A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
4/ HELMEC Mottó: . A lelkes eljár ősei sírjához és gyújt régi fénynél új szövétneket. A város fölé még az éjszaka von csillagpettyes takarót. Csend van. Alszik, pihen minden és mindenki. Csak a neonok szórják fényüket bőkezűen, pazarlón. És mégis, valahol vlrrasztanak. Kórházban az éjszakai ügyeletes orvos s a szolgálatos nővérek. Ott az egyik szobában vajúdó anya homlokán verejték gyöngyözik ... Valahol messze keleten, a látóhatár mögött útjára készülődik a nap. Az éjszaka sötétjét kékeslila derengés váltja fel. És akkor a hófehér csendbe belehasft az újszülött csecsemő sírása. Életjelt ad magáról Bodrogköz legifjabb polgára. Magasra tartják és megfürdetik a villany és a szeretet fényében: élj, fejlődj, virulj, kis em-, berpalánta. Övezze bőség az utadat, örök kísérőd legyen a békesség és az öröm! Királyhelmec hétszáz éves A Kelet-szlovákiai síkság aranykalászos tájegységének közepén, Bodrogközben fekszik Kírályhelmec. Ez a város három folyó: a Tisza, a Latorca és a Bodrog foglya volt, amelyek további három folyó: az Ung, a Labore és az Ondava vizétől megduzzadva olykor évente többször is elárasztották. E mocsárvilág lakóit „Rigóország“ lakóinak is nevezték. Fekvése jó. A Nagy- és Kishegy lábánál szőlőskertek és akácosok között, a Csonkavár tövében terül el. Múltját a mezőgazdaság és a szőlőművelés jellemzi. Aki a Bodrogköz területére lép, a táj kellős közepén szívalakú dombra lesz figyelmes — ezt nevezi a nép Kis- és Nagy-hegynek. A hegy keleti és déli lábainál fekvő Királyhelmec a napokban ünnepelte fennállásának hétszázadik évfordulóját. Szeptember végén ... Ködös őszi hajnal van, szeptember vége ... Hiába tagadjuk, ez már az ősz. A szőlőhegy lankáin is őszi köd borong és a fák tükrösödé levelein borzong a harmat, mint a könny, és az ágak közt feszülő ezüst pókhálókon fennakad az emlék ... A szőlőszemek hamva olyan, mintha a szőlőszemek átlátszó szíton hálóingben bújócskáznának a színesedő levelek között... Szeptember 27. Nézem a Hársfa Szálló ablakából ezt a hétszáz éves várost, Klrályhelmecet és arra gondolok, milyen jó lenne legalább hétszáz évig élni... Azután kinevetem saját magam és eszembe jut, hogy tegnap este — újságíró kollégámmal —■ bejártuk a városka utcáit... Néztük a plakátokat s a feliratokat és közben megjegyeztük, hogy az utcák kivilágítása nem valami példás, hogy a Csonkavárhoz felvezető utat jó lenne megjavítani, hogy a főutcán lebonthatnának néhány olyan házat, amely már nem válik a városka díszére... Azután a kórház kivilágított ablakai türelemre intettek bennünket. Valóban, nem lehet a múlt minden mulasztását huszonöt év alatt behozni.... A szálló éttermében már a díszebédhez terítenek a csinos píncér-A város pecsétje 1561-böl leányok. Még pár perc nyugalom, addigra a köd is felszakad, a néptelen utcák felélednek és megtelnek ünneplő tömeggel. Két nap és két éjjel tart az ünnepély, és addig nagyon sokan nem hunyják le a szemüket. Nemcsak az ünnepély rendezőségére gondolok, hanem a fiatalságra is. Szórakozni akarnak, élvezni a megérdemelt munka gyümölcsét. A városi nemzeti bizottság tanácstermében terített asztal várja a vendégeket. Királyhelmec kitesz magáért. Az,asztalokon olyan bő-Népvtseletben Sikeres esztendő
