A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-13 / 28. szám
„Keletre, magyar! Tekints keletre! Ott lelsz te dicsei, nagy Rokon felekre!“ Zempléni Árpád „Keletre, magyar!“ című versének kezdő sorai kívánkoznak a múlt században élt tragikus sorsú, nagy magyar nyelv- és néprajztudós, Reguly Antal éledtét és munkásságát méltató beszámoló elejére. Olyan emberről vau szó, aki tekintetét valóban kelet felé fordította és annak ellenére, hogy nem etnográfusnak és nyelvésznek készült, mégis ő volt az első magyar kutató, aki a finnugor nyelvrokonság igazolására és a magyarság eredetének tisztázására a rokon népek körében gyűjtött anyagot. Ezekben a napokban emlékezünk születésének másfél százados évfordulójára, illő tehát, hogy példáját felidézzük, hiszen élete és életműve mind a magyar, mind a nemzetközi tudományos kutatásban ösztönző és példamutató hatást gyakorolt. A magyar ősrokonságnak és az őshazának a kutatása századok elvesző ködébe nyúlik vissza. Igaz, juliánus barát keleti útja óta időnként íel-felbukkanó problémája volt több kutatónknak a magyarsággal rokon népek felderítése és a vélt rokonság bebizonyítása. Lelkes kutatóiak bokalandozták történelmünket, sok népet vettek sorra, de nem igen volt közöttük olyan, aki megnyugtató bizonyítékokkal tudta volna alátámasztani elméletét. A finnugor nyelvtudomány művelésében különösen Sajnovics János és Gyarmatid Sámuel munkája jelentős, de a rokonság bizonyítását ők Is a nyelvészet összehasonlító módszereivel végezték, anélkül azonban, hogy az egymással rokonított A Hét társadalompolitikai melléklete 28 9 Felelős szerkesztő; Mács József REGULY ANTAL, a magyar ősi rokonság kutatója népeket ismerték volna. Márpedig a bizonyosság teljes megállapítására erre feltétlenül szükség van Kétségtelen, hogy maga a nyelvtudomány egyedül is igazolta a rokonság tényét, de sok kérdésre főleg a néprajzi kutatások, különösen az egyes rokon népek ősi-népköitésze te adtak választ. Ezt egészítették még ki az embertant vizsgálódások. Reguly Antal az említett tudományok polihisztora volt. Eredetileg jogot tanult, s közéleti pályára készült, de tanulmányai során igen mély nyómokat hagytak benne történelmi stúdiumai. Egyetemi tanulmányai befejeztével rövidebb németországi körútra indult. Romantikus képzetvilága tovább vonzotta Észak felé, s ahelyett, hogy hazafordult volna, Dánián át Stockholmba utazott. Itt ismerkedett meg Arvidson finn költővel és a vele való beszélgetések terelték figyelmét a magyar eredetkutatásra és a tinnugor nyelvrokonság problémáira. Első tennivalójának a finnek és lappok tüzetes helyszíni tanulmányozását tartotta, s ezért Finnországba utazott. Hosszú utakat tett a fűinek és lappok között, tökéletesen megtanulta nyelvüket, s a nagy finn nyelvtudós, Castrén segítségével nyelvészeti és néptudományi tanulmányokat végzett. Azonkívül megismerkedett a linti viszonyokkal, a finnség történetével, iro dalmával, hagyományaival és népi sajátosságaival. Sok nehézséggel kellett megküzdenie, de nem csüggedt el. Tanulmányai közben meggyőződött arról, hogy a magyar—finn —lap rokonság kétségbevonhatatlan tudományos igazság, sőt a gyér adatokból azt is kiolvasta, hogy a nyugati finneknél közelebb állnak hozzánk a keleti finnek, legfőképpen a vogulok (manysik) és osztjátok (ehantikj. Messzetekiijtő, nagyszabású tervet dolgozott ki ezeknek a népaknek a meglátogatására, nyelvészeti és népköltészeti anyagának az összegyűjtésére, Tervének megvalósítását a balti finnek felkeresésével kezdte, majd Szentpétervárra utazott. Ajánlólevelei .és megnyerő egyénisége hamarosan sok pártfogói szereztek neki a pétervári tudósok körében. Az ő útbaigazításaikkal és biztatásukkal támogatva végezte tanulmányait, előkészületeit a tervezett útra: felkeresni a kelet-európai és az Urálon túli rokon népeket. Szüntelenül tanult, még akkor is, mikor betegség és kimerültség miatt pihenői kellett volna tartania. Nemcsak nyelvészeti téren, hanem az embertan, néprajz, történelem, régészet és földrajz területén is igyekezett kellő jár tasságot elsajátítani. Hiszen legjellemzőbb tulajdonsága a mohó tudásszomj volt; nem elégedett meg egy-egy részlet ismeretével, a részlet mögött felvillantak az egész körvonalai, s mindjárt erőfeszítéseket tett, hogy az egészet magáévá tegye. Mások helyett is felelősséget érzett, ha a rohamosan pusztuló, összegyűjtésre váró anyagra gondolt, s arra, hogy vajon mikor juthat el isméi magyar kutató a rokon népek közé; tehát mások munkáját is magára vállalta. Céljai elérésében nagyban hátráltatták anyagi gondjai. Ezek szinte egész útján végigkísérték, úgyhogy sokszor volt kétségbeesett helyzetben, betegen, de hatalmas