen, szeretnénk, ha tövtrölhegytre elmesélné a kanadat útjukat. — Bocsánat eay pillanatra — ugrik föl, s a harmadikos tankönyv fölé hajolva próbálja a „lurkót" beavatni a számtanpéldák tttkalba. A gyermek kérdez, s az apa türelmesen magyaráz, vicces példákat mond, mígnem a kis Béla örömmel állapítja meg, hogy ezt ö Is tudta volna. — Tudják, a gyerekkel is nekem kell foglalkoznom, de ezt nagy örömmel teszem — mondja, s ismét helyet foglal közöttünk. — Ami a kanadat utunkat illeti, azt még a tavalyi Bécsben megrendezett borbély-világbajnoksággal kezdeném, ahová az üzem küldött ki engem. Kiváltottam az útleveleket a magam és a feleségem számára. A gyereket az én útlevelembe írták be. Mikor elérkezett az utazás napja, a feleségem úgy határozott, hogy 6 meg a gyerek nem Jönnek, mert az utóbbi időben rosszul érzi magát, meg az Ilyen út elég sokba is kerül. Bécsből három nap múlva Jöttem haza. Október 15-én délutáni műszakban dolgoztam, a feleségem bejött hozzám a műhelybe és kért száz koronát, hogy a gyérek holmiját akarja hazavinni a tisztítóból, s nincsen rá pénze. A százason kívül még volt nálam ötszáz korona, azt Is odaadtam neki, hogy vtgye haza. Mikor este hazamentem, a lakást üresen találtam, se a gyerek, se a feleségem nem voltak otthon. Az asztalon megtaláltam a levelet: „Nincs más választásom, mint hogy elmenjek tőled. A gyereket pedig nem adom neked". Azt már csak Kanadában tudtam meg, hogy ktvel ment ki, a partnere egy nála hét évvel fiatalabb, huszonegy éves kölyök volt. — Ha szabad kérdeznem, ön hány éves? — Negyven, a feleségem tizenkét évvel fiatalabb nálam. Szeretett öltözködni és kávéházba Járni. A gyerekről azelőtt is én gondoskodtam. De hogy ne térjünk el a tárgytól, meg kell említenem, hogy minden aranyholmtt előttiek, azonkívül az én útlevelemet is, hogy ne tudjak hamar utánuk menni. De hiba csúszott a számításukba. Bécsből nem mehettek tovább Kanadába, mert a feleségem nem tudta bírósági döntéssel bizonyítani a válást. Felhívott hát telefonon, s így megtudtam, hogy hol vannak. Időközben én már kértem a rendőrségtől egy új útlevelet, ebben az üzem is segített azzal, hogy Jó véleménynyezést adott rólam. így sikerült egy hét alatt megkapnom az új útlevelet, s a gyereket ismét beírták. Továbbá kaptam a rendőrségen két példányban egy igazolást arról, hogy mtért megyek ki. Tehát 23-án már Indulhattam Bécsbe. A határon azonban kihúzták az útlvelemből a gyereket. Hiába mutattam fel nekik az igazolást, hogy azért van rá szükség, mert a különben a fiút nem tudom maid visszahozni, azt felélték, hogy az az én gondom. Majd a későbbiekből Is látni fogják, hogy tulajdonképpen ezzel tették komplikálttá az ügyet. Bécsben találkoztam a fiammal és a feleségemmel. Az letérdelt lés úgy könyörgött, hogy bocsássák meg neki, menjünk együtt Kanadába és kezdjünk ott új életet. Ráálltam. Azonban elkövettem azt a hibát, hogy a barátnőinek elárultam, hogy én csak a gyereket akarom visszahozni. Kanadában aztán napirendén voltak a veszekedések. Azt mondta, hogy elkezdjük az új életet, csak nem együtt, mert ő anélkül a fiú nélkül nem tudna élni, és a gyereket sem adja nekem, inkább megmérgezi magát. Erre behét 20
