A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
a Székelyföldön Maros-Torda, Csík, Udvarhely és Háromszék megyék alkotják ezt az országrészt. A székelyek eredetét homály födi. A hagyomány szerint a hunok utódjai. Ha erre történelmi adat nincs is, nincsen olyan sem, mely ezt a feltevést kizárná. Ebben az értelemben tesz hitet Kriza János, az erdélyi népköltészet poétalelkü gyűjtője. Vadrózsák című gyűjteménye a leggazdagabb magyar népköltészeti anyag, a székely népdal és baUada kibányászhatatlan kincsesháza. Marosvásárhely A Maros völgyében, szelíd hajlatú domboktól övezve, ősrégi szkíta és római település helyén épült Marosvásárhely, Maros-Torda megye székhelye, a székely nemzet fővárosa. Az első írásos emlék a későbbi Marosvásárhelyről 1100- ból származik és Novum Forum Siculorumként emlegeti. Kolozsvár felől érkezve egyenesen a város sugárútjára vezet az út. Itt éri az embert az első meglepetés. A távol, nagy nemzetközi útvonalaktól messze eső kis városka helyett, egy modern, nagyforgalmú várost talál. Szellemi és közigazgatási központja a székely medencének. Itt működik a magyar orvosi és gyógyszerészeti, valamint színművészeti főiskola, és számos líceumában tanulnak a székelység jövendőjének formálói, irányítói. A város szellemi nagysága nemcsak jelen, hanem múlt is. Református kollégiumát, mely viharos múltra tekint vissza, a Rákócziak virágoztatják fel. Nagyhírű tanárai sorából csak Bolyai Farkasnak, a világhírű matematikusnak nevét említem, kinek szobra Bolyai János társaságában ott áll a híres Teleki-téka előtt. Az európai hírű könyvtárat 1802-ben alapította Teleki Sámuel erdélyi kancellár, mintegy 60 000 darab könyvvel. Jelenleg a könyvtár állománya megközelíti a 180 000 darabot. Az épület otthonául szolgál a Bólyai Múzeumnak is. Apa és fia egy tudomány, egy nemzet szolgálatában. Mondhatnánk páratlan jelenség a tudomány és művészetek világában. Bólyai Farkas a Tentamen, míg Bólyai János az Appendix című világraszóló művével írta be nevét a tudomány halhatatlanjai közé. Vázlatok, tervek, levelek. Indulatos szóváltás a tudósok között, s apai és fiúi szeretettel írt sorok tarkítják a vitrineket, gondolkoztatják el a szemlélőt. Egy fedél alatt talált otthonra e két múzeum, mintha szimbőlizálná a humán és reál tudományok egymásrautaltságát, az ember lelki és értelmi fejlődésének elengedhetetlen harmóniáját. Mélyen elgondolkozva hagyom el a múzeum épületét. A lángész tragikus sorsa, az apa és fia ellentéte lehangol. Úgy érzem, a természet itt a fonákjára fordítva mutatta meg arcát, hogy annál lélekbemarkolóbban hirdethesse az elődök iránti tiszteletet, az ifjabb nemzedék tartozását ősei iránt. A tudomány katonáinak tragikus sorsa köti meg gondolataimat, és alig veszem észre, hogy történelmet-kutató utamnak újabb, jelentős állomása előtt állok. Az egykori Teleki-ház, Bem tábornok főhadiszállása négyszögalakú egyemeletes. komor épület. A kapualjban komoran konganak lépteim. Hányszor indult vajon harcba az ősz bajnok a zsarnok ellen, és hányszor tért meg győztes csatáiból honvédjei élén. Te láttad ezt árkádos kapualj. Megcsodálhattad a barna atillákat, a vörös huszárcsákőkat, hallhattad a székely bakák nótáit. Vajon mi hajthatta az agg vezért, hogy a szabadság szent gondolatának bajnokává szegődött? Osztrolenka, Párizs, Lisszabon, Bécs, Erdély, Törökország e legendás életpálya egy-egy állomása. Varsóban egy robbanás sántává teszi. Iganyicnál bénává lövik a bal karját. Portugáliában egy lengyel emigráns ereszt bele két golyót, Becsben ismét a bal karját találják el. Minden országban otthagy egy darabot testéből. Magyarországnak majd a jobb keze középső ujját áldozza. Neve ma is jelkép. Egy a szabadság fogalmával. Innen csupán száz méter távolságra találom a nevezetes Görög-házat. Ezt a távolságot bizonyára sokszor tehette meg a szárnysegéd, Petőfi, lakásától a főparancsnokságig. Kétszer is elmegyek az épület előtt, és nem lelem a keresett emléktáblát. Harmadszor, az úttest túlsó oldaláról nézve pillantom meg, az erkély fölött elhelyezve. Tehát itt van a nevezetes épület, amely utolsó útjára bocsátotta Petőfit, egyenest Segesvárra, a halhatatlanságba. Széles márványlépcsőn lépdelek fel az első emeletre, s úgy érzem, hogy Petőfi szelleme kísért az ódon falak között. Kilépek az erkélyre, mely fölött az emléktábla hirdeti az ufókor előtt, hogy „Petőfi Sándor a szabadság dalnoka Marosvásárhelyt 1849. július 30-án ezen Görögféle sarokház főtéri erkélyes termében Egresi Gáborral együtt Görög Károly és neje, Zeigler Vilma vendégszerető házigazdák körében megreggelizvén innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza-Segesvár melletti csatába, hol 1849. július 31-én eltűnt.