lelkiereje és elhatározottsága mindig győzedelmeskedett fizikai nehézségein, s a sokszor leküzdhetetlennek látszó akadályok elleniére is sikerült megvalósítania szibériai kutatóútját. Kilenc hónapig tartó vándorlásai közben keresztül-kasul - járta Reguly az egész vogul (manysij földet legdélibb partjától legészakibb csúcsáig, legnyugatibb szélétől legkeletibb nyúlványáig. Óriási mennyiségű nyelvi, legfőkép pen népköltészeti anyagot gyűjtött, de figyelme kiterjedt a nép anyagi és szellemi életének különféle formáira, megnyilvánulásaira, kivált pedig a településtörténeti viszonyok vizsgálatára is. A vogul (manysij után a másik obi ugor nép, az osztják (chanti) tanulmányozása került sorra. Obdorszkban, az északi osztjákság központjában jegyezte -le egy Szigva-vidéki osztják aggastyán ajkáról a veszendő osztják énektudomány ritka remekeit. Szibériai útja során bejárta még a szamojéd (nyenyec) — lakta vidékeket, s az Ural legészakibb tájain a komi (zűrjén) szórványok által lakott területeket. Visszafelé jövet a Magyar Tudományos Akadémia utasítására, akkor már egyre súlyosbodó betegsége ellenére, még a Volga vidékén a mari (cseremisz), csuvasz és mordva (mordvin) területeket is végigjárta, s 1846-ban érkezett vissza Pétervárra. A gyűjtött anyagot azonban már nem tudta feldolgozni, mert súlyos körülményekkel fellépő idegbetegsége csaknem teljesen meggátolta a munkában. Gyógykezeltette magát, de egészségét már nem nyerte vissza. Magábaroskadva, összeroppanva fiatalon, 39 éves korában halt meg, 1858-ban. A tragikus sorsú magyar kutató, ahogy emlegetni szokták, Észak Körösi Csornája majdnem nyolc évet áldozott finnugor tárgyú tanulmányokra. Megismerkedett a finn, a lapp, a mordva (mordvlnj, a mari (cseremtszj, a chanti (osztják) és a manysi (.vogul) nyelvvel, s a legtöbből alapvető értékű és nagymennyiségű anyagot gyűjtött. Az volt a szándéka; hogy kutatásai eredményeit nyomtatásban is közreadja, amely a következő részekből állt volna: 1. a korábbi finnugor kutatások története; 2. saját utazásainak Ismertetése; 3. nyelvi gyűjtései (az eredeti szövegek fordítással, nyelvi és tárgyi magyarázatokkal), egyúttal manysi (vogul), chanti (osztják), mari (cseremisz), mordva (mordvin I és csuvas szótár, valamint nyelvtan „folytonos tekintettel egymásra s a magyar nyelvre“; 4. a keleti finnugor népek történeti, földrajzi és néprajzi ismertetése. A végzet könyörtelenül keresztülhúzta a merész terveket, s Reguly mindössze két — aránylag jelentéktelenebb kis dolgozatának megjelenését élhette meg. A néphagyomány lejegyzésén kívül az anyagi kultúra tárgyait is gyűjtötte. Ezeknek a tárgyaknak az ad különös értéket, hogy egy évszázaddal ezelőtti korból származnak, az abban a korban élt emberek kultúráját tükrözik. A kortárs Toldy Ferenc szerint a tárgyi gyűjtemény különféle ruházatokból, bábokból, mintákból és fegyverekből állott. Gyűjtőmé nyét 185U-ben Kiállították az Akadémián, majd utána a Magyar Nemzeti Múzeumba s végül a Néprajzi Múzeumba került. Reguly néprajzi munkásságod tejtett ki Finnországban. balti finn területeken, a volgai finn ség településein, a tatárok és csuvaszok között, ám érdeklődésének a súlya az Urálon túli szibériai területekre esett, hatalmas anyagának túlnyomó része az obiugoroktól származik. Határozoitan állíthatjuk, hogy Reguly hatása a Szibéria felé irányuló néprajzi kutatásra éppoly jelentős, amilyennek a nyelvészek látják a finnugor nyelvészetre. Azonban a közvetlenebb hatáson túl közvettett hatást is ki tudunk mutatni. A magyar néprajztudomány művelésében, fejlődésében döntő fontosságú a Néprajzi Múzeum létrehozása és a Magyar Néprajzi Társaság megalapítása. Naj>jaiukig e két intézmény a magyar néprajztudomány bázisa s a Társaság folyóirata az Ethnographia az eredmények legfontosabb közlője. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindazok a néprajzkutatók, akik Reguly anyagának feldolgozásán fáradoztak, és kutatómunkájukat az ö példája nyomán az ö hatására végezték, a Magyar Néprajzi Társaság alapítói, az Ethnographie hajdani szerzői, a Néprajzi Múzeum egykori munkatársai közé tartoztak Mi, szlovákiai magyarok most azon fáradozunk, hogy megvessük az alapját a tudományos módszerekkel dolgozó néprajzi intézménynek, amely a gyűjtési munkát rendszeresen irányítaná és a tudományos feldolgozásról gondoskodna. A szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság létrehozására a jószándék és lelkesedés megvan, ez azonban nem elég. Kitartó, áldozatos eredményeket felmutató munkára van szükség, s ezen a téren van mit tanulnunk Reguly Antaltól. Legyen példája ösztönző erő kitűzött cé 1 jaink tnegvalósításában. GÖRCSÖS MlHALlf
