A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
Zöldség konzerv házilag A télire eltett zöldség a háziasszonynak időt takarít meg, tehát a kényelmét szolgálja. A zöldség étkezésünkben igen fontos szerepet játszik, hiszen a gyümölcsökön kívül belőle nyeri szervezetünk a legtöbb vitamint. A helyesen konzervált zöldség megőrzi vitamin tartalmának jelentős részét, ásványi sókban, mészben vasban, foszforban stb. pedig jóval többet tartalmaz a gyümölcsöknél, így igen nagy hatással van fog- és csontképződésünkre, valamint az idegrostokra. Valamennyi zöldségfélét több módon is konzerválhatunk. Ez alkalommal két kiváló receptet közlünk. Paprika olajban. 10 kg paprikára 3 és Vt 1 vizet, 1 és Vi 1 ecetet, 3 csomag „Deko“‘t, 7 dl olajat és 3 marék cukrot számítunk. Legalkalmasabb az ün, paradicsompaprika, szép színe, de főleg hüsossága miatt. A paprikát megmossuk, magjától megtisztítjuk és négy részre vágjuk. A vizet, ecetet és cukrot felforraljuk. A paprikát beledobjuk, 4—5 percig főzzük, majd tálra szedjük és kihűtjük. Utána üvegekbe rakjuk, szorosan egymás mellé. Minden üvegbe dobhatunk egy gerezd megtisztított fokhagymát és egy kisebb, szeletekre vágott vöröshagymát. A vízbe beleszórjuk a „Deko“-t, esetleg „Kopro“-t, beleöntjük az olajat, beledobbunk néhány babérlevelet és mégegyszer felforraljuk. Ezzel a lével (miután a babérlevelet kiszedtük belőle) leöntjük a paprikákat. Az üvegeket tiszta ruhával lefödjük. Másnap, ha szükséges, még egy kis levet utána öntünk, az üvegeket lekötjük és száraz, hűvös helyre állítjuk. Kecsup. Négy kg érett, friss paradicsomot átpasszírozunk, hozzáadunk kb. 15 dkg reszelt vöröshagymát, egy evőkanál sőt és 5 evőkanál porcukrot. Ezt a masszát alaposan felfőzzük és mégegyszer átpasszírozzuk. Újabb főzéssel besűrítjük (keverni kell közbeh, nehogy odaégjen), hozzáadunk 2 kanál mustárt, egy kávéskanál édes piros paprikát, egy negyed finomra reszelt szerecsendiót, és két kis csésze finom borecetet. Ezenkívül a forrásban lévő kecsupba belógatunk egy tiszta vászonzacskót, amelybe egy kanálnyi szemes borsot, tíz szegfűszeget és egy darab fahéjat helyeztünk. Lassan forraljuk addig, amíg elnyeri a kívánt sűrűséget. Forrón öntjük az elkészített tiszta, szűknyakú és patentzáras üvegekbe. Az üvegeket töltés után mindjárt elzárjuk és a kecsupot 90 fokos hőmérsékleten mintegy 10—15 percig dunsztoljuk. a cipőről A nyárnak visszavonhatatlanul vége. Az egy szezonra szóló szandálok, nyári cipők nyütten, viseltesen hevernek a szekrény alján s várják, mi lesz a sorsuk: eldobásra ítéltetnek-e, vagy megérik gazdájuk lábán a következő nyarat? Az őszi, téli cipőkkel már jobpan kell gazdálkodnunk, ezek nem csupán egy rövid szezonra szólnak tartósságuk, a divatnak kevésbé alávetett formájuk, és nem utolsó sorban az áruk miatt is. Ezért fokozott gondosságot igényelnek, meg kell tartaniuk szépségüket, formájukat. Néhány jótanáccsal szolgálunk hát a clpöápolást illetően. A cipőt csak levegős helyen szabad tartani. Legjobb ha szellőzőnyílásokkal ellátott PVC zacskóban tartjuk, amely a portól is védi. Legjobb, ha cipővásárlásnál mindjárt megvesszük a hozzávaló tisztító-ápoló eszközöket is, külön kefét, vagy rongyocskát, amelyet kizárólag csak ennek a pár cipőnek ápolásánál használunk. A cipőket minden használat után meg kell tisztítani, mégpedig pontosan a rávonatkozó utasítás szerint. A nagyon bepiszkolódott lábbelit a piszoktól először erősszálú kefével tisztítjuk meg, majd gyönge mosóporos vízbe áztatott rongygyal mossuk le, utána mégegyszer áttöröljük, de most már tiszta vízbe áztatott ronggyal. A felsőrész bőre kapjon minél kevesebb vizet, nehogy túlságosan átnedvesedjék. Utána a cipőt sámfára húzzuk és megszárítjuk. Sohasem szabad azonban napon, vagy fűtőtest közelében szárítani. Végül ha száraz már a cipő, a hozzávaló krémmel finoman átkenjük és kifényesítjük. Átnedvesedett cipőt újságpapírral kell feszesre tömni és úgy szárítani. Ha az újságpapír is átnedvesedett, másik, száraz papírt tömünk bele. Nedves cipőt sose húzzunk lábra, mert árt az egészségünknek is és a cipőnek is. Oj cipőt sose húzzunk fél esős időben, ugyanis a talpbőr sokkal tartósabb lesz, ha pórusai hordás közben előbb megtömődnek homokkal, porral. A lakkcipők nem törnek meg és nem veszítik fényüket, ha az első használat előtt néhányszor átkenjük azokat ricinus olajjal. Hordás után, ha a lakkon esetleg matt foltok mutatkoznak, friss vöröshagymával kenjük ál, ettől visszakapják eredeti ragyogásukat. Utána a lakkot csak nagyon puha gyapjú roggyal dörzsöljük át. A lakkcipőket minden használat után azonnal sámfára kell húzni, miután a portól gondosan megtisztítottuk. Az esetleges esőcseppeket puha ronggyal töröljük le. Az antilop és nubuk cipőket gumiké) ével tisztítjuk, a kifényesedett, zsíros részeket finom dörzspapírral Ismirglivel) távolítjuk el. Gumicsizmákat tiszta vízzel mosunk le, de időről időre bekenjük glicerinnel, vagy oltva olajjal, hogy megőrizzék simaságukat és ruganyosságukat. A csikorgó cipő talpát, sarkát, lenolajjal kell alaposan bekenni. Ezzel nemcsak a csikorgás szűnik meg, de a cipő a vizet sem engedi át, ami különösen gyermekcipőknél igen fontos. A kiszáradt cipőkrém újra kifogástalanul használható lesz, ha néhány csepp terpentinnel keverjük el. Végül a cipőtisztításnál ajánlatos kezünkre is ügyelni. Ezt a munkát lehetőleg gumikesztyűben végezzük. 1. Háromrészes kompié. Legszebb sárga-barna tweed szövetből, bordó vagy zöld szövetblúzzal amelynek nyakát a kabát és szoknya anyagából való szegély díszíti, nercsapkával nagyon szép. Hűvösebb időben saját anyagából készült nercgalléros kepp teszi teljessé. 2. Galambszürke szövetruha karcsúsító szabással. Rendkívül előnyös a tettebb alakúaknak. Egyedüli dísze a nyakkivágásban elhelyezett csokor, bizsu. hét
