A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
T'ívW■ -ty Április elején gyönyörű szegfűt, illatos almát és friss szőlőt árulnak az irkutszki vásárcsarnokban. Ez érthetően meglepi a Közép-Európából érkezett látogatót, aki elsősorban régi regényekből, elbeszélésekből ismeri Irkutszkot mint a számkivetettek vagy az első világháború idején a hadifoglyok városát. A vadonatúj szállóban a fiatal vendégfogadó-kisasszony s mindazok számára, akikkel csak találkoztunk, teljesen természetes, hogy egy vázában hatalmas kardvirág-csokor pompázik az asztalán. Hiszen a városon kívül óriási növényházak épültek ... Természetesek számukra a korszerű bérházak, az összkomfortos lakások, a központi fűtés, a melegvízszolgáltatás. Természetesek számukra a széles aszfaltozott utak, nemcsak a városDan, hanem a távoli tajgában is. Ezek az utak nemrég épültek. Erre vallanak — azon kívül, hogy még nincsenek feltüntetve a térképen — az utak mentén álló és koronájuktól megfosztott fák is. Azt hittük, hogy valami furcsa vihar csonkította meg ezeket a fákat. A dolognak azonban sokkal egyszerűbb a magyarázata. Amíg nálunk nem kell túlságosan mélyen lealapozni az országutat, itt négy méter mélyre le kell menni, hogy az utak kibírják az olykor ötven fokot is meghaladó fagyokat. Ugyanilyen mélyen kell fektetni a vízvezeték-csöveket és a csatornázást is. Az útágyat robbantással mélyítik. S mivel a tajgában csak nemrég építették ezeket az utakat, még jól látni a robbantás által megcsonkított, levélzetüktől megfősz tott fákat. Egy város, ahol nincsenek öreg házak Bratszk ez a város. Ha nyár lenne, az Angara folyón szárnyashajóval tehetnénk meg az utat Irkutszkból Bratszkba. Tíz óra alatt ott lehetnénk. Mivel azonban itt az április még téli hónapnak számit, a Szibériában leggyakrabban használt járművet, a repülőgépet vesszük igénybe. A mellettünk levő ülésen vastag nagykendőbe burkolózva öreg nénike szunyókál. Az unokáihoz repül. Kosarában pirog meg cukorka, s ugyanolyan, mint bármelyik nagyanyó, aki vasárnap ugyanilyen céllal autóbuszra ül nálunk, ü azonban 500—600 kilométert tesz meg egy óra alatt, s ezt egész természetesnek találja. Bratszkot Makszim Perfiljev kozák atamán alapította 1631-ben. Ebből az időből maradt fenn a „bratszkij osztrog“ nevű őrtorony. A fakunyhókat a duzzasztógát megépültével elárasztották vízzel. Az új Bratszk története csak 1954-től tródfk. Mikor jelent meg Itt az első, hét tagból A jövő országa A Bajkúl-tO
