A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
kérdéseire és ki győzné tovább sorolni, mi minden alakulhatott volna másként, ha létrehozzuk a valódi pedagógiai propagandát. És most, hogy megemlítettem a szülők számára kiadásra váró folyóiratot, elérkeztem egy további „örökzöld“ problémához, a hazai magyar pedagógiai sajtó problémájához. Ez megint olyan valami, amiről elmondhatjuk, hogy nincs. És néha az az ember benyomása, hogy nem is kell, Italán a kutyának sem. Pedig anélkül, hogy állításomat megtellebbezítietetlen „kinyilatkoztatásnak“ szánnám,, állítom, hogy már ugyancsak évek óta kellene léteznie nálunk egy magyar tanítói hetilapnak. Mert vannak problémáink, vannak tapasztalataink, vannak terveink, melyekről ijärni kell, hogy a pedagógus-olvasók széles tábora tudjon e problémákról, tapasztalatokról és tervekről, váljanak ezek közüggyé és a magyar tanítók lapja Is járuljon hozzá a magyar tannyelvű Iskolák és oktatás (további rendszeres színvonalemeléséhez. Mert komolyan nem képzelheti senki sem, hogy egyetlen módszertani havi folyóiratunk, a Szocialista Nevelés, a maga szigorűan meghatározott profiljával az egész hazai magyar pedagógustársadalom egyetlen fórumává válhat. Nem helyeselhető tehát a Szocialista Nevelés szerkesztőségének azon törekvése, hogy a lapból valami „vegyes felvágott“ vagy „csaiamádé- Szerü“ „Mädchen für alles“-t alakítson ki. Havi egyszeri [és sokhetes késéssel történő | megjelenéssel teljesen lehetetlen érzékenyen és dinamikusan reagálni mindarra, ami oktatásügyünkben, Iskoláinkban, pedagógiánkban országos és specifikusan magyar vonatkozásban történik. A Szocialista Nevelés szerkesztősége tehát még Ideiglenes megoldásnak se akarja elfogadni vagy elfogadtatni velünk, hogy ez az eredetileg módszertani folyóiratnak Indult lap foglalkozzék az óvodai nevelés, az alapfokú, az általános és a szakközépiskolák, a család és az iskola közötti kapcsolatok problémáival és ezen még olyan jellegű anyagokat is közöljön |ha jói értettük az egyik régebbi számban közzétett felhívásból), amelyek afféle, a régi „Színházi £let“-et eszünkbe juttató „intimpistás“ formában tanítók árulkodásait tartalmaznák az igazgatókra és megfordítva. (!) Ha ugyanis a Szocialista Nevelés ennyi mindennel kívánna foglalkozni, valójában komolyan nem foglalkozhatna semmivel sem. Maradjon meg tehát a Szocialista Nevelés az összes hazai típusú magyar Iskolák módszertani folyóiratának, és e lapon kívül még három további lapra lenne szükség: egy, az óvodai neveléssel foglalkozó lapra, egy,, a pedagógiai propaganda kérdéseit taglaló, a szülök részére kiadandó lapra és a már fentebb említett tanítói hetilapra. Társadalmi és politikai rendszerünk demokratizmusa mindenki számára lehetővé teszi a szabad véleménynyilvánítást. A magyar pedagógusoknak lehet és van Is véleményük országos jellegű és az egész magyar nemzetiségi csoport Sorsát és életét érintő problémákban is. E véleménynyilvánítás leghatásosabb, legtermészetesebb és legelemibb fóruma a tanítói hetilap lehetne. Csak szégyellhetjük magunkat, hogy ez a mai napig nincs meg, hiszen így valósággal hátat fordítunk a csehszlovákiai magyar pedagógustársadalom haladó hagyományainak. Végezetül hazai magyar oktatásügyünk egy olyan „örökzöld“ problémáját említem meg, amely problémának jómagam is már hosszú évek óta propagálója vagyok a sajtó hasábjain is, és szinte már attól félek, hogy ha megérem nyugdíjazásain idejét, még akkor is arról olvasok tnajd lapjainkban néha, hogy „miként készülnek az illetékesek az iskolai szlovák nyelvoktatás korszerűsítésére“. Mert az iskolai szlovák nyelvoktatás tökéletlensége az a probléma, mellyel jelen írásomban Utolsóként foglalkozni szedetnék. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen sok-sok alkalommal, magyar és szlovák nyelven írott cikkekben kifejtettem már nézetemet e problémával kapcsolatban. Most Itt ßsak röviden összefoglalnám csökönyösen hangoztatott véleményemet: 1. Koncentráljunk az Iskolák valamennyi fokozatán a maximálisan praktikus jellegű nyelvoktatásra (tegyük át a szlovák irodalom oktatását az anyanyelvi órákon folyó világirodalmi oktatásba). 