“ Az ablak előtt, az akkori piactéren gyülekezett a Segesvárra Induló sereg. A téren a Görögház előtt állt Bem altábornagy és a menethez felkészült tisztikar. Kürtösök fújják a sorakozót, dobosok verik a marsot, vezényszavak pattognak, ágyúk és társzekerek zörögnek, ordonáncok vágtatnak, s itt bent a hagyomány szerint Petőfi — a reggeli után'— csodálatos látomásától megihletve, elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét. E néma falak hallották a szabadság lánglelkű költőjének szavait. Tanúi voltak a nagy esküvésnek, amivel eljegyezte magát a csatatéri halállal. Látták az üstökösként feltűnő költő halálbalndulását. Szent ez a hely mindnyájunk előtt, akiknek elődei ott rohamoztak Bem-apó, Damjanich és Klapka zászlai alatt. A Keleti-Kárpátok ormán A Borsai-hágótól a Törcsvári-hágóig terjedő darabot nevezzük Kelet-Kárpátoknak. Délen a Radnai-havasok 2500 m magas, hatalmas csúcsai nyúlnak a felhők fölé. Körös-körül rengeteg fenyves, meredek hegyoldalak, szűk völgyek. Innen kezdve a Keleti-Kárpátok fő gerincét a Gyergyói havasok alkotják. Gyergyószentmiklőstól felkapaszkodva a zord kárpáti hegyoldalon, néha ijesztő és vakmerő szerpentineken keresztül elérjük a híres Gyilkostót. Alig lehet leírni a tájkép nagyszerűségét. Az alföldi ember csak bámul a természet csodálatos alkotásain, s szinte félelem fogja el a roppant erő és hegytömeg láttán. Maga a tó létrejötte is fantasztikus, mesébe illő. A Gyilkoskőről leomló sziklatömeg elzárta a patak völgyét, s a patak tóvá duzzadt. Ez a gyönyörű Gyilkostó. Idegenforgalmi érdekesség és ritkaság. A kép meseszerü. Azúrkék színben pompázik a csodaszép tó, s tündéri fényben tükrözi a környező sziklaóriások fehér bástyáit, tornyait. A vízből derékbatört fenyők merednek az ég felé, a lassú elmúlás tanúiként. A látvány megragadó, egyben szívszorító. A halálra, pusztulásra ítélt fenyők sorsa részvétet vált ki az emberben. Valóban gyilkos tő ez. Minden szépségével s bíbor színeivel egy erdő gyilkosa. Megilletődve a látványtól, elgondolkodva a természet könyörtelen törvényein folytatjuk utunkat a Keleti-Kárpátok kapujáig, a Békásszorosig. A völgy egyre szűkül. A kis Békás patak csak nehezen tud utat vágni magának, s minduntalan újabb akadályba ütközik. Két oldalról szinte a felhőkig nyúló hegyóriások merednek az ég felé. A táj egyre zordabb, kietlenebb, mondhatnám: félelmetes. Kopár szik-Bólyai Farkas és Bólyai János szobra Marosvásárhelyen laoldalak támaszkodnak az útra, s roppant tömegükkel uralják a tájat. Egy keskeny sziklaforduló után feltűnik a híres Oltárkő. Azt gondolná az ember, hogy már nincs tovább, végképp elérkezett a pokol tornácára. Pedig az Oltárkő csak hírnöke, előfutára nagyobb testvéreinek. Továbbhaladva már megszűnne az út is, oly közel áll egymáshoz a völgykatlan két fala, ha az alkotó ember nem vágta volna bele csákányát a sziklába: a sziklafalból faragta ki az országutat. Egy meredek kapaszkodó után alagútba futunk be, és alig röppen föl a megkönnyebbülést jelentő sóhaj, máris a szoros kellős közepén találjuk magunkat. Leírni az elénk táruló látványt, mely megdöbbent és némává tesz, lehetetlen. Ügy érzi a szemlélő, hogy kriptába futott. Több száz méter magasan szabályos falat alkotva mered az ég felé a sziklapart, s a szoros két végén látszólag teljesen elzárja a kijáratot. Az élettelen anyag birodalma ez a szoros. Visszafojtott lélegzettel figyeli az ember a természetnek e fantasztikus, borzalmasan szép alkotását. Mily parányi részecskéje az ember az anyagnak, mennyire képtelen felfogni, megérteni e gigászi alkotást, melyet a láthatatlan kéz, a mindent formáló természet alkotott. Kissé megborzadva a látványtól hajtunk keresztül a szoros keleti kijáratán. Ezután már rohamosan szélesedik a völgy, változik a táj, újra megjelenik az élő világ. Kocsink elhagyta a Békás szorost, és ezzel átléptünk a Keleti- Kárpátokon — elérkeztünk Moldvába. „Zágon felé mutat egy halovány csillag" Csíkból Háromszékbe vezet tovább az utunk, hogy felkeressük Zágont, az íródeák Mikes Kelemen faluját. A Gyergyói-havasok és a Csíkihegyek után végül a Berecki-hegység zárja be a Keleti-Kárpátok külső vonulatát. Így jutunk le a Csíki medencéből a Háromszéki medencébe. A Háromszéki medence olyan magas fekvésű, hogy a földművelés már nem nagyon jövedelmező itt. Télen csikorgó hideg van a medencében, ilyenkor szokot megjelenni a Nemere, ez a keletről, a hegyeken átfutó, viharos szél. Szekereket képes felfordítani a 20—25 fokos hidegben. A szél nagyon száraz, nem hoz havat, sőt a korábban leesett havat is elhordja. A székelyek megedződtek ebben a kegyetlen éghajlatban, s az itteni Csomakőrösön született Körösi Csorna Sándor is itt edződött meg anynyira, hogy kibírta azt a csodálatos utat, amelynél nagyobb gyaloglást talán soha senki nem tett meg. Zágon. Mily különös csengése van e szónak. Mennyire magában rejti az erdélyi havasok vi- - _ lágát — a harangvirágos Hargitától a mogorva 10