2. Korszerűsítsünk, de ésszerűen, a világszerte bevált módszerek alapján. Mert a korszerűsítésből nem szabad csinálnunk valamiféle szenzációhajhászó attrakciót. Éppen ezért — s tudom, hogy'most nagyon szigorú ítéletet mondok — nem tartom a korszerűsítés sikeres eszközének a másodikos elemisták számára bevezetett, teljesen szöveg nélküli, képes nyelvkönyvet, melynek használata ellenkezik a korszerű nyelvoktatás pszichológiai követelményeivel. Nem tartom a korszerűsítés hatékony eszközének a középiskolák 2. évfolyama számára kiadott úgynevezett ^programozott“ nyelvkönyvet, amely semmire nem épít és amelyhez semmi sem kapcsolódik és nem egy fejezete a korszerű és gyakorlati nyelvoktatás szempontjából csaknem teljesen használhatatlan és végül a korszerűség követelménye teljes meghazudtolásának látom a középiskolák 3. évfolyama számára legújabban rendszeresített maximalista írodalomkönyvet, amely — véleményem szerint — Iskolapéldája annak, hogy milyennek nem szabad lennie egy, a magyar tannyelvű iskolák számára kiadott szlovák tankönyvnek. Csak az „érdekesség“ kedvéért említem meg, hogy a Nemzetiségi titkárság mai vezetője, Tolvaj Bertalan elvtárs, volt a cikkírók sorában az utolsó, aki még pedagógus korában, egyik rokonszenves „Bodrogközi tevelében“ követelte egy, az Iskolai szlovák nyelvoktatás céljait szolgáló folyóirat kiadását (ez egy több éve napirenden levő és ésszerű, szükségszerű követelményl) és csak csodálkozással (vagy megdöbbenéssel?] olvashattuk a levelére adott választ, amely — türelemre intett. & szlovák nyelvoktatás korszerűsítésének követelésében azonban ne legyünk tovább türelmesek, hiszen „a türelem a birkák erénye“. Szeretném remélni, hogy az illetékesek végre radikális módon megoldják az effektiv iskolai szlovák nyelvoktatás „örökzöld“ problémáját is.. Véleményem szerint el kell hallgattatnunk (logikus érveléssel) az olyan megtévesztő hangokat, melyek szerint a szlovák nyelv elsajátításának problémája a magyar nemzetiségű diákok számára valamiféle elhanyagolható, másodrendű kérdés. Ügy gondolom ugyanis, hogy jelenleg és még sok-sok év múlva Is a tökéletes és biztos szlovák nyelvtudás lesz a hazai magyar értelmiség száma növelésének legbiztosabb záloga. Bevezetőül arról szóltam, hogy olyan „örökzöld“ problémákról írok, fhelyek a most megkezdett tanévre még rányomják majd bélyegüket. Szeretném remélni viszont, hogy az üj tanév hoz majd számos olyan Intézkedést is, melyek legalább e problémák megoldásának kezdetét fogják jelentem. Adja a jövendő, hogy így leg yent SÁGI TŰTH TIBOR I \ I Z. Mináőová felvétele Csoóri Sándor versei Faggatódzó óda a nőkhöz A föld alól nézzek vissza rátok? A jóvátehetetlen éjből, midőn kő és virág egymásnak támad valami ősi gyűlölségből? midőn a tenger kosarából szétpereg a mélységek gyöngye s kezem se lesz már, hogy kedvetekért összeszedje? Agyag-homályból? Gyökér-függönyön át? A földbesüllyedt tavasz lemplomromjai alól? Lódögök, kecske-csontvázak léckerítését szétfeszítve, míg kutyatej sárgul fönt s vadkapor? Elmerült tank csöve lenne a távcsövem s hajatok, mint gyakorlatozó vadászraj szállna fölöttem kihívó suhanással. Hétköznapok es háborúk fenyegetnek örökké, mosolygástok az egyetlen fegyverszünet. Kezetek az egyetlen házfal, aminek nekidölhetek: süsse arcom a nap, nyárvégi önkívület. Amit megérintettem eddig,, el is hagytam, csak ti vagytok az egyetlen gyarmat, melyet naponta meghódítanék — Ogy gondolok a szátokra, akár egy hajóútra: alul halálos víz, fölül az ég. Ez a nap Egy nap veled, egy nap megint az őrület; szobád és tested félhomálya, csöndje és határtalansága. Kitakart szád és semmi niás —■ kintről vadszőlő-villogás: az égen véraláfutás. Vakmerő remény így szeretni, melledért, szádért megszületni, földdel, egekkel keveredni, A nyár, mint a vér, megalvad, összeomlik, mint birodalmak; virág-romok, levél-halottak gyűlnek korád gyöngéd mocsoknak. Ne félj, nem félek, ez a nap bebalzsamozza ágyadat, kezedet, némaságodat — s fekszem melletted akkor is, mikor az álom hazavisz, mikor már nem lesz több szavam, csak ennyi: szél van, este van